Az elmúlt hetek halálesetei közül a magyar sajtó leginkább Daróczi Dávidét emelte ki. Sajnálatos módon elsikkadt egy kiemelkedő művész, Peter Steele megemlítése, megérdemelten széles publicitással. Peter Steele a világhírű Type O Negative metalzenekar énekes-basszusgitárosa volt, platinalemezzel. 48 évesen szívelégtelenség vitte el április 14-én.
Francois Villon lelki hasonlósága dereng Steele sötét dalszövegeiben, amiben pusztulást és románcot egyaránt végtelen fájdalommal, zengő baritonon dalolt. A két méteres, csupa izom metal-óriás Villon-hoz hasonlóan botrányosan élt: szesz-, drogfüggőséggel küzdött és a depresszió démonával. Börtönben is ült. A botrányos Jerry Springer-show is vendégül látta, ahol milliók előtt villogtatta egyéni, sötét humorát és flegmaságát.
Halálhírét olyan nagy médiumok is közzétették, mint az NBC, az ABC, a CBS. Hazánkban a zenei és női sajtó kivételével csak néhány látta meg a hírértéket. Pedig Peter Steele arcának pedig sok magyar újság címlapján lenne a helye. Egy Villon távozott el közülünk.
Az elmúlt pár évben új, friss erő jelent meg a magyar nyelvkultúrában: az USA-ból származó „slam poetry”. A műfaj leginkább az „odavágós költészet”, vagy a „villámköltészet” nevet viselhetné nyelvünkön. A slam poetry a költészet, a hip-hop, a spoken word és a színészet szervesen lüktető elegyeként írható le leginkább. Rendkívül szabad és szabados önkifejezési forma, mely teret ad a kifinomult megfogalmazásnak, a bravúros rímelésnek és a korlátlan ritmikának éppúgy, mint a parttalan káromkodásnak, a kitörő hanghatásoknak, a kifejező testbeszédnek és egyáltalán bármit szívesen bevon a vers színezésébe. A jelmez, a vetített háttér, az extrém smink éppúgy hozzá tartozhat egy ilyen performanszhoz, mint az élőzene, egy DJ-szett vagy az énekkíséret. Egy jó slammernek egyaránt rendelkeznie kell egy vérbeli költő kreativitásával, egy rapper karizmájával és egy színész kifejezőkészségével. Magyarországon Budapesten és Veszprémben vannak rendszeres estek (ún. poetry slamek, azaz „költészeti csapások”), de már Pécsett és Zalaegerszegen is sor került ilyen rendezvényre, illetve a Bánki-tó Fesztivál is helyet adott egy ilyen eseménynek.
Egy slam poetry-est jóval több statikus, egyhangú versfelolvasásnál. A slammerek általában fejből mondják el verseiket, de a felolvasások is sokkal drámaibbak vagy éppen tréfásabbak, mint amit egy átlagember sejtene egy irodalmi esten. Az igazán humoros slammerek méltó versenytársai bármely stand-up komikusnak. A slammerek egymást váltják a színpadon versenként, így bár egy-egy fellépő több verset is előad egy est folyamán, az egész nem fullad unalomba, hanem folyamatos az energiaáramlás.
A slam poetry alapvetően színpadi műfaj; bár alapja a saját lábon megálló irodalmi mű, de az intenzív fellépéseken van a hangsúly. A slam-verseknek éppen ezért nem feltétlenül létszükséglet a nyomtatott irodalmi napisajtó vagy a könyvpublikáció, habár ugyanazt az értéket birtokolják. A slam poetry jó hírének elsődleges terjesztő közege a szóbeszéd, az ismerősöknek csillogó szemekkel tovább adott invitálás. Emellett a slammerek aktívan használják a világháló nyújtotta megoldásokat: weboldal, honlapok, blogok, Myspace, iwiw, Twitter. A legnagyobb videomegosztó, a Youtube igazi kincsestára a magyar slam poetry-előadásoknak!
Az európai slamszíntér eddigi legnagyobb megmozdulása ősszel történt Berlinben, a 1st European Poetry Slam konferencia és verseny keretein belül. A versenyben hazánkat három magyar slammer képviselte, közülük Matits István „Id” került be a döntőbe, ahol óriási versenyben a 4. helyet szerezte meg. Előadott versei a „Hello, I’m from Absurdistan” és az „Újjászületésnap” voltak, utóbbit kivetített háttéren feliratozták angolul. Mindannyian büszkék lehetünk Matits István sikerére!
Az átlagembernek éppen azért érdemes megtekintenie egy slam poetry-estet, mert annak hangulata távol áll a sznobságtól. A slam poetry úgy tartalmazza a költészet minden értékét, hogy éppolyan izgalmas, mint egy színházi előadás vagy egy rapkoncert. Minden slamen rendeznek egy ún. tízszavas versenyt, melyben a közönség tíz tagja mond egy-egy szót, és a slammereknek 20 perc áll rendelkezésre, hogy a megadott tíz szót is tartalmazó, ütős költeményt írjanak. Az estek ezen része az azonnal alkotni tudás diadala, mely versek előadását a közönség fergeteges tapsa szokta kísérni.
A magyar slam poetry tehát a magyar nyelv legújabb, élvezetes forradalma. Ezt látni, hallani, tapasztalni kell!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Úgy érzem, hogy a Hammer World áprilisi lapszáma a legjobb alkalom, hogy megosszam örömömet a rock-színtérrel a kemény zene és az irodalom többszöri egymásra találásáról. Ugyanis április 11-e hazánkban A Költészet Napja, József Attila születési dátuma alapján rögzítve. Érdekes tény, hogy Márai Sándor szintén e napon született. A költészet és a metal legutóbbi közös diadala pedig nem más volt, mint a soproni Dalriada zenekar "Arany-album" nevű kiadványa, mely Arany János verseinek megzenésítését tartalmazza.
A Dalriada az elmúlt néhány évben szívósan, a magyar rockszínteret gyökeresen átformálva kapaszkodott egyre feljebb. A 2009 év végi Hammer World közönségszavazásán pedig feljutott a dobogó 3. fokára. Esztendők óta állandó tény a Tankcsapda 1. és az Ossian 2. helye, így a Dalriada sikere betetőzni látszik. Legalábbis ha ezt az egy listát vesszük alapul. A HangSúly zenei díjak "2009 legjobb albuma" kategóriájában is győzött és a közönségszavazáson szintén győzött a koncertbanda-mezőnyben. A Mahasz-listán pedig a második helyet érte el lemezeladással.
Most vonatkoztassunk el egy pillanatra a zeneszakmától, és vegyük górcső alá ennek az albumnak az irodalomtörténeti vonatkozását. Egy költőnek, csaknem 200 évvel születése után, ezrek éneklik a verseit szívvel-lélekkel. Ez az, amit egy költő igazán kívánhat - a halhatatlanság. Amikor néhány mű sorsa túlnő a pillanatnyi önkifejezésen, és a művész halála után is TÖMEGEK lelnek benne nemcsak esztétikai értéket, de összetartozást is. Sajnálatos módon a Wikipédián Arany János ismertetőjében a Dalriada ezirányú munkássága nem kap említést. Javaslom a Wiki-hez értőknek a kiegészítést.
Mindig öröm tölt el, ha egy magyar rockbanda verset használ fel dalszövegként. Ily módon a nyers életerő, az ösztönös lázadás egy magasabb színvonalra ér, míg a lírai mesterművek valódi lendülettel, lüktetéssel telnek meg. József Attila műveiből konceptalbumot készített pár éve a punk HétköznaPI CSAlódások. Pikáns tény, hogy aki szereti a "PICSÁT", az az ő verseit is ;-) Az ex-Tesstimony-alapító Bazsó László vezette The Morning Star csapat pedig With Clear Heart címmel készített brutális dalt az említett költő "Tiszta szívvel" versének felhasználásával (Revolution Blues album). Amikor Bazsó embertelen hangon hörgi a régen botrányt kavart sorokat, miszerint "Tiszta szívvel betörök,/ Ha kell, embert is ölök", az igencsak hihető a death metal-torokból.
Ugyanígy örülök Ady Endre dallá lett verseinek; gondolok itt a Thy Catafalque: Héjanász Az Avaron dalára. Belassult, szenvedő szerelmes black metal nóta, sziruposság nélkül. A Szkítia szintén elismerést érdemel a "Góg és Magóg fia vagyok én" daláért. Angliában zseniális önmegvalósítást végző Kiss Júlia csapata, az angol To-Mera is jót tett a Radnóti-féle Félelmetes Angyal-feldolgozással (Dreadful Angel).
Az erdélyi Wass Albert csak halála után kapta meg itthon azt az ismertséget, tiszteletet, ami megilleti. Ebben pozitív szerepet játszott a Kalapács (Záró Vers) és az Ossian (Véren Vett Ország). A rockszíntér ilyen jellegű áldásos munkássága azt a hatást idézi elő, hogy az irodalmi érték ott hat, ahol a legnagyobb szükség van rá. A fiatalokban, akikben egyszerre él a szenvedély, a nyitottság és a változtatni akarás. Hiába az idős korosztály a legnépesebb, ők pont konzervatívságuk, visszafogottságuk miatt kevéssé hajlandóak ezt az értéket respektálni. Jómagam értesítettem a Dalriada óriási fegyvertényéről a legnagyobb irodalmi újságokat és pár internetes hírportált. Reakció: semmi, leszámítva az egyik irodalmi site (vagy shit) "majd MI eldöntjük, a zenekar érdemel-e említést"-jellegű válaszát.
Így hát a Dalriada eme kiadványa, maroknyi vaskalapos pojáca diszkrimináns hozzáállása miatt, ismeretlen a nem-rocker magyarság előtt. Leszámítva azt a csodálatos tényt, hogy több településen is előfordul az irodalomórákon CD-lejátszóból felcsendülő soproni Arany-zene. Így kell kultúrára tanítani, nevelni!
Végül megemlíteném, hogy VÁCI MIHÁLY: MÉG NEM ELÉG! című érzelemkitörése fergeteges lenne punk, HC, metalcore, vagy trash metal-koncerten. A Wass-féle Véren Vett Ország kiválóan hangzana doom, dark, goth, black, death zenekarok tolmácsolásában. Akárcsak a többkötetes író KORNYA ZSOLT (Raoul Reiner): AZ ÉJSZAKA IVADÉKA és DESERTOR FIDEI versei, melyek szintén gyönyörű negatív szépséget hordoznak. Óriási dalok születhetnek belőlük!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Eddig csak pletykaként hallottam, de a Metropolban feb.9-én saját szememmel olvastam az „Oszd meg és uralkodnak” cikkben leírt tényt. Miszerint a közösségi weboldalakon szereplő profilok, képek, kommentárok alapján ítélkeznek az álláskeresők munkaképességéről sok cég „szakemberei”. Abszurdum! Butaság például a turizmus jellegű fotók alapján kialakított „aki sokat utazik, keveset dolgozik”-mondat. Hiszen aki keveset dolgozik, annak nincs miből turistáskodni! Vagy esetleg az üdülési utalvány innentől kezdve munkakerülési okirat?!
Viszont egy nőismerősöm csupa szelíd, kedves tartalmat töltött fel magáról, közben rendszeresen lopott a cégétől, végül lebukott és kirúgták. Fogyatékos családtag miatt sem lehet senkinek elítélni a munkáját. Pont az ilyen munkavállaló hajlamos a keményebb hajtásra. A politikai, vallási, zenei, hobbi-jellegű hozzászólások, virtuális klubok miatti negatív HR-vélemény pedig egyenesen bíróságért kiált, elvégre alkotmányos alapjogokat sért.
Azt üzenem az ilyen munkaügyis keselyűknek, hogy az ember lelkébe látást nem így kell gyakorolni…
Az elmúlt hetekben beszélgettünk kollégáimmal, barátaimmal a parlamenti képviselő-választásról. Egyre inkább úgy érezzük, hogy a jelenlegi parlamenti pártok tagjai nem érdemlik meg hogy helyükön maradjanak.
Minden évben megszavazzák maguknak a fizetésemelést, bizottsági és egyéb illetékeik a válság ellenére egyre nőnek. Számla nélkül vesznek fel hatalmas költségtérítéseket. Miközben álszent módon számlaadásra szólítják fel az országot. Amikor a Seres Mária vezette Civil Mozgalom akarta rávenni őket a korrupció abbahagyására, inkább törvényt módosítottak, hogy ne lehessen népszavazás. Felháborító! Amikor pedig a családon belüli erőszak áldozatai miatt tüntetett a NANE Egyesület az Országház előtt, egyetlen parlamenti képviselő sem ment ki hozzájuk. Még a női politikusok sem! Hogy lehetnek pont ők ilyen lelketlenek? Szinte csak a saját pozícióik erősítésével törődnek és nem a mi érdekeinkkel.
Tudom, hogy sok szavazó megszokásból, vagy fásultságból a jelenlegi képviselőkre adná a voksát. De tudom, hogy egyre többen vannak olyan magyarok, akik tisztességesebbé akarják tenni az országot.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2010. január 21. csütörtök, Metropol, Levelek rovat
2010. január 18-án a rapmagazin.info oldalán megjelent egy frappáns interjúm Matits István "Id"-del, a berlini 1st European Poetry Slam 4.helyezettjével. Rendhagyás garantált!
2009.dec.17-én megjelent egy cikkem a rapmagazin.info-n, mégpedig "Sirályba rapült a csatakos költészet - Őszi Slam Show beszámoló" címmel. Itt olvasható: www.rapmagazin.info/index/index.php
Meglátásom szerint a metal színtérre is igaz, hogy a zenei vagy az énektudás nagyobb figyelmet kap, mint a szövegírói képesség. Ez alapvetően érthető, de azt figyeltem meg, hogy a művészi szövegírói (ha úgy tetszik: költői) képességgel rendelkező zenészek rendkívül sajátos, nem tucatszerű zenei produktumokban fordulnak elő. Három ilyen klasszis előtt szeretnék tisztelegni soraimmal: Gaobr, Mazi és Zselenszky előtt.
"Gaobr", azaz Veres Gábor a Watch My Dying nevű metálhorda energikus frontembere, abanda zenéje talán a "progresszív trash/death" jelzővel illethető. 2005 tavaszán az "Idomtalan"klipjükkel sokkoltak először,a "b.szd meg, ez k.rva jó" felkiáltást csalva ki belőlem. Sebtibenbe is szereztem a Klausztrofónia albumot.
Gaobr szövegművészetét azok értékelhetik leginkább, akik unják az egyszerű, közérthető, hozzáadott értéket nem tartalmazó megfogalmazást. Az "Idomtalan" dal szövege első olvasatra leginkább a gyermekprostitúcióra, vagy a családon belüli erőszakra engedasszociáciálni. Az énekes egyik interjúja szerint viszont arról a munkavégzésről szól, amit az ember lelke legmélyéről utál, iszonyodik, ami prostituálja őt.Mint megtudtam később, Gaobrnapi 9 km-t gyalogolt a munkahelyére, akár hóban is. Kemény...
Megvan a Watch My Dying minden albuma és szövegileg a Klausztrofóniát érzem az abszolút csúcsnak. Leginkább Dali képeihez hasonlítanám: egyértelműen bennük van az esztétikai magasság, még ha értelmezhetősége nem is tekinthető szimplának. Szerintem ha Kassák Lajos élne, kifejezetten élvezettel olvasná Gaobr sajátos ritmusban elhörgött eszmefuttatásait. Alkotásai éppúgy rendelkeznek filozófiai, mint költészeti értékkel.
Személy szerint a "Nicht vor dem Kind"-et tartom a legtöbbre. Egyszer egy középiskolábanirodalom-szakkörösoknek tartottam előadást, ahol ezt a szöveget is elszavaltam. Amikor elkezdtem, hogy "Ipari szörnyeteghangdaganatok lepték el a lüktető, eleven, nedvzöld, csodahippi rétet", kiült az arcukra a drámai katarzis. A költészet és a dalszövegírás igenis többről szól, mint egyszótagos rímekről. Ez az egyetlen kezdősor pedig brutálisan idézi fel a természetpusztító profitbirodalmak rákosan burjánzó hatalmát. Az a sor, hogy "egy törpe segélykiáltás zuhant a lánctalp alá", a kamaszok szemeibe lopta az életvesztés iszonyatát. Megrázó, de varázslatos élmény volt számukra, mint megtudtam tőlük.
A Klausztrofónia lemez zárótétele, a "Kék ég, zöld fű" kilóg a műfaji keretekből. Egy akusztikus gitár hangjai, egy újszülöttet ünneplő család neszei, finom elektronikus zörejek és Gaobr szavalása. A szöveg afféle "de já vú"-hangulatú búcsúzás egy halottól, miközben a körülvevő hangok Veres Gábor gyermekének, Lucának a születés utáni hazaérkezéséről szólnak. A szavalt szöveg mégis gyászos, különösen az utolsó, csak leírt, de ki nem mondott sor : "soha nem gyógyul be a csend utánad". Sokan vesztettünk el szeretteinket, akik után soha nem gyógyul be a csend...
Második alanyom Mazi, aki nem más, mint Mazán Attila, a Gyöngyvér zenekar szövegírója, fő zeneszerzője. A gót metal stílusú Lacrimosa debütalbumnál kezdtem ismerkedésemet szövegeivel. A "Sóhaj, hogy születhess"-dal forgott a legtöbbet nálam, ahol az első verze "Borostyánkőben őrzöm/ Közös álmaink életkedvét/ Lepellel rejtett hangom/ Nem érti, el miért mentél" tipikusan költői versnek volt mondható, erre ráborult gótikus bársony szövegvilágával ez a refrén: "Hideg órák bús komorja/ Elhagyná, mit nem ért a vágy/ Ereidnek forró vérét/ Tán pengék fakasztanák". Imádtam!
Éppen ezért ért hidegzuhanyként, hogy az új albumot, mely az "Álmokból álomba" címet viseli, Mazán a "pop-metal" címkével látta el. Tán érthető, hogy az abszolúte művészi, érzékeny lelkülettel íródott fémzene ilyen megnevezését én az "elkurvulás" jelének láttam - már elnézést a kifejezésért. Viszont megvéve és meghallgatva az albumot a popularitást mint fülbemászó dalok erényét érzékelem. Ugyanakkor magamban az "art metal" jelzőt érzem leginkább illőnek, a totális művészi hatás miatt, melyet az énekescsere sem árnyékol be. A régi dalnok, Orbán-Ducos Tamás kiváló hanggal bír, de Dózsa Erik is teljes értékű énekes. A nyitó Rozsdavirág pedig nemcsak találó címmel utal a környezetrombolással növekvő emberi civilizációra, de a szövege is művészi. A megszemélyesített természet pusztításának gyengéden keserű himnusza ezzel a verzével indul: "Földanyánk könnyei hullnak alá/ Szívét perzselve pusztítjuk el/ Arcára égtek a borús fellegek/ Hát békében altassuk el..." Bár Mazánnak több ríme amatőrös, de az amatőrség tiszta szíve elfedi a ritmikai közepességet. Az albumról írt Hammeres kritika jogosan nevezi Mazi szövegeit "dalverseknek".
Utoljára, de nem utolsósorban hívnám fel a figyelmet Zselenszky, azaz Török-Zselenszky Tamás dalszövegeire. A művész egykor az Eleven Hold nevet viselő alternatív rockcsodának volt az énekes-szövegírója, pár éve pedig szólóüzemmódban okoz örömöt hallgatóságának. A Hold többi tagja azóta sem talált pótlást a helyére, ezért az eredeti felállást már csak a Youtube-on láthatjuk. Zselenszky, becenevén Nap igazi transzcendentális értékrendet, kémiai lélektisztaságot keresett - és ezt szövegeiben maximálisan kifejezte, kifejezi. A farkastörvényre és piócaéletmódra berendezkedett sötét emberiségben egy fénykör közepén áll ez a raszta fickó.
A neten több versgyűjteménye is fellelhető, papíron egyet ki is adott, a beszédes "Szívrák" címmel. De egy alkímiailag lepárolt lélek illatát beszívhatjuk úgy is, ha a Youtube-on rákeresünk olyan dalokra, mint "Az a néhány tegnapi perc", vagy a "Szénné vált ölelés". Ezek olyan művészi alkotások, amikkel szilánkokra törhetjük a szívünkre rakódott, "civilizáció" nevű, hazug kérget, hogy valami bársonypiros, lüktető kincsesládát leljünk alatta. A pénzértéken számlált világ minden egyes ilyen dallal közelebb kerül ahhoz, hogy kócosan, boldogan eláruljuk.
A magyar nyelv csodákra képes. Olyanokra, amiket a Tankcsapda ötletes megfogalmazása vagy az Ossian középszerűen közérthető szövegei nem tudnak kivirágozni. Elnézést kérek e két csapat tagaitól, rajongóitól. De vannak közkedvelt szövegírók, és vannak csodálatos tehetségű, külön világokat építő látnokok. Gaobr és Zselenszky már megépítették a maguk univerzumát, Mazi pedig folyamatosan alkotja a sajátját. Talán nem véletlen, hogy a fehér hollónál ritkábban vendégszereplő Lukács László vendégszerepelt a WMD új albumán.
Az elmúlt években akkorára nőttek a karácsonyi ajándékvásárlások költségei, hogy a híradók rendszeresen szenzációként számoltak be róla. Sokan hitelt vettek fel, hogy alig látott rokonaikat drága ajándékokkal lássák el. Ez értelmetlen. Szükségtelen gesztus olyan kenyérpirítóval, DVD-lejátszóval kedveskedni, amire a rokonnak nincs is szüksége. A mi rokonságunkban tízegynéhány éve sokkal emberibb, érzelmesebb és zsebbarátibb szokást vezettünk be.
A népes rokonság családonként pár ezrest bedobott a közösbe és az előre megbeszélt karácsonyi menü hozzávalóit megvettük. Karácsony másnapján, reggel gyülekeztünk mamámnál. Az asszonyok trécselve készítették az ételeket, a gyerekek játszottak, a kamaszok vihogva osztották meg titkaikat. A férfiak megfontoltan társalogtak és pajzán vicceken hahotáztak.
A sokfogásos karácsonyi lakomát a nagy család közösen fogyasztotta el. Délután közösen összeültünk, beszélgettünk, sütiket majszoltunk. Este karácsonyi dalokat énekeltünk, megöleltük egymást, majd hosszas búcsú után szétszéledtünk.
Szeretettel javaslom mindenkinek, akinek gondot okoznak a nagy kiadások, hogy ajánlják rokonaik figyelmébe ezt a fajta ünneplést. Ne a pénzszórásról, feszengésről, hanem szerető, okos családokról szóljon a karácsony.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Október első napjaiban zajlott Berlinben az "1st European Poetry Slam" rendezvény. Ez egy költészeti konferencia és verseny volt, mely a színpadon a szerző által szenvedélyesen előadott költészet, a "slam poetry" műfaján alapult. Egy magyar, Matits István "Id" óriási versenyben szerezte meg a 4. helyet a kemény mezőnyben, ami kb. 200 mérkőzőt jelentett. Büszkék lehetünk rá!
A slam poetry az USA-ban gyökerezik, Németországban már 15 éve virágzik. Hazánkban 2 éve sincs, hogy rendszeresek a budapesti slamek. A költészet, a rap és a spoken word orgiájában nemzett, ujjongóan energikus estek többek versfelolvasásnál. Egy jó slammernek rendelkeznie kell költői kreativitással, színészi előadóképességgel és egyéni kisugárzással. Matits István, avagy "Id" elnyerte a berlini közönség és az európai slam-színtér tiszteletét két verselőadással: "Hello, I'm from Absurdistan" és "Újjászületésnapom".
A slam poetry képviselői ritkán törekednek kötetkiadásra. Lényegük a színpad, jóhírük terjesztői pedig nem igazán az irodalmi újságok, hanem a csillogó szemekkel tovább adott hír - újabban már a Youtube, a Myspace, a Twitter is. Hazánkban Budapest mellett már Veszprém is bástyájává vált a műfajnak. Arra buzdítom a lángszívű versírókat és underground rappereket, hogy fedezzék fel a slam poetry-t! Az egyetemek, főiskolák közösségei tanulják el a slam-estek szervezését és tegyük Magyarországot a slam poetry-világ szerves részévé! Legelsősorban pedig: gratuláljunk Matits István "Id" sikeréhez!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2009.október 27. kedd Metropol, Metropol-posta
Translation:
Slam poetry: poetry that slams
First days of October was held in Berlin, the "1st European Poetry Slam" event. This was a poetry competition and the conference, that based on the genre of „slam poetry” which is a poetry performed on the stage by the author passionately. A Hungarian, Matits István "Id" got the 4th place in a tremendous competition, which means 200 participants. We can be proud of him!
The slam poetry is rooted in the United States, and it blooms in Germany for 15 years. Almost 2 years ago are in our country regular slams in Budapest. The jubilating energetic events, bred in the orgy of poetry, rap and spoken word, are much more then simple reading of poems. A slammer should have a good poetic creativity, a performing ability of an actor and individual charisma. Matits István, alias "Id" won the respect of the audience in Berlin and of the slam scene with his two poem-performances: "Hi, I'm from Absurdistan" and "Újjászületésnapom”(Re-birthday).
The representatives of slam poetry strive for bookpublishing rarely . Their essence is the stage, propagations of their reputation are not really theliterary magazines, but the good news distributed by bright eyes - more recently Youtube, MySpace, Twitter too. In our home Hungary, Veszprém City has also become a bastion of the genre, following Budapest. I urge the flame-souled poemwriters and underground rappers, to discover the slam poetry! The communities of universities and colleges shall learn organizing slam events in the slam,and let’s make Hungary an integral part of the slam peotry-world! First and foremost is: let’s congratulate the success of Matits István "Id"!
Angel Gyula Szigetszentmiklos
Ez a felvétel még 2008.június 1-én készült az A38 koncerthajón Budapesten, a To-Mera koncertje után. Az angol csapat csodaszép magyar énekesnője némileg zavarban volt, mert huzamosabb idő után először kellett sokat beszélnie magyarul. Bájos Három részre szedve az interjú, nagyon kellemes!
Bejárta az egész ország elektronikus és nyomtatott sajtóját az elmúlt hetek cigánygyilkosságainak híre. Részvétem a hozzátartozóknak. Viszont napokon keresztül azzal a hatásvadász címmel hirdették az újabb cikkeket, hogy „Metálzenész a cigánygyilkosságok egyik gyanúsítottja”. Én és több metálszerető ismerősöm – köztük zenészek – felháborodtunk, hogy a fémzenével hozták összefüggésbe az öldöklést.
Aztán a cikkekből kiderült, hogy az illető gyanúsított már másfél évtizede nem foglalkozik metálzenével, hanem elektronikussal, illetve hangtechnikus a foglalkozása. Tehát helytállóbb lett volna a „Hangtechnikus a cigánygyilkosságok egyik gyanúsítottja” megfogalmazás. Hja, az már nem kelt borzongató asszociációkat?
Annyit értek csak el a címek kiötlői, hogy a rocktársadalom egy emberként áll ki a méltatlanul meghurcolt Replika metálcsapat mellett. Sajnálatos, hogy 2009 Magyarországában bizonyos zsurnaliszták még mindig a félelmetes brutalitás primitív misztikumaként tekintenek a metálzenére. Természetesen a – miattuk – tájékozatlan nagyközönség tudatlanságára apellálva.
A magyar metálzenészek az elmúlt években, évtizedekben annyit letettek a nemzet kulturális asztalára, hogy méltatlan és anakronisztikus az őket negligáló média-hozzáállás. A magyar metálcsapatok kiemelkedő eredményeit mégis csak a rock-társadalom ismeri, mert a média fő zászlóvivői még mindig alacsony minőségű rétegzenének tartják. Holott a fémzene olyan európai fellegváraiban, mint Finnország vagy Norvégia, a nemzetközi sikereket elérő kemény bandák kiváló médiatámogatottságnak örülhetnek. Országaik lakói büszkék rájuk, még ha nem is mindenki kötődik érzelmileg a metálzenéhez.
Az elmúlt hónapok sajtójából például a következő főcímeket hiányolom: „Arany János alkotásait zenésíti meg a metálcsapat” (Dalriada), „Magyar metálbanda videoklipje sikeres az USA-ban” (Blind Myself), „Csihar Attila az USA-ban turnézott norvég metálcsapatával” (Mayhem), „Újabb Európa-turnén van túl a magyar metálcsapat” (Bridge To Solace), „Szeretik a románok a magyar metálcsapatot” (Subscribe), „Kiss Júlia új metálalbumon dolgozik angol csapatával” (To-Mera).
A metál rendkívül sokszínű műfajcsoport, egyértelműen a legvadabb és legszenvedélyesebb, éppen ezért rendkívül életképes. Megérdemli, hogy a sajtó képviselői ezt a tényt emeljék homlokterükbe és tisztelettel kezeljék a metálcsapatokat. A Replika ennek a színtérnek egy kiváló csapata, és igaz lelki értékek letéteményese. Több éve figyelem pályájukat, több albumuk is megvan nekem. Semmi közük bármilyen uszításhoz. A minimum, hogy a Replikára negatív asszociációt építő sajtósok nyilvánosan elnézést kérjenek a csapattól.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Vasárnapi Hírek, Levelet hozott a postás-rovat, 2009.augusztus.30. Alul van a link az újság weboldalához, eredetiben olvasható a cikk.
Az M1 tévécsatornán futott a Rocklexikon nevű műsor, mely a rockzene "hőskorának" jelentősnek gondolt alakjait mutatta be. Jóllehet én inkább az elmúlt egy évtized rockhőseit favorizálom a húzós magyar zene palettájáról, de hiányoltam egy bizonyos, nemzetközileg elismert magyart. Csihar Attilára gondolok.
Csihar Attila a legendás magyar black metal csapat, a Tormentor (azaz Kínzó) énekese volt. A nyolcvanas években alakult csapat az egyik legkeményebb zenei irányzat, a black metal alapjainak letéteményesei közé tartozik. Csihar és csapata nem adhatott ki lemezt akkoriban, mert a központi cenzúra miatt csak két metalcsapat rendelkezett albummal.
A black metal félelmetes zene; azt az esztétikát jeleníti meg, amit a horror a filmekben. Csihar mindössze tizenhét éves volt, amikor a kultikussá lett Anno Domini lemezen felsikoltotta, felhörögte a dalokat. Ehhez különleges torok kellett, Csiharnak ilyen van. Ez volt az az album, ami miatt a black metal egyik legnagyobb csapata, a norvég Mayhem felkérte énekesének. Világszerte elismerik őt a zenészek. Ez a tehetséges magyar a világ sok színpadán keltett borzongást közönségében. Ha nem is áll közel a többséghez a black metal, de ez az ország megérdemelte volna, hogy megismerje Csihar érdemeit.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2009.május 12. kedd, Metropol, Metropol-posta
(Sajnos 2 fontos mondatot kivágtak belőle. A "...borzongást közönségében" után jött ez: "Ugyanazt a tiszteletet érdemli, mint a legendásan félelmetes alakításaival ismertté vált színész, Lugosi Béla." A zárómondat pedig ez lett volna: "Igazából Csihar Attila kellett volna a Rocklexikon egy epizódjába, nem Zalatnay Cini..." Hehehe)
Ama férfiak közé tartozom, akik továbbra is örömmel járnak húsvétkor locsolkodni. Sajnálattal tapasztalom, hogy egyesek számára ez egy "ciki" ünnep. Sokan mégis inkább elutaznak otthonról, vagy éppenséggel tévénézéssel, egyébbel ütik el az időt.
A húsvéti locsolkodás gyönyörűen, természeti módon testesíti meg a férfi és női szerepeket. A szép ruhákba öltözés, az ízlésesen megterített asztal, a virágok és a hímes tojások elűzik a hétköznapok szürkeségét. A locsolóversek lehetnek népiesek, viccesek vagy akár pikánsak. Ráadásul a világhálón könnyen lehet sokat találni. A locsolás sem vizes vödörrel vagy szódásszifonnal történik, hanem illatos kölnivel. Mégis sok hölgy kellemetlennek találja, pedig pont az ő kedvükért lett bevezetve ez a finom változat.
Ha a sok illat mégis zavaró, könnyű a megoldás: napokkal előbb meg lehet kérni a locsolkodókat, hogy vizezzék fel a kölnit. Az urak is napokkal előbb megbeszélhetik a hölgykoszorúval, hogy enyhített illatokkal fogják beharmatozni a nővirágokat. Így ez a kedves szokás nem teher lesz, hanem egy csodálatos nap, ami ismét közel hozza az embereket.
Sokan panaszkodnak, hogy felgyorsult, globalizált világunkban felszínessé válnak az emberek. A húsvétolás egy vidám, virágzó lázadás a lelki szürkülés ellen. A nővirágokat arra biztatom, hogy értesítsék férfiismerőseiket, hogy szívesen várják őket - akár vizezett kölnivel. Férfitársaimnak meg azt javaslom, hogy frappáns locsolóversekkel és enyhe illatokkal ünnepeljék meg nőismerőseiket. Éljen a húsvétolás!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
A Vasárnapi Hírek 2009.feb.8-i számában olvastam egy cikket "Idegenforgalmi szakmenedzsereket is képeznek a Harsányi János Főiskolán" címmel. Mint olvastam, az oktatási intézmény főtitkára ezt a felsőfokú képzést "divatos és jól fizető szakmának" nevezte. Nekem mások a tapasztalataim.
Ez a négy féléves, azaz két tanéves képzés nem diplomát ad, hanem OKJ-oklevelet. Én 2000 és 2002 között tanultam ezen a szakon az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Főiskolai gyakorlatomat egy utazási irodában végeztem, ahol az irodavezető nagyon elismerte képességeimet, munkámat. Viszont a munkaerőpiacra kikerülve azt tapasztaltam, hogy ez a képzés nem sokat ér. Egészen pontosan: saját tőkéből indított turisztikai kisvállalkozás menedzselésére alkalmas elsősorban. Illetve akkor is beválhat, ha valamely családtagunk, barátunk, ismerősünk idegenforgalmi vállalkozásában szeretnénk profi munkát végezni és az állás biztos. A volt főiskolás csoporttársaim közül kb. 20-szal tartom a kapcsolatot, közülük 3-nak idegenforgalmi állása. A többiek között van kocsmai pincér, dekoratőr, masszőr, stb...
Én 2002-ben végeztem, most 2009-et írunk. Az elmúlt 7 évben sokszor megtapasztaltam oklevelem értéktelenségét. Nemcsak utazási irodákban, hanem szállodákban és egyéb turisztikai cégeknél is próbálkoztam elhelyezkedni, sikertelenül. Több helyen értetlenkedtek, hogy ez egyáltalán milyen képzést ad?
Jelenleg majdnem 4 éve egy gyorsétteremben dolgozom, folyamatos éjszakai műszakban. Örülök, hogy egyáltalán van munkám, de annyit keresek hajtós, éjszakai munkával, mint a végzettségemhez illő nappali munkák fizetésének legalsó határa. Nem azért jártam főiskolára, hogy sajtburgereker készítsek, de legalább nem vagyok munkanélküli. Annyit tudok csak tenni, hogy nem adom fel. Addig is, az idegenforgalommal kapcsolatos képességeimet (nyelvtudás, empátia) a vendégekkel való kommunikációban tudom használni.
Nem áll szándékomban a Harsányi János Főiskolát negatív fényben feltüntetni, elvégre csak el akarnak adni egy szolgáltatást. De a jelentkezőknek azt javaslom, gondolkodjanak el azon hogy van-e olyan ismerősük, akiknek az idegenforgalmi vállalkozásában biztosan el fognak helyezkedni a főiskolai tanulmányaik után. Ha nem, akkor nagy esélyük van kellemetlen állásinterjúkra, vagy éppen az állásinterjúra hívások feltűnő ritkaságára. Az idegenforgalmi szakmenedzserekre nincsen említésre méltó igény a magyar álláspiacon. Ezt a saját káromon tanultam meg.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2009.márc.8. Vasárnapi Hírek, Levelet hozott a postás-rovat
Nagy izgalommal figyeltem az M1-en február 11-én a Fonogram zenei díjkiosztó műsort. A hard rock/metal kategóriában ugyanis egyik kedvencem kapott jelölést, a folk metalt játszó Dalriada albuma, a Szelek.
A népzenét és a magyarság régi szövegvilágát friss, vérpezsdítő rockzenével keverő soproni csapat albuma a kedvenceim közé tartozik. A Dalriada folyamatosan egyre népszerűbbé vált az elmúlt néhány évben, mely nemcsak a kiváló, kortalan muzsikának köszönhető szerintem, hanem a nyílt kiállásnak magyarságunk értékei mellett. Ez nagyon becsülendő.
Egész Európában tapasztalható az a tendencia, hogy az emo vállalt gyengeségével szemben a nyers, természetes erővel és finom népi dallamokkal egyaránt bíró fémzene képviselői egyre népszerűbbekké válnak. Az ősi örökséget felkutató magatartás találkozik a metal szenvedélyével és fiatalok sokasága élteti ezt a tradícióalapú rockot. Ennek legnagyobb európai sikercsapatai a brit Skyclad, a finn Korpiklaani és Finntroll, a spanyol Mago De Oz, az orosz Arkona és a svájci Eluveitie. Hazánkban pedig a Dalriada. Ezt a zenét még a szüleim is szeretik!
A hard rock/metal kategóriában végül nem a Dalriada, hanem az Insane nyert, amely mellesleg sok külföldi koncerttapasztalattal bír. Gratulálok nekik! De a szívmelengető Szelek hangjai szebbé tették nekem azokat a szavakat, hogy nemzet, természet, rege, hajnalpír, Attila, legenda, táltos, tavasz, Erdély, kedvesem...Büszke vagyok magyarságomra!
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Az utóbbi hetekben nagy visszhangot kapott Seres Mária népszavazási kezdeményezése, hogy a parlamenti képviselők csak számla alapján kaphassanak költségtérítést. Ugyanis mindenféle alátámasztás nélkül vehetnek, vesznek fel horribilis összegeket. Persze látszattakarékosság is van: lemondtak a BKV-bérletről. Csakhogy ezt a képviselők nem veszik igénybe, hiszen kiváló autókkal járnak, amelyek benzinköltségének többszörösét igénylik és kapják meg.
Eközben Seres Mária mocskolódásokkal teli leveleket kap, honlapját pedig hackertámadás érte. Ez nem lehet véletlen. Egyre népszerűbb az ügy, egyre több és több ember mondja, hogy elég! Képviselőink az én, a mi zsebünkből húzzák ki a pénzt, miközben a Fair Play kormányprogram álszent módon tisztességre int. Nem akárkik vagyunk: képviselőink a mi pénzünkből élnek, visszaélnek. Viszont egyre többen vagyunk akik ezt nem hagyjuk és tisztább, becsületesebb országot szeretnénk teremteni.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
Az USA zenei tévécsatornáján, az MTV-ben egy odaát addig szinte ismeretlen csapat, a Blind Myself rajzfilm-klipjét, a Lost In Time-ot sugározták. Ez eddig nem mond semmit, de a csapat magyar!
A Blind Myself rajongójaként izgalommal figyeltem, hogy a honi sajtó mennyire kapta fel ezt a hírt. A zenei sajtót kivéve sajnos nemigen. Felhívtam fővárosunk kulturális osztályát hogy tudnak-e erről, de nem tudtak róla, még a csapatról sem. Pedig a Blind Myself már rengeteg külföldi koncertet, turnét tud maga mögött, több éve az USA-ban is turnéztak előzenekarként. Az egyik legtapasztaltabb zenecsapatunk!
A bulvármédia működése szerint ha a banda egyik tagja összejönne mondjuk Kelemen Annával, a címlapokra kerülne. De ehelyett van egy fergeteges, USA-ban vetített rajzfilmklipjük, amit az ismert képregényes Gróf Balázs alkotott, és amiben karikatúrává válik nemcsak a Blind Myself, de a maszkokban zenélő Slipknot, a világhírű Metallica, a vitatott Michael Jackson, a közismert Ozzy és Sharon Osbourne. Sőt, gyermekkorunk pamacsa, Pom-Pom is!
A Blind Myself-fel ellentétben celebzenészeink tengerentúli sikerei kimerülnek abban, hogy a Földközi-tengeren túl, Afrikában megesznek valami gusztustalant. A Blind Myself: Lost In Time klipje szerintem értékesebb ennél.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2008.dec.22.hétfő Metropol, Metropol-posta
Hehe, mellesleg a Blindról riportot készített a Fókusz :-) Itt a link:
Múltkor láttam a Kettőnégy nevű internetes műsort amiben a Bravo tinimagazin vezetője arról beszélt, hogy a NO THANX-et a csapat későbbi zenei kiadójával megegyezve azért rakták össze, és kezdték folyamatosan a köztudatba nyomni, mert akkor ennek az érzelmes Tokio Hotel-vonalnak is lenne egy népszerű, magyar csapata. Magyarán bevallotta, hogy ez egy "megcsinált banda". Ez szomorú tény.
Egy évvel ezelőtt furcsáltam, hogy egy ismeretlen magyar rockcsapat, a No Thanx neve mindig ott olvasható a Bravo címoldalán. Az underground a tehetség bányája, egy zenecsapat ha értékes és szívből jött zenét játszik, az underground elfogadja. A zeneszakma elismerését kivívó, többalbumos rockcsapatok közül az egyik kedvencem a metalcore stílusú Bridge To Solace. Ők igazi underground banda, rengeteg külföldi koncerttel a hátuk mögött, mely elismertségük bizonyítéka. Júliusban Svájcban vették fel új albumukat! Ellenben a No Thanx neve az undergroundban viccnek számít. Nem vagyok sznob, akit bosszant, ha sok lemezt ad el egy csapat. Engem a műanyagság zavar.
Egy interjúban azt nyilatkozta az énekes fiú, hogy a sikerük titka "a zene tisztelete, a hitelesség..." Ez, mint írtam, hamis. Sikerük titka a mesterséges, profitorientált, a tini célcsoportot folyamatosan és profin befolyásoló marketing. Nem célom a csapat rajongóit megbántani. Viszont aki hasonlóan gyengéd, mély, érzelmes, de őszinte, igaz és hiteles zenéjű csapatra kíváncsi, annak javaslom a Gyöngyvért. Én nagyon szeretem a szívfacsaró dallamokat és a költői dalszövegeiket is, amiket a csapat fő zeneszerzője, a gitáros Mazán Attila ír.
Nem célom az emósokat megbántani. Üzenetem nekik : "Olykor nehéz minden szó, Hisz' egy élet, mi köztünk áll. Más világok tánca ez, ám sebeink tiszták már." Ez egy idézet a Gyöngyvér: Jázmin Kertek című dalából, melynek klipjét a Youtube-on sokszor néztem, hallgattam. Tudom, az emo-rajongókat bántja az őket érő sok inzultus, de a Gyöngyvér szerintem az ő sebeikre is gyógyír.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós
2008.október 12. Vasárnapi Hírek, Levelet hozott a postás-rovat / 2008.novemberi Hammer World, Fanzine
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Magyar siker: Kiss Júlia
Szeretném felhívni mindenki figyelmét egy kiemelkedő, és már bizonyított tehetségre. A nemzetközi rockvilág legújabb magyar sikereként Kiss Júlia (vagy Julie Kiss, kinek hogy tetszik) pályafutását láthatjuk a To-Mera angol progresszív metalcsapat élén.
A To-Merára akkor figyeltem fel, amikor egy Hammer-interjú készült Julival a rendkívüli sikert és elismerést aratott bemutatkozó demójuk kapcsán, amire azonnal lemezkiadós ajánlatokat kaptak. Rémlett, hogy egykor a Without Face énekesnőjeként is komoly elismerés övezte. Kíváncsian vártam az album megjelenését, a klip pedig (Blood) úgy látványként, mint zeneileg megnyert magának. Innen egyenes út vezetett a Transcendental (találó cím) album megrendeléséhez.
A második, Delusions ("csalódások') című lemez már kalandosabb úton került a birtokomba. Előrendeltem, de másfél hónap után sem érkezett meg. A második rendelés sem...Mint kiderült, megérkezett Magyarországra, csak a Posta raktáraiban "eltűnt', mint oly sok esetben, nem csak nálam...A Magyar Posta ezügyben illetékes, enyveskezűalkalmazottainak lószerszámot a hátsójukba! A Turulvér magasztos pogány black metal korongjait ugyanezen okból kifolyólag anno személyesen vettem meg Tóth 'BlackBalázstól', ezért Kiss Julival egyeztettem, hogy a Delusions-t a koncert előtt, a helyszínen kapjam meg, ez szerencsésen megtörtént.
Hogy a zene komplexitását érzékeltessem: nagyon szeretem a Watch My Dying-ot, a Blind Myself-et, a Korogot,de a To-Mera ezeknél bonyolultabb. Refrén csak elvétve, rímek alig, akkor is sajátos szerkezetűek. Helyette nagyon hosszú, zseniálisan kaotikus, mégis dallammal, hangulattal és érzelmekkel elborító, felkavaró gondolatfolyamok ömlenek a lelkünkbe. Csodálkoztam azokon a véleményeken, hogy 'na, egy újabb Nightwishâ' vagy 'egy Lacuna Coil-klón.' Aki ilyeneket komolyan gondol, az vagy nagyon sztereotip gondolkodású, vagy alacsony zenei hozzáértéssel bír. A fent említett, nagy hatású és népszerű csapatok legfeljebb annyiban hasonlítanak, hogy szintén szépséges énekesnővel kiálló metalcsapatok. A Nightwish a dalonként legösszetettebb lemeze, a Once idején is slágeresebbnek mondható, mint a Transcendental, hogy a Delusions-ról ne is beszéljünk. Ilyen zenét játszani pedig fanatikusan céltudatos, önmegvalósító művészek szükségeltetnek, akik magas intelligenciája megköveteli és emlékezetben tartja a szélsőséges dalszerkezeteket. A To-Mera két oszlopa pedig Tom MacLean és a mi Kiss Júliánk.
Ha pedig a dalszövegekre gondolok, akkor elsősorban nem a szerelmi (csalódás) témájúak fognak meg, hanem a Radnóti Miklós verséből, a Félelmetes Angyalból készült Dreadful Angel és Júlia vonzódása a vallást detronizáló filozófiához. Helyes. Tapasztalatom szerint a vallás sokkal inkább funkcionál tömegeket irányító pszichológiai módszercsomagként, mint lelki fejlődést és valamilyen legfelsőbb lélekkel való kapcsolatfelvételt segítő ösvényként. Jómagam tízegynéhány évvel ezelőtt hittanra jártam, szójárásom volt, hogy 'a metál a Sátán zenéje', nem mintha ismertem volna igazán akár egyetlen csapatot is...Kedvenc zeném pedig a Spice Girls volt, hahaha! Mostanában meg egyik kedvencem a To-Mera és a vallásosságrólszerzett tapasztalataim pedig akár a To-Mera két albumának címeivel kifejezhetők: TRANSZCENDENTÁLIS CSALÓDÁSOK.
Örömmel olvastam az XY-akták rovatban a Julival készült interjút. Örömmel olvastam a csapat honlapján az ujjongó kritikákat, örömmel olvastam a Youtube-on a pozitív kommenteket. Meggyőződésem, hogy a 'Metal Lady' elnevezést már nincs értelme Bíró Icára mondani. A hölgy már sok éve nem szerepel a kemény zenében, ellenben Binder Laura (Dalriada) és Kiss Júlia megérdemlik eme dicsérő jelzőt. Szépségük és csoda hangjuk, kisugárzásuk felülmúlja Bíró Ica egykori jellemzőit. Laura a magyar kultúrkincsünket, gyökereinket, nyelvünk bensőséges szeretetét képviseli, Júlia pedig a külföldi karriert, nemzetközi elismertséget, kiemelkedő intelligenciát, műveltséget, öntörvényűséget. Csupa olyan tulajdonság, amiket magyar jellegzetességnek szeretünk nevezni, de sajnos általában rácáfolunk. A két mai magyar Metal Lady azonban gyönyörűen megtestesíti mindezt.
A hardcore színtér nemzetközileg sikeres torka egy magyar: Téglás Zoltán (Ignite). A black metal színtér nemzetközileg sikeres torka egy másik magyar: Csihar Attila. Mellettük pedig jogosan kap helyet a progos Kiss Júlia. Mindhárman erős kötődést éreznek magyarságukhoz. Megjelent bennem egy kép: egymás mellett áll a tiszta tekintetű, nemzeti jellegű tetoválásokkal ékített, csupa izom hardcore-vitéz, a horrorhangú, zaklatott életvitel és sötét lelkű zenék által megviselt torokművész és az éteri hangú-szépségű, művelt tündér. Ők külön-külön és együtt is olyat adnak a világnak, amire - még ha nem is mindenkit fog meg a zenéjük - minden magyarnak érdemes odafigyelnie.
Kiss Júlia nehéz utat jár, de a legnagyobb tiszteletet érdemli. Kísérjük figyelemmel, szurkoljunk neki!
Angyal Gyula, metalgyuszko@freemail.hu"
AJÁNLOM AZ OLDALT
Három részre szedve az interjú, nagyon kellemes!