Nők, nők, nők...nyami. Tudjátok, milyen lenne a világ nők nélkül? Logikus és egyszerű...de a szex viszont undorító lenne :-). Bizony, nincs mit tenni. Néhány klassz nőt fogtok itt látni, de ha trendi pléjbekkmacákat vagy valagságshow-k cicákat akartok látni, kössétek fel a gatyátokat: náluk DÖGÖSEBB csajokat mutatok, akiket ráadásul tisztelni is lehet, mert jó testük mellett rendelkeznek úgynevezett BELSŐ ÉRTÉKEKKEL is. Inkább tetszenek az ilyen csajszik, mint a Paris Hilton és Pamela Anderson-szerű valakik.
MARTA PETERSON
 
 
Marta Peterson, egy gyönyörű rockercsaj Kaliforniából! A fekete hajú veszedelem a Bleeding Through nevű amcsi metalcore csapatban kényezteti puha ujjaival a szintetizátort (szelíd zenekarnév, nem igaz? ) A csapatot alkotó kemény fickók közé és a brutálisan kemény mégis hihetetlenül dallamos zenébe külsejével, nőiességével és misztikus billentyűfutamaival olyan színt visz, ami egészen egyedivé teszi a formációt a rengeteg metalcore csapathoz képest. Már maga a billentyűhasználat is kuriózum a metalcore-ban, ugyanis a műfaj technikai eszközeire a dob, a basszusgitár, a durva és dallamos vokálok váltott és/vagy egyidejű megléte mellett a két gitár használata a jellemző. Ez utóbbi kettő együtt felelős az amerikai típusú hardcore és a göteborg-i típusú dallamos kemény metal hangvonulatok megszólaltatásáért. Ebben a zenei felállásban a szintetizátor csak annyira „megszokott”, mintha egy cigányzenekar sampler-t (elektronikai zörejeket, zajokat, hanghatásokat keltő eszköz) vagy egy country-csapat üstdobot alkalmazna.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Bleeding Through az egyik legsikeresebb metalcore banda. Ami pedig a Marta testére simuló Dimmu Borgir-os bikinit illeti: szerintem a norvég black metal csapat még sohase kapott ilyen klassz reklámfelületet :-)
Kiss Júlia
Kiss Júlia, avagy angol nyelvterületen Julie Kiss. A szépséges veszprémi lány 2001 táján került a rocksajtó figyelmébe, amikor a Without Face nevű magyar progresszív gótikus metalbanda énekesnője lett. Már előbb is írt nekik dalszöveget, de ekkor került igazából "reflektorfénybe", legalábbis a magyar rockvilágban. Én 2006-ban figyeltem fel rá, új csapata, az angol To-Mera kapcsán, mely már első demójával lemezszerződést kapott. A leányzó nem éppen egyszerű, butuska szépség; a szélsőségesen bonyolult zenéjű To-Mera énekesnőjeként csodaszép dalokat ad elő nemcsak szerelemről, de a Dreadful Angel-dal éppenséggel egy Radnóti-versnek, a Félelmetes Angyalnak a feldolgozása. Egyiptológiát és modern filozófiát olvas. Uhh. Nem éppen egy Kelemen Kanca, mi? A Metal Lady-címkével országunk sajtójában még ma is Bíró Icát illetik, jóllehet a hölgy már réges-régen abbahagyta a fémzenei szereplést és a fitnesz területén tevékenykedik. A Metal Lady megtisztelő elnevezés már sokkal inkább illeti Kiss Júliát és Binder Laurát, mint a fitneszhölgyet. Kiss Júlia azt a bizonyos magas intelligenciát, műveltséget, újító szemléletet, nemzetközi szamai elismertséget képviseli.
Binder Laura
Binder Laura. A soproni szépség a Dalriada nevű folk metál csapat énekesnője. Csodaszép népdalénekesnői torkát a népzenés metál közegében csodálatosan zeng, az elmúlt évek legkedeltebb magyar metálénekesnője. Vannak szőke macák, akiknek lételeme a címlap, a minél hangosabb botrányok, az hogy a sajtó agyon ajnározza őket, és munkának minimum a kereskedelmi tévékben ilyen-olyan jelenlétet tekintik. Laura azonban nem ilyen, a soproni csalogány fodrászként dolgozik és teljes szívvel őrzi az általa énekelt dalokkal a magyarság lelki értékeit. A Metal Lady-címkével országunk sajtójában még ma is Bíró Icát illetik, jóllehet a hölgy már réges-régen abbahagyta a fémzenei szereplést és a fitnesz területén tevékenykedik. A Metal Lady megtisztelő elnevezés már sokkal inkább illeti Kiss Júliát és Binder Laurát, mint a fitneszhölgyet. A kiváló hangú Binder Laura csodálatosan képviseli erőszakmentes magyarságtudatunkat, értékes gyökereinkhez való kötődést és a magyar népdal varázsát.
Charlize Theron
Charlize Theron. Ez a név alig több mint tíz évvel ezelőtt kelt népszerűségre, amikor a dél-afrikai szépség Az Ördög Ügyvédje című filmben egyenrangú alakítást nyújtott kollégáival: Keanu Reeves-szel és Al Pacino-val. Azóta már számos sikeres filmben sugározta csodálatos szépségét és lényét a nézőkre. Ilyen filmek az Asztronauta, a Joe Az Óriásgorilla, vagy a fekete ruhás képpel id idézett Aeon Flux. Az igen intelligens szépség következetesen távol tartja magát a szilikoncelebségtől éppúgy, mint a bulvármédiának való folyamatos sztoriszállítástól és úgy egyáltalán Hollywood-tól. Amikor nem forgat, akkor otthon él Dél-Afrikában egy tanyán vőlegényével, Stuart Townsend-del. Folyamatosan síkra száll a nemi erőszak és a családon belüli brutalitás ellen.
Karin Axelsson
  
 
Karin Axelsson. A svéd csinosság a szintén svéd Sonic Syndicate metalcorebanda basszusgitároscsajaként vonta magára a rockerhímek szemeinek tüzét. A Sonic Syndicate az egyik legnagyobb európai metálzenekiadó tehetségkutatóján indult és nyert. Igazából a banda zenéje engem annyira nem fog meg, viszont Karint nézegetve egészségesen piszkos gondolataim támadnak...
...........................................................................................................................................................................................................................
TARJA TURUNEN
 
Tarja Turunen. Ez, a magyar fülnek furcsa hangzású név egy kiválóan képzett hangú szoprán operaénekesnőt takar, a Nightwish nevű metalcsapat csodaszép pacsirtájaként az amúgyis gazdag színvilágú metalt egy újabb árnyalattal gazdagította. A finnországi Jan Sibelius
Zeneakadémián végzett hölgy milliók kedvencévé vált, a magyar HammerWorld rockmagazin olvasói évek óta őt szavazzák meg a kedvenc énekesnők 1. helyezésére. Feltehetőleg sok férfiszív roppant össze, amikor Tarja férjhez ment a menedzser Marcelo Cabuli-hoz. Tarja szépsége, hangja és a Nightwish zenéje ihlette Éjboszorkány című versemet (lásd: Az én művészetem).
..............................................................................................................................................
NINA PERSSON
 
Nina Persson. A svéd pop-funky (valami ilyesmi) csapat, a The Cardigans tündérszép énekesnője akkor lett közismert, amikor a mozik 1997-ben bemutatták a Rómeó és Júlia című filmet és ez a csapat csinálta a film betétdalát, a Lovefool-t. A szőke apródfrizurás, zafírkék szemű tündér jellegzetesen skandináv szépsége kitörölhetetlenül beleégett az agyamba. Annyira, hogy kiberpunk stílusú regényem, a L.A.P.T.O.P. női főszereplőjét, Ninát róla mintáztam meg. Az országúti nomádlány, a Viking-falkához tartozó Nina Henrikssen csodakék szemei, a mosolygás közben arca két oldalán megjelenő kis gödröcskék ennek az apokaliptikusan sötét regénynek a fel-feltűnő csillámai közé tartoznak. Egy másik daluk, a My Favourite Game szintén ismerős lehet; egy számítógépes autóverseny-játék, a Gran Tourismo betétzenéjét szintén ők jegyzik. Javaslom, tekintsd meg a www.youtube.com videoklipnéző oldalon a The Cardigans következő klipjeit: Lovefool, Carnival, Sick&Tired, My favourite game. Akkor talán megérted, miért kerültem a hatása alá.
...............................................................................................................................................
ERICA LEEHRSEN
Erica Leehrsen. Ez a vörös démon a Blair Witch Project 2. című filmben vonta magára a figyelmemet. Alapvetően gyengéim azok a szép nők, akiknek Erica-hoz hasonló szájuk van. Mint ahogy annak ti is utánanézhettek a Hálón, ez a csajszi már jó néhány filmszereppel bizonyított. Sajnos ezek javarésze nem került a magyar mozikba – a média úgy működik, hogy egy summa cum laude (az egyetemet végzettek legmagasabb osztályzata) minősítésű színésznő nem bír akkor hírértékkel, mint a közepes képességű Paris Hilton. Erica már a Broadway-n is megmutatta, mit tud, de látható például az AXN csatornán csütörtök esténként futó, Őrangyal című sorozatban is. Ő az eleven bizonyíték arra, hogy Pamela Anderson-nal ellentétes méretű „tüdővel” is vannak tüzes, szexi nők. Nyami.
...............................................................................................................................................
NADJA PEULEN
Nadja Peulen. A holland basszusgitároslány nevét találtam már Puelen és Puehlen formában is a Hálón, de zenészi képességeit illetően mindig csak azt, hogy kimagasló. A dögös leányzó a Coal Chamber nevű amcsi metalbandába ugrott be anno, hogy helyettesítse annak basszerlányát, Rayna Foss-Rose-t, aki újdonsült édesanyaként nem vállalhatta a turnézással kapcsolatos nehézségeket. Később Nadja állandó taggá vált, mindaddig, amíg végül a Coal Chamber személyi ellentétek miatt fel nem oszlott. Vörös istennőnknek saját kis ruhacége van, a Crueltees, emellett közreműködött az egyik legnagyobb rockzenei kiadó, a Roadrunner 20 éves jubileumának különleges CD-jén, a Roadrunner United-en. Nadja eleven példája annak, hogy egy nő nemhogy nem veszít a női mivoltából azzal, ha rockerré válik, hanem éppenséggel ez a szenvedély egyenesen felturbózza nőiséget. Javaslom, hogy tekintsd meg a www.youtube.com videoklipnéző oldalon a következő klipeket: Coal Chamber: Friend (Fiend néven is megtalálod), Coal Chamber: Rowboat, Roadrunner United: The End. ..............................................................................................................................................
Lisa Marx. A szöszi gitároslány a Kittie (magyarul: Cicus) nevű, nagyon klassz kanadai metalcsapatban játszott egy darabig. A cicák amilyen puhák ránézésre, annyira kíméletlenek a zenében; a csajbanda tehetségéről te is meggyőződhetsz, ha megnézed a www.youtube.com videoklipnéző oldalon a Kittie: Into the darkness klipjét, amiben ez az aranyos szőke cicalány is odacsap a húroknak! A csapat összetétele az alapítótagokat, Mercedes és Morgan Lander-t kivéve mindig változott, úgyhogy Lisa is csak ideiglenesen, a koncerteken segítette ki a csajokat, de a négy cica közül nálam ő a favorit. ..............................................................................................................................................
Lauren Graham. A megtestesült virágzás a színészpályát gazdagítja puszta létével, sugárzó karizmájával és a legkeményebb férfiszíveket is meglágyító mosolyával. Büszkén vállalom, hogy én, a black metal-ról verset író (Pannonia Dominium), a legkeményebb koncertzúzdákban is szívesen tomboló, egyhetes borostát kedvelő rocker, lelkes nézője voltam a M1-tévécsatornán vasárnap , majd hétköznap délutánonként futó szappanoperának, a Szívek Szállodájának (Gilmore Girls). Igaz, csak ennek az egynek, úgyhogy ne kérdezzetek engem a Barátok közt-ről, meg ilyesmikről. Habár lehet, hogy hiába, mert egyesek majd azt mondják: Angyal Gyula nem is igazi rocker, hanem csak egy csacska angyal…
A Szívek Szállodája tud valamit, amit a többi szappanopera nem. Él. Sugárzik az élettől. A helyszínek nem sterilen stúdiószerűek, a karakterek nem mesterkéltek, a beszédek nem papírízűek, az arcok nem sminkesek hivatalos munkadarabjai, a mozdulatok nem eltúlzottak vagy milliméterre beszabályozottak, az érzelmi helyzetek nem giccsesek. Az annyira elkerült, visszataszítóan élettelen szabály, a káromkodáshiány itt nem érvényesül. No nem egy 80-as évekbeli magyar munkásszállás nyelvhasználatára kell gondolni; arról van szó, hogy itt kicsúszik olykor a szereplők szájából néhány olyan szó, amelyek hiánya éles élettelenséget okoz a többi szappanoperában.
Lauren a pergőnyelvű szállodaigazgatót, Lorelai Gilmore-t alakítja, aki még régen, 16 évesen szülte leányát, Rory-t és akivel közös élete a történetek fő szála. Amikor a Hálón utánanéztem a sorozat háttérinfóinak, nem akartam hinni a szememnek: Lauren a 40-hez közelít! Lazán letagadhatna 8-10 évet! Lauren a magánéletében is olyan gyorsbeszédű, mint a filmben, emellett filmbeli természetes frissessége, lelki mosolya, öniróniába hajló humora, a figyelmet automatikusan felkeltő szépsége földbe döngöli a műfaj más produktumait. Élvezet végigülni azt a háromnegyed órát, ameddig egy-egy epizód tart. Női energiáktól sziporkázik a film, szinte árad belőle a parfüm- és punciillat, hihi!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
