Vad dallamok csarnokában

Érces torok-orgonában

A szárazjég tömjénében

Szívdobbantó gyönyörében

Születik, zubog az erő,

Dob és szív, gitár és velő

Együtt roppan, együtt dobban

Mikor a szűz éjbe robban

A sárkánytorkú próféta

Mint földbe sújtó kométa

Lángja éget, hörög, perzsel,

Ahogy pogány himnuszt versel

Az orgiában hörgő nyájnak

Az éjbe tépő, vádló szájnak

Átokgyermeke születik

Arca izzadt tűzkönnyeit

Reflektorok sugarába

A dübörgés templomába

Rázza, majd a húrokba csap

Robajt vet és vihart arat

A dobból szálló mennykőzápor

Szenthívó szintetizátor

Sikoltó gitárszólamok

Mikrofonszikrától ragyog

Rock-próféták dicső arca

Éjidéző, táncos harcra

Fekete bárányok gyűlnek

Tomboló örömtort ülnek

Félistenek árnyékában

A Halál-Völgy tájékában

Vörös fények glóriája

Ragyog rajtuk, de hiába

Mert bélyegként ég a kátrány

Színét hordó vasszivárvány

Bőrkabátjuk angyalszárnya

Égbe rántó, ős-vad vágya

Párokat hajt a sötétbe

Így húzódnak arrébb, félre

Áldoznak az ösztönöknek

Bűnösnek mondott örömnek

Hódolnak, majd visszamennek

Sziklaszívükre ölelnek

Minden szerelmes dallamot

Mint földre lökött angyalok

Kisírják a fájó rosszat

Így az többé nem lesz hosszabb

Kurta kínnál. Ha meghalunk,

Szentek leszünk. Ezek vagyunk.

2001. jún. 7. csütörtök