2013. jan. 27-én, szűk 1 hónappal az évzáró kritikák után 5 kritikám látott napvilágot az underview.hu-n. Kill With Hate: Voices Of Obliteration (pesti death metal), Sleepless: Breathe In Confusion (székesfehérvári metalcore), Man The Machetes: Idiokrati (norvég HC süvöltés), System Annihilated: Furor (megtekert svéd death-hc-betegség), Courage My Love (kanadai ikercsajos pop- punk).
2012. utolsó napján, december 31-én még éppen fel lett töltve 2 kritikám az underview.hu-ra. A Blind Myself egyre dallamosabbá váló anyagai közül a Négyszögöl 2. EP került terítékre, és a pécsi Perfect Symmetry progresszív rockzenekar Tökéletes Szándéka is méltatást kapott.
2012. december 11-én elkezdődött nálam a rockújságírói irány, amikor Pásztor Zsófi, az underview.hu főszerkesztőjének javaslatára megjelent az első kritikám, az underview.hu nevű underground rockzenei oldalon. A To-Mera zenekar harmadik (sajnos egyben utolsó), Exile címet viselő albumáról írtam egy alapos értékelést. http://www.underview.hu/to-mera-_exile_(album)-1532
Core-ozós
Vettem a bátorságot, hogy pár 'core-szerű magyar kedvencemet méltassam a Hammer hasábjain, a rocker közönség figyelmét felhívva nem mindennapi, elmebeteg zenéjükre.
Elsőként a Step On It nevet viselő csapat érdemel dicséretet. A stílusukat "allschool monster"-nek becéző csapat valóban szörnyű káoszt zajol, de pozitív értelemben. A mindössze 1-2 perces thrashes kirohanásaikban az ember legszívesebben szétverné a legközelebbi személyt, vagy bútort! Jámbor dalcímeik mindig önfeledt mosolyra ragadtatnak engem - Barbarian Circlepit, Budathrash Megamosh, Godzilla vs. Steponit, stb. Saját albumaik mellett számos válogatáson és spliten hallhatók. Eddig 2x sikerült elmennem koncertjükre, mindkét alkalommal úgy tolták a közönségnek, mintha az életük múlna rajta. Teljes komolysággal művelt komolytalanság, haha!
A második fenevad Slaughter At The Engagement Party (SATEP) névre hallgatott a közelmúltig, majd átváltottak az egyszerűbb Southern Oracle-re. A szegedi deathcore monstrum alighanem az elmúlt évek egyik legnagyobb sikercsapatának nevezhető. Elvégre 2009-ben alakultak, dobosuk az Over Promises kiváló ütőse Simon István, 2010-ben már több koncerten mutathatták meg tehetségüket Jakab Zoli menedzselésével és idén a Subscribe turné-előzenekara lettek. Ráadásul előzenekara voltak már a Hatebreed-nek és a DC-alap Carnifex-nek is. Huh, ekkora mázlihalmot!
A Dürer Kert-beli koncertük pogója pedig olyan kegyetlen volt, hogy egyszer elájultam egy tarkóncsapás miatt ("kösz" egy baromnak) illetve később a színpadra köptem pár kitört fogdarabkámat, egy könyök okán, ami a pofámban kötött ki. Bizony gyerekek, a SATEP-zúzda nem volt ovis körtánc. Viszont kellemes meglepetés volt egyszer csak magam mellett látni a powerpop-csoda Nova Prospect szintisét és basszerét, Schautek Bálintot és Nagy Zsoltot az első sorban. Teli torokból ordították a SATEP nevét, sőt a zúzdába is bedobták magukat. Ezt főleg azért is értékeltem, mert a Nova Prospect aznap este 8-kor játszott a nagyteremben, a SATEP pedig éjfélkor kezdett a kisteremben. Az előnyösebb showhelyzetben lévő NP-zenészek mégis lelkes rajongóként váltak eggyé az emberpéppel. Úgy vélem, hogy a zenészek közti tisztelet nagyon szép példáját láthattam.
Végül egy szintén zseniális agymenésről, az Another Way-ről essen szó. Fastcore-nak titulálják zenéjüket - pörgő tempójú, megtekert ritmusú, eszelős hardcore csemege. A négyalbumos csapat valóban hű a nevéhez és "másik utat" választott mindenben. Dalcímeik között sok filmcím olvasható, szövegeik pedig bár egyszerűek, de egyéniek, mentesek a HC-sémáktól. Azt hiszem, a 3. album rímelő címe lefedi a csapat látásmódját: "Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt." Az agyampokla.blog.hu-n pedig egy rendkívül okos, mélyre nyúló interjút volt szerencsém olvasni róluk.
Azon pedig végleg leesett az állam, hogy megtudtam: az Another Way nemcsak számos külföldi fellépésen, de egy USA-turnén is túl van már. Csak nem csinálnak belőle nagy ügyet, mert nem érzik szükségét a törtető érvényesülésnek. Üzenem nekik: tudatosabb reklámmal több ember ismerné meg szemhéjnyitó zenéjüket.
Szerintem érdemes meghallgatni mit tud ez a 3 horda. Májhelyeik: myspace.com/steponitallschool, myspace.com/fenevad, myspace.com/anotherway666
Ebben a rovatban több környezettudatos írást olvastam az elmúlt hetekben. Gondoltam hogy megosztom tapasztalataimat a mosódió nevű növényről. Én tavaly tavasz óta használom.
Ez indiai eredetű bogyó, ott már évszázadok óta használják. A mosódiónak a héja alkalmas mosásra, mivel nagy koncentrációban tartalmaz szaponin nevű anyagot. Ez nem rongálja a mosógépet, mégis kioldja a ruhából a szennyeződést és nem szennyezi a környezetet, szemben a gyári kemikáliákkal. Idehaza több éve olvastam róla, végül kíváncsian elkezdtem használni. A mosódió félbevágott héjából 4-6 darabot kell betenni egy kis vászonzacskóba, vagy zokniba és betenni a mosógépbe. Öblítőt sem kell használni mert lágyítja a ruhát, szagmentesen. Szkeptikus voltam, de tényleg működött. Csak a makacs foltok és a fehér ruhák esetében használok előtte áztatóport. Átlagosan 1 kiló héj elég heti 2 mosással 1 évig. Én örülök, hogy nemcsak szintetikus vegyszerekkel, hanem ezzel a környezetvédő anyaggal is boldogulhat a "fejlett" európai ember.
Sokadik éve már hogy a statisztikusok csalóka jólétképet festenek a lakosságról. Gondolok itt a "bruttó átlagkereset" nevű lufira, mely pukkadásig hirdeti: magyar ember most havi 200 ezerben dúskál. Bérkalkulátor szerint ez nettó 130-140 ezret jelent.
Az új "kétszáz fix" két okból hamis. Egy: ez mindenki havi jövedelmét veszi alapul, ezért a nettó milliós (+juttatások) fővezetői keresetek felhúzzák a nettó nyolcvanezer körüli keresetek sokaságát a számítás tekintetében. Kettő: Ez bruttó, tehát nincsenek benne a levonások. A nettó és bruttó közötti különbözetet nem tudja a polgár felhasználni csekkbefizetésre, nem kapunk érte a boltban kenyeret, nem lehet belőle tanszert venni a gyereknek.
Jó ötlet lenne egy olyan fogalom bevezetése, mint "általános jövedelemsáv". Ez a leggyakoribb nettó munkabérkiutalások alapján lenne kimutatható. Körkérdéseim alapján ez nyolcórás munkaidőre 75 ezer +/- 15 ezer Ft nettó keresetként jelenik meg. Reális, életszerű adatokat adjanak a szakemberek, ne etessenek minket kamu számokkal!
A Rockmaraton nemcsak jegyárával, hanem kedvezményes vonatjegyével (féláras) is imponál az egyszeri rockfan tőkéjének. A Pécsi Malomvölgyi Arborétum melletti sátorrengeteg meghitt, természetes környezetben terül el. Az erdős, patakos, tavas környezet ideális kikapcsolódás, napi több órát bambultam a füvön fekve, többszázmagammal.
A kajaárak korrektek voltak, tejtermékeket, zöldséget, gyümölcsöt és reggeli jellegű ételeket is kaphattunk a szokásos fesztivál-abrak mellett. Civil sátrak, mobiltelefon-akkutöltés(!), zuhanyzók dögivel, 3 színpad, folyamatos orvosjelenlét, klassz rockbolt - dedikálás-időkkel. Minden jó volt, leszámítva a rengeteg koncertváltozást, amit sajnos a szervezők a helyszínen nem tudattak megfelelően. Igaz, hogy a nagyszínpadon párszor be lett mondva a csere a mikrofonba, de ez még elégtelen.
Én júl.4-én már kint voltam, így nem tudtam, hogy az Aetherius Obscuritas (black metal kuriózum) is fellép. A nyomtatott fesztiválprogramban éppen ezért a thrash metal-robbantó Mörbid Carnage sem szerepelt, így erről is lemaradtam. Sokan panaszkodtak, hogy a 193.Cella, Bridge To Solace, Tesstimony-fellépésekről lemaradtak, mert ezek más időpontokra lettek áttolva. Kedves Szervezők, szerintem nem lett volna lehetetlen feladat kinyomtatni (vagy csak felírni) pár A4-es lapra a megváltozott műsort és kiragasztani a színpadok mellé, vagy a koncertsátrak bejáratához...Nagyra becsülöm a fesztivált, de ezek beárnyékolták.
Jöjjön a jó zene! A tehetségkutatót a metalcore The Sharon Tate nyerte. A koncertjüket sikerült elkapnom, tetszett. Októberben München-ben fognak fellépni! A Slytract-hez most volt először szerencsém, de nem utoljára! A virtuóz, lángoló trash-t úgy tolták, hogy na! A Casketgarden pedig a SZ.A.R.-Feszt közönség reciprokát kapta meg, egy üvöltő, ujjongó horda képében. Vigyorogtak ám a zenészek! Az énekes Cseh István ringó csípővel lágyult el az instrumentális részeknél. Felszólítására, hogy "csöcsöket akarok látni", lányok nem, de pár őrült CG-fan hím felrántotta a pólóját. Erre István: "mmm, szőrös és dagadt, de sebaj, szeretem a mediterrán p.nát!" Ezzel odadörgölte fejét az említett kanmellekhez. Kilátásba helyezte a hölgyek számára, hogy a dobos Attilának "23-as farka van". A death metal Mötley Crüe-je ez a csapat, nem vitás :-)
A Konflikt buliját nagyon vártam, zenéjüket négy hónapja ismertem meg (ezt még augusztusban írtam) . A szlovák punkcsapat énekese, Jury az anyanyelvű dalok között magyarul beszélt a közönséghez, szimpatikus frontember benyomását keltve. A Mrtva Planeta (Halott bolygó) és a Takí Sme (Ilyenek vagyunk) dalokat mindenki figyelmébe ajánlom a Youtube-on! Jury a koncert után is kedvesen beszélgetett, fotózkodott a rajongókkal. A mostani magyar-szlovák politikai konfliktust vigyorogva, káromkodva ítélte el.
Végül a legendás Mayhem. A norvégikum, élén a hungarikum Csihar Attilával. Az énekes főpapi (ilyesmi) ruházatban, irtózatos maszkot viselve kárált, hörgött, dörgött, gesztikulált, testbeszélt, míg a zenészek katartikus zajt zúdítottak ránk. Olyan atmoszférát teremtettek, amitől bizsergett a hátam. A dedikálásnál pedig a zord Attila mosolyogva, úriemberesen állt a fanok rendelkezésére, bármi sztárallűr nélkül. Példaértékű!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Egy éve, hogy a Metropolban Matits István "Id" negyedik helyezéséről olvashattunk, amit a 1st European Poetry Slam költő-előadói versenyen ért el Berlinben. A slam poetry, magyarítva "villámköltészet" olyan műfaj, amiben a költő a saját maga által írt verset színészi hatásfokon testét, hangját, energiáit belesűrítve adja elő és a közönségben azonnal hat. Érthetetlen elvontság helyett a modern kifejezések és ötletes szleng uralkodik a szövegben, mely akár egy buliról, politikusokról vagy celebekről is szólhat. Ennek a legnagyobb nyilvánossága az olimpiai megnyitó volt, ahol Shane Koyczan költő, slammer adta elő hitvallását Kanadáról We Are More címmel.
Az elmúlt egy évben pedig a slam poetry tarolt. Most nyáron tizenegy ilyen rendezvény is volt hazánkban. Budapest és Veszprém mellett pedig már Szeged és Pécs is rendszeres slam-bázis. Debrecen és Zalaegerszeg szintén csinált slamet. A nyári fesztiválok közül pedig a Sziget és a Bánki-tó karolta fel. Hat alkalommal látogattak ide külföldi slammerek, legutóbb az USA-ból érkezett Bob Holman és Samantha Thornhill izzított Budapesten, Pécsett és Veszprémben. Számos cikk méltatta előadásukat, akár a magyarokét. Nyugaton a céges bulikon is léphetnek színpadra slammerek, ezt itthon a Djuice kezdte el.
Száz éve a Nyugat irodalmi lap esküdött fel a korszerű, karakán költészet kalandjára. Ugyanezt immár a slam poetry vagány elhivatottsága jelenti.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Metropol, Metropol-posta, 2010. október 29. péntek
Erre az évre azt határoztam el fesztiválilag, hogy több helyen fogok punnyadni minél kevesebb zsetonból. Az ingyenes(!) SZ.A.R. Fesztre és a Rockmaratonra esett a választásom. Utóbbira heti bérlet 6000 volt elővételben. A szervezőknek óriási köszönetem a tárcabarát lehetőségért.
Először a SZ.A.R.-ozás... A Szabadszállási Amatőr Rockzenekarok Fesztiválja józan koncepcióból indult. A cél Szabadszállásra irányítani némi figyelmet, fellépési módot nyújtani helyi (környéki és távolabbi) rockzenekarok számára, a piaci törvényszerűségeket tudomásul véve. Mármint hogy ez akkor sikeres, ha nincs belépő. Jelentem, a koncepció működik!
Igaz, színpadból, fagyisból, büféből, italpultból és civil sátorból is csak 1-1 volt, viszont volt elegendő toitoi és a tábor területétől 5 percre egy étterem és bolt is. A helyiek kedvesek és udvariasak voltak a rockerek fekete seregével.
A lágyabb, lebegősebb rockot kedvelők éppúgy megkapták a jóságot mint a csontroppanás-fanok. Sajnos a startnapon csak délutánra értem ki, a csúcsélményt nem is az esti a Locust On The Saddle nyújtotta nekem, hanem a deathcore Over Promises, koponyadöngető ritmusaival, zsigertépő gitárzajaival, gerinctörő ritmusváltásaival. A hallgatóság zúzott, spontán forgózúzdák (circle pit) is mentek. Olyan infernó szabadult el, hogy annak a színpad előtti korlátok és hangfalak látták a kárát! Szerencsére a hangfalak csak le lettek rángatva talapzatukról, aztán közösen rakta vissza őket a keménylegénység. Aki szereti a Carnifexet, az húzzon el OP-re is!
A pénteki nap bandáiról sajnos kevés konkrét emlékem van, a Lazulalánc üdítő szövegei és klassz lendülete ide tartozik. Napközben fürdőztem a közeli patakban a hőség okán, este meg hol udvaroltam, hol részeg voltam. Kellemes volt a lengén öltözött hölgyek aránya, éljen a természetesség!
Zárónap: a legnagyobb élményt nekem a Velvet Seal és a Casketgarden jelentették. A Velvet Seal egy énekesnős gót metal csapat, klassz külső megjelenéssel, színészi manírokkal. Móvár süvöltő death metal vitézei pedig egy egészen ööö...extrém közönséget láttak. Rajtam és maroknyi csatakrészeg rockeren kívül kábé 50 főnyi, érdeklődésmentes helyi arc bámulta a produkciót. Közönyük totális volt. Az est főbandája a román Guerillas abszolúte nem jött be nekem, bár sokaknak de. Ha Ektomorfot akarok hallgatni, akkor azt hallgatom, nem Guerillas-t.
Konfliktus helyett Konflikt (a cikkben dőlt betűvel láthatóak a szerkesztőség által kitörölt, de általam fontosnak tartott mondatok)
Levelem a legutóbbi szlovák-magyar nyavalyához kapcsolódik. Idén a pécsi Rockmaraton fesztiválon nyaraltam és az egyik fő banda a szlovák punk Konflikt volt. Ők a szomszéd országban olyan népszerűek, mint itthon a Tankcsapda. Itthon is szeretik őket a rockerek, 2010-re 5 itteni koncertet láttam bejegyezve a honlapjukon!
Pár hónapja hallottam először a zenéjüket a Youtube-on és azonnal megtetszett. A legnagyobb slágerük, a Takí Sme ("ilyenek vagyunk", szlovákul) úgy megfogott, hogy lelkes kommentet írtam. Angolul, hogy a külföldiek - köztük szomszédaink - is értsék. Dicsértem a dalt, elítéltem a gyűlölködést és a viszálykodó politikusok számára példaként hoztam fel a Konflikt és a magyar Auróra barátságát. Ez a hozzászólás kapta a legtöbb (65) szavazatot!
A koncerten a karizmatikus, csupa mosoly frontember, Jury végleg elnyerte a szimpátiámat. Magyarul konferálta az összes dalt - mint kiderült, folyékonyan beszéli nyelvünket, ismeri a szlenget és a káromkodásokat is. A punk zene hengerelt, a koncertsátor dugig volt, a hangulat meg az egekben. A legnagyobb zúzást a Takí Sme váltotta ki a rockerekből.
A fellépés után Jury és társai készségesen fotózkodtak, beszélgettek a rajongókkal. Nekem is sikerült társalognom a mosolygó országszomszéddal. Igazi punk módra, káromkodásokkal "méltatta" a konfliktuskeltőket.
Azt vettem észre, hogy a "tiszteletre méltó" politikusok között többen nem veszik észre, hogy a békéért kapják a pénzüket, és nem azért hogy keverjék azt a bizonyost. Különös módon pont mi, a kulturálisan mellőzött rockerek vagyunk, akik könnyedén megtaláljuk a közös hangot. Az elegáns honatya-öltönyökkel szemben a pogóizzadt, fekete rockpólók mögött tisztábbak a szívek. Szlovákiában és Magyarországon is. Ilyenek vagyunk.
"Gondolom sokan voltatok már úgy, hogy egy újonnan megismert zene annyira felkorbácsolja egész lényeteket, hogy napokig nem bír kimászni a lejátszóból. Én a kecskeméti Nova Prospect debütalbumával jártam így, címe: Lépj Ki Az Árnyékból.
A Nova Prospect már nevében is újdonságra, egyéniségre törekvést jelez. Olyan, mintha egy kiberpunk novella szexi főhősnőjének neve lenne. A (sajnos már feloszlott) Gyöngyvér előzenekaraként láttam őket a Wigwamban először, és azonnal megfogott a teljes felszabadultságuk. Megjegyeztem magamnak a bandát, majd megnéztem Szabadon és Ébren Álmodunk klipjeiket a Youtube-on. Az Ébren Álmodunk-videó aztán mindent vitt nálam! A francba, lehet ilyen pofátlanul fülbemászó pop-rock slágert is metalcore-intenzitású színpadi átéléssel nyomni! Az Ébren Álmodunk képanyaga ráadásul hemzseg a kitűnően belőtt lassításoktól, úszó feliratoktól, élő kameramozgásoktól! Miután megnéztem párszor, leesett a tantusz a szövegről, ugyanis ez a szeretkezés megváltozott tudatállapotát mutatja be, hihi! Az pedig már azonnal klassz, ha egy dögös csaj énekel erről – még ha árnyaltan is fogalmazva.
Ha a Nova Prospect stílusát kéne leírnom, akkor gondban lennék, mert a metal zúzása, a r&r húzóssága, a pop arcátlan slágeressége és a lélekből kiszűrődő elektronikus zene és a szárnyaló ének keverékeként tudnám jellemezni…a „powerpop” szóval futottam össze a neten. Csakhogy ez nekem nem tetszik, mert olyan, mint a „csilis gumicukor”.
A nuskull.hu-n a Zanzibár, Guano Apes, a Paramore és némi Lacuna Coil-hatást sorolt fel a debütalbum kritikusa, de én érzek benne Unique és némi Evanescence beütést is. A Unique nevű magyar elektro-pop csapat azon kevés mainstream zene közé tartozik, amit imádok. A Unique és a Nova Prospect egyaránt olyan mértékű fantáziagazdagságot vonultat fel a szintetizált hangokból, ami nem nevezhető buta gépzenének.
Megint csak egy kiberpunk fogalom jut eszembe, a „lélek a gépben”, ami egyszerre jelez digitális ultramodernséget és analóg misztikumot. A Unique billentyűsei bizony képesek erre, akár a Nova Prospect sampleres/billentyűse, Schautek Bálint. Szokatlan, dimenzióközi zajokkal és fülbizsergető dallamokkal fűszerezi a lüktető rockot. Ez a srác megfogott valamit a világegyetemet átszövő energiaszálakból és dallamokká, hangokká, zörejekké szőtte. Az Evanescence igazából csak az Engedj El! dal miatt ugrik be, mert hangulata és szövege is a My Immortal-hoz hasonlít. Csajok ezt csak valakihez hozzábújva hallgassák, mert elérzékenyülés lesz…
Öt nagyon összeszokott, nagyon egymáshoz illő zenészt hallok a lemezről! Minden dal értékeinek felsorolása helyett csak pár tetőpont: a legszívszorítóbbak a már említett Engedj el! (azok a billentyűfutamok…) és A Legnagyobb. Ebből klip kellene egy gyönyörű csajjal és a srácával (pl. Nova-fanok), amint veszekednek, majd kibékülnek. A Legnagyobb sivító-síró gitár-sampler-testvérjátéka (asszem együtt jön ez a zajzokogás) olyan dobrobbanással indul, amire nem tudok szót találni. Besnyő Gabriella olyan szívhasító lágysággal kérlel, amit a legszebb kontrasztot képezi.
Az elsődleges színpadi élményt mindenképpen Gabi kisugárzása jelenti. Egy csupa mosoly, kedvesség hölgy, aki fel-alá járkál a színpadon, az egész testével énekel. Olykor nyelvet ölt, de az nem csúfolódás, hanem cserfes vidámság. Arcilag némileg hasonlít a Paramore-frontlány Hayley-re, viszont más vonatkozásban a Unique-os Völgyesi Gabira. Mindkét hölgy – hogy is fogalmazzak – bőséggel részesült a természet áldásából. Tisztelettel szólván, Besnyő Gabi megnyerne pár vizespóló-versenyt! Aki ezt nem érti, csukja be a Hammert, és olvasson inkább Dörmögő Dömötört. Amikor a Nova-leányzó ugrál a színpadon, az húúú…
A szövegeket Schautek Bálint írja és bár nem érzem kiforrottnak a stílusát, pár nagyon egyéni szóösszetételt is elsüt. A Gemini Faktor címe kitűnő, a dalszöveg viszont átlagos. A következő sorok viszont nagyon megfogtak: „…elvakít egy fényben úszó arcra nézni fel? Kitárom lelkem összezárt jégkristály ablakát…”, „…elveszítlek a szürkeségben épp, átszelve az arcok tengerét…”, „Most a csend beszél, s egy percet csent a jó…”. Úgy érzem, hogy Schautekben több van ilyen sorokból. Ha tud meríteni az íráshoz abból a forrásból, amiből a zenéit alkotja, akkor itt új szószikrák fognak születni!
A Nova Prospect zengve kilépett az árnyékból. El fogja érni a reflektorkört és esélyes arra, hogy később fényárasztó fogalommá váljon. Rajtuk múlik."
AJÁNLOM AZ OLDALT
2013. jan. 27-én, szűk 1 hónappal az évzáró kritikák után 5 kritikám látott napvilágot az underview.hu-n. Kill With Hate: Voices Of Obliteration (pesti death metal), Sleepless: Breathe In Confusion (székesfehérvári metalcore), Man The Machetes: Idiokrati (norvég HC süvöltés), System Annihilated: Furor (megtekert svéd death-hc-betegség), Courage My Love (kanadai ikercsajos pop- punk).
2012. december 11-én elkezdődött nálam a rockújságírói irány, amikor Pásztor Zsófi, az underview.hu főszerkesztőjének javaslatára megjelent az első kritikám, az underview.hu nevű underground rockzenei oldalon. A To-Mera zenekar harmadik (sajnos egyben utolsó), Exile címet viselő albumáról írtam egy alapos értékelést.