Attól fejlődünk, hogy átlépünk bizonyos korlátokat. Sokszor kiderül, hogy a tiltás nem veszélyt takar, hanem mocskos titkokat, amiket nem szabadna megtudni; értékeket, amiket nem akarnak mással megosztani. Egy apró kísérlet alanya és tárgya lettél egyszerre, vizsgáló és vizsgált személy. A következő sorok olyan könyvekről és filmekről szólnak, amik komoly hatást gyakoroltak életemre, lelki és szellemi fejlődésemre. Fogadd szeretettel J!

George Orwell: 1984

„Ha egy képet akarsz a jövőről, képzelj el egy bakancsot, mely örökké egy emberi arcon tapos.”

Orwell sötéten utópisztikus regénye a totális kommunizmusról, amikor minden jó, mindenből bőség van – mondja a média. De az emberek éhesek, koszosak, hiánycikk a borotvapenge, az alsónemű és a szexualitás bűn. A gondolatbűn – újbeszélül: bűngondol – a legnagyobb ellenség. Éppen ezért a Nagy Testvér figyel téged. Akármikor, akármiért bevihetnek téged és a kínzások végére magad is hinni fogod, hogy gondolatbűnöző vagy és bocsánatért könyörögsz. A múlt nem létezik, mindig csak ma van, amikor megmondják, hogy a Párt mindig volt és ebben te sem mersz kételkedni. Megrázó mestermű, amiből rájössz, hogy demokrácia ide, szabad kereskedelem oda, a könyvön kívüli életünk minden egyes évébe bele van préselve 1984. A leghelyesebb – újbeszélül: duplapluszjó – viselkedésmód a duplagondol: lényege, hogy éppúgy vallod az adott dolgot, mint az ellenkezőjét, mivel a Párt azt mondja. Ez lehetetlen, gondolnád, pedig valódi életünk tele van duplagondolokkal. Oszama bin Laden rettenetes terrorsorozatot szervezett az USA ellen: tehát a főellenség Irak diktátora, Szaddám Husszein. A kereszténység legfontosabb, minden feletti szabályai a NE ÖLJ, SZERESD FELEBARÁTODAT MINT TENMAGADAT. Ezért hát legnagyobb szentünk I.István király, aki kínzással, kivégzéssel kényszerítette az őseik hitéhez ragaszkodó alattvalóit, hogy kövessék ezt a szeretetvallást. Ismertetni és támogatni kell a kiemelkedően tehetséges magyarokat, ezért a tömegmédia nem vesz tudomást a külföldi turnékat zsinórban nyomó magyar metalcsapatokról. A hatalmi pozíciókban lévők nap mint nap az arcodon taposnak és neked ezért hálásnak kell lenned.

Kurt Vonnegut: Utópia

Ez a legcsodálatosabb világ! A központ számítógép mindent kiszámol, értékel és optimálisan dönt. Egyre több ember munkatevékenységét helyettesítik gépekkel, akik csak egyéb dolgokkal kell foglalkozzanak. Pontos számítások alapján kap mindenki ugyanolyan festményt, kényelmi berendezéseket a lakásába, az életszínvonal folyamatosan emelkedik. Társasági összejöveteleken másodpercre pontosan ugyanannyi időt foglalkozhatsz egyik emberrel, mint a másikkal, így senkinek sem kell úgy éreznie, hogy kimarad valamiből.

No igen. Ez azzal jár, hogy karbantartók vagy akár gyárigazgatók kerülnek utcára, mert az ő munkájukra már üzembe lettek helyezve a legmodernebb automaták és számítógépek, amik meghozzák a megfelelő döntéseket. De az utcaseprésért olyan fizetés jár, hogy semmire nem lehet panasz.

Miért van az, hogy minden olyan rendszer, amely tagjai maximális javát akarja, teljes diktatúrába torkollik? Miért van az, hogy akinek ez nem jót jelent, az csak bűnöző lehet?

Raoul Renier: A hitehagyott

Az európai középkor a dicsőségről, a lovagi erényekről, nagy királyokról, az erkölcsöket és Krisztust képviselő Egyházról szól. Ezt a mondatot olvasd el mégegyszer és röhögj a kíntól. Raoul Renier (igazi neve: Kornya Zsolt) lebilincselő nyelvezettel mutatja be a kort főhösén, Mersant-on keresztül. Mersant, a vérzékenységben szenvedő nemesi sarj többre vágyik, mint osztályának ostoba, dúsgazdag semmittevése. Tudásvágya és a tudat, hogy az álszent kereszténység cinkosan kooperál az elnyomó arisztokráciával, igazi értékek keresésére sarkallja. Vagyona, szenvtelensége és tehetsége titkos könyvek, bujkáló mesterek nyomára vezeti, míg végül a vérzékeny, sápadt, gyenge ficsúrból azzá válik, aki többé nem célpontja gúnyos fennhéjázásnak: félkarú vívózseni, az álszent Isten helyett titokban a Sátánt szolgálja, nagyhatalmú birtokosa elmúlt évezredek feketemágiájának és rejtett, mégis hatalmas örökség büszke letéteményese. Mersant le Sinistre, azaz Sötét Mersant.

Mersant céljaival semmiképpen nem értek egyet, a kor pontos leírása azonban rávilágít arra, hogy az ő képességeivel rendelkező emberek a Szentegyház berkein belül is ugyanilyen mocskos tetteket hajtottak végre. Kornya Zsolt elképesztő műveltsége, lenyűgöző drámaérzéke, mesteri nyelvezete, keserű cinizmusa belőlem a legteljesebb rajongást váltotta ki. Irodalmi értékei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a komor hangulatú, sötét esztétikumot felvonultató művészeti alkotások (nemcsak irodalmi alkotásokra gondolok) messze nem kapják meg azt az elismerést és ismertséget, amit pedig abszolút megérdemelnének.

Ian Watson: Űrgárdista

Az író Inkvizítor című művének folytatása, az ún. kibergót irodalom gyémántja. Időszámításunk szerint 40.000-ben járunk, a Világegyetemet az emberi faj uralja, kegyetlen harcban állva más fajokkal, elnyomva némely fajt, küzdve a hiperűr démonaival és saját eretnekeivel, mindezt a távoli Föld bolygón aranytrónusba implantált, ősöreg, magatehetetlen, lelkekkel táplálkozó, örök kínban vegetáló Istencsászár nevében. Ezt a küzdelmet elsősorban a vallási megszállott ŰRGÁRDISTA LOVAGRENDEK vívják.

Kornya Zsolt műfordítása felejthetetlen élményt biztosít. Elborzasztó, gótikus vizualitással tárja elénk a kibernetikus jövő panorámáját, ahol a fanatikus szerzetes-lovagok hormonkezeléseket, mesterséges és másfajú szerveket, elektronikus beültetéseket kapnak, hogy a neo-übermensch eszméjének manifesztációjává váljanak. A rasszizmus nem kerülendő, rettegett dolog, hanem vallásos élmény, melyet gyakorolni kötelező, a másfajúak lemészárlása közben pedig átélni szentség. Az űrhajóik nem egyszerűen csak közlekedési eszközök, hanem KOLOSTORERŐDÖK, amelyek egyszerre kiképzőközpontok, kaszárnyák, székesegyházak, támaszpontok, bolygók elpusztítására képes mozgó várak, kórházak és ereklyemúzeumok. Mindezt azért, hogy az egyre terjeszkedő, más fajokat hol leigázó, hol elviselő, hol rettegő emberiség érdekeit szolgálják.

Elborzadok, valahányszor beleolvasok ebbe az elfajzott mesterműbe. Aztán az Istencsászárról eszembe jut a mindenkori pápa, aki öregen irányít (az első könyv megkérdőjelezi az Uralkodó valós szerepét) vagy inkább hivatkozási alapot képvisel. A rasszizmusról eszembe jut, hogy az „igazságos” bibliai Isten két ember bűne miatt az egész emberi fajt bűnösnek tekinti. Emellett beszélhetnénk a keresztény egyházak és személyek hozzáállásáról a feketék, az indiánok, az ázsiaiak „megtérítésével”, kifosztásával és leigázásával kapcsolatban. A szent háborúban alkalmazandó legfontosabb eszközök maguk az űrgárdisták, akik beültetett szerveikkel és gépeikkel semmivel sem rosszabbak, mint a keresztet formázó pallossal hadakozó, Jézus nevében iszlám hitűeket gyilkolászó lovagok.

Borzalmas mestermű.

Josh Keegan: Neonbiblia

A Szántai Zsolt fordította kiberpunk regény egy transzcendentális utazás a sötét, mocskos közeljövőbe. Totálisan hétköznapi halandókat látunk, akik akaratuk ellenére szembeszállnak a legnagyobb gonosszal. Akaratuk ellenére, mert testüket más hatalmasságok veszik kölcsön, hogy itt, a Földön véghezvihessék küldetésüket. Ugye nem gondolnád, hogy Buddha egy ír bőrfejű, Jézus egy amcsi hippi, Quetzalcoatl egy hatalmas korcskutya bőrébe bújik, hogy megtaláljanak és megvédjenek egy fiatal, gyönyörű nőt, aki gyerekként vesztette el bombázópilóta édesapját, és aki egy nagyon fontos személy anyja lehet. Valaki, aki vagy megváltja az emberiséget, vagy mindörökké sötétségbe borítja a világmindenséget. A lány apja pedig szintén kap egy esélyt, hogy egy új testben a nővé serdült gyermeke védelmére kelhessen. Lucifer is különleges szerepet kap ebben a versenyben.

Különleges szerepet, mert parancsolója, a Sötét Úr ellensége lesz; mert sajnálja az embereket azért, amiért a Mindenható lehetővé teszi a Sötét Úr szeszélyeinek kiélését a gyarló emberiségen; mert vissza akarja kapni a jogot, hogy a Mindenható meghallgassa esdeklését. Ugyanis a mindent megbocsátó Isten nem volt erre hajlandó. Ezt a szerepet – Bud, Quetz és Chris véleményével szemben – a jó céllal alkalmazott erőszakban látja. A Fényhozó elvállalja a fekete bárány szerepkört, amelyre igazából mindig szükség volt és szükség lesz, és amelytől a butácska fehér bárányok mindig viszolyogni szoktak.

Futurisztikus látomás az emberiség olyan bölcseinek hatásával, mint Lao-ce és Albertus Magnus, olyan könyvidézetekkel, mint a Biblia és a Necronomicon, olyan jövőbeni médiarészletekkel, mint a Daily News 2038-as közép-európai kiadása a hatalmas falkákban kóborló kutyák irtásának szükségességéről, illetve az Afrika radioaktív szavannáin évente megrendezett Mutánsvadászat szabálykönyve.

Szeretettel ajánlom mindenkinek, akit bármennyire is érdekel a sci-fi, az ősi bölcsességek, az izgalmas akciók, vagy az istenkeresés.

 FILMEK:

Végtelen történet  (Neverending Story)

 rendezte: Wolfgang Petersen, írta: Michael Ende, készült: 1984, 96 perc, Moses Gunn, Barret Oliver, Gerald McRaney, Drum Garrett, Darryl Cooksey, Nicholas Gilbert, Tami Stromach, Deep Roy, Noah Hathaway, Alan Oppenheimer

Sebastian talál egy könyvesboltban egy könyvet. Egy olyan könyvet, ami több minden másiknál. A kisfiú a könyvben megismeri az ifjú hős, Atreyu kalandjait, akinek feladata, hogy megmentse világát, Fantáziát a mindent elemésztő Semmitől. Szörnyekkel és saját félelmeivel is szembe kell szállnia, mire végül, a pusztulás hajnalán találkozik a Csöppnyi Hercegnővel…

A mindent tudó, mindig létező kislány párbeszéde Atreyu-val, majd Sebastian-nal a filmtörténelem legszebb jelenetei közé tartoznak. Emlékeztetnek minket arra, hogy amíg sikerül megőriznünk magunkban a Gyermeket, addig világot teremtő hatalmasságok vagyunk.

Én már 27 éves vagyok, de nekem sikerült.

Hős (Hero)

írta: Zhang Yimou, Li Feng, Wang Bin,  rendezte: Zhang Yimou   készült: 2004, 99 perc,  főszereplők: Jet Li, Tony Leung Chiu-Wai, Maggie Cheung Man-Yuk, Zhang Ziyi, Chen Dao-Ming, Donnie Yen)

Mond neked valamit az a filmműfaj, hogy vuh-hszia? Ha azt mondom, hogy természetfeletti képességű, távol-keleti hősök szemkápráztató kardpárbajokat vívnak egymással miközben ugrálnak, szállnak, fákat hasítanak szét, akkor talán beugrik sokaknak egy Oscar-díjas film, a Tigris és Sárkány. Az egy nagyszerű alkotás volt, ellentétben a Repülő Tőrök Klánjával, ami egy giccses izé.

A Hős egy olyan film, ami megérdemelné, hogy szintén kultuszfilmé váljon. Ez már nem szórakoztatóipari termék, hanem magasrendű filmművészet. Gyönyörű mese a filozófiáról, örök értékekről, hősiességről, a harcművészetről, Jó és Rossz örök harcáról, ahol a két fél nem feltétlenül gyűlöli egymást. Olyannyira benne van a harcművészet lényege, hogy minden küzdősportot űző, azt kedvelő embernek érdemes lenne megnéznie. Akkor talán megtudná, hogy nem az az igazi harcművészet, amikor két izomtorony péppé őrli egymást. Az igazi mester már azelőtt győz, hogy bevinné az első ütést. Olyannyira letisztult szellemi alkotás, hogy nyugodtan le lehetne vetíteni óvodásoknak, iskolásoknak is. A film mondanivalóját talán a moziplakáton feltüntetett szlogen fejezi ki a legtisztábban.

„Ha a kard igazi mestere vagy, leengeded a fegyvered.”

Johnny háborúba megy (Johnny got his gun)

 rendezte: Dalton Trumbo, írta: Dalton Trumbo, készült: 1971, 106 perc, főszereplők: Timothy Bottoms, Kathy Fields, Marsha Hunt, Jason Robards, Donald Sutherland, Diane Varsi

Óvodás koromban még csak játékkatonákat gyűjtöttem, de a háborúval kapcsolatos  érdeklődésem egyre fokozódott. A múltkor egyik barátomnak fél óra alatt felvázoltam a vadászrepülőgépek fejlődését a kezdetleges géppuskával felfegyverzett, lassú, lomha, vászonborítású repülőalkalmatosságoktól a mai sugárhajtású, számítógépes fedélzeti rendszerű, hőérzekelős rakétákkal harcoló vadászgépekig. Igen sok könyvet olvastam a hadtörténelem témakörében és tájékozottnak mondhatom magamat e téren.

Úgy lehet szerintem a legjobb háborúellenes filmet csinálni, ha bemutatjuk a háború létező, valós árnyoldalait.

Johnny egy egyszerű srác, akit besoroznak az első világháborúban. A fronton, harc közben felrobban egy tüzérségi gránátlövedék közvetlenül mellette és a fiú gyógyíthatatlan roncsolódásokat szenved. De nem küldik haza és nem is rakják kórházba, hanem az azonosíthatatlan emberroncsot eldugják egy helyiségbe, további kutatások céljából.

A néző nem tehet mást, mint borzongva nézi a végtelen agóniát. A fiú mozgásképtelen, vak, süket, néma, de nem érzéketlen – csakhogy ezt a kutatók nem tudják. Süket fülekre találó monológjaiból tudjuk meg embertelen fájdalmát, amit akkor érez, amikor amputálják végtagjait. Ízeket nem, csak kellemes teltséget érez, amikor a torkába ültetett csövön át megetetik a vegetáló testet.

Szinte nincsenek párbeszédek – hogy is lehetnének egy olyan ember esetében, akinek nincsen arca, szája, nyelve?! Johnny mégis megtalálja a módját, hogy kommunikáljon a környezetével. Mit mond? Mit gondolsz, mit mond egy olyan ember, akinek nincs használható teste, arca, hangja, jövője?

Javaslom, nézd meg a www.youtube.com-lon a Metallica: The One klipjét. Az amerikai thrash metal-csapat eme film alapján írta legendássá vált dalát.

Akira (Akira)

Írta: Hashimoto Izo, rendezte: Otomo Katsuhiro, 1988

Japánban a rajzfilmeknek egészen más kultúrája van, mint nálunk. A rajzolt film technikai eszközeivel hoznak létre felnőtteknek való akciófilmet, pornót, horrort, vagy éppen sci-fit. Az Akira az egyik legnagyszerűbb anime, amit valaha is megalkottak.

Ez a film a sötét, koszos, depressziós közeljövőben játszódik Neo-Tokióban; az eredeti Tokiót egy rejtélyes, iszonyú robbanás egy éktelen kráterré változtatta. Kallódó utcakölykökből álló galerik verik egymást az utcákon, megszállott szekták hirdetik a közelgő világvégét, öregarcú gyermekek által parancsnokolt magánhadsereg keres egy öregarcú gyermeket. Mindeközben újra és újra felbukkan egy félelemmel, szeretettel, tisztelettel kimondott név: AKIRA.

Egy emberben annyi energia van, amennyi egy embernek kell. De mi van akkor, ha egy emberbe annyi energia szorul, mint egy istenbe? Mi van akkor, ha az az ember nincs erre felkészülve? Mennyi jóságra és mekkora pusztításra képes egy nagyon is emberi, nagyon is esendő isten? Vajon Akira ez az isten, vagy Akirával kell találkoznia ennek az istennek?

Förtelmesen dekadens, megkapóan emberi, emelkedetten transzcendentális történet húsról, gépről, lélekről.

Arc (Powder)

Arc a beceneve egy félreeső tanyán élő fiatalembernek, akinek a bőre olyan fehér, mint a púder. A kopasz és teljesen szőrtelen, de csupa izom és energia srác elveszti nagyszüleit, akikkel eddig együtt élt és egy bentlakásos fiúiskolába kerül. A primitív emberek általános szokása, hogy a szokatlan emberekkel szemben erőszakossággal, megvetésnek álcázott félelemmel viseltetnek. Arc igazi kakukktojás, akiről egy idő után kiderül, hogy nem azért fél az emberektől mert azok bánthatják, hanem azért, mert ő mindenkinél hatalmasabb… Maga a két lábon járó elektromosság, szeretet, félelem, hatalom és jóság annyi energiával, mint egy erőmű és olyan törékeny lélekkel, mint egy porcelánváza.

Az ilyen emberek nem is távozhatnak máshogy e világból, mint ugyanolyan tragikus és emberfeletti módon, ahogy közénk kerültek.