A déli nyíláson a behatolók győztek. Ördög-karmok téptek a cégzsaruk sisakos arcá-ba, a Kiber Lovagok sörétet és acélpengéket eresztettek a kevláros testekbe, majd rendületle-nül nyomultak tovább.

-Figyeljetek, – zengett az északi nyílás körül megrekedt kiberpunkok fejében a nomád hangja – ott már nincs értelme maradnotok. Az épületet megkerülni, behatolóknak irány a nyugati bejárat, fedezők fele-fele arányban csatlakoznak a déli és a nyugati fedezőkhöz.

A parancsra a seregtest megmozdult, mint valami egyként gondolkodó bogárraj, mind-össze halottakat, roncsokat és izzadva dolgozó mentősöket hagyva hátra.

A nyugati bejárat előtt az önjáró löveg méltóságteljesen megfordult, hogy a csata előtti eligazításhoz híven, szükség esetén tűz alá vegye az érkező Uranoki-támogatást. Felette egy mentő-aeró süvített el az élet és a halál határmezsgyéjére visszarángatott szállítmányával bendőjében.

A maradék kettő fekete aeró sikeresen landolt, hátsó ajtóik kivágódtak és két raj Uranoki-zsoldos vetette ki magát. Profik voltak: az első kettő-kettő rögtön tüzelőállást vett fel, amíg társaik kirohantak. Gránátvetők köptek a Neon Ördögök harckocsijára; a robbanásoktól a torony mozgatószerkezete felmondta a szolgálatot, a parancsnok pedig holtan hanyatlott a küzdőtérbe.

A tankját vesztett teherkopter szintén jól ért földet, bukóajtaja a betonnak csapódott; hetven cégkatona özönlött ki rajta.

A kiberpunkok girokopterei meredek süllyedésben repültek rá hangyányi célpontjaikra, géppuskáik sűrűn eresztették közéjük lövedékeiket.

Az Uranokisok kiválóan reagálva félrevetődtek, többen visszaugrottak a teherkopter gyomrába. A céljukon túlrepült girókra ezután optikák célkeresztjének gyilkos tekintete tapadt. A fürge, sérülékeny minikopterek szárnyaszegett fémmadarakként zuhantak le a karabélyokból leadott sorozatoktól.

A fekete egyenruhás cégkatonák méginkább felturbózták magukat és futólépésben haladtak a Kimazaki-torony felé. Az elmosódott alakok nyomában a kiberpunkok lövedékei tapogatóztak. A megmaradt járművek maximális gyorsulással emelkedtek fel és teljes sebes-séggel száguldottak visszafelé, hogy majd később – sokkal többen – újra visszatérjenek.

-Kedves nézőink, innen úgy tűnik, a csata el van döntve – nyilatkozta a riporternő. – Bár a napalmbomba az egyik betörési útvonalat elzárta, a behatolás gyakorlatilag megtörtént. Az Uranokitól érkezett támogatást túlnyomórészt megsemisítették az ostromlók, a maradék erők visszavonulnak az irodatoronyba. – A kamera elcikázott a rohanó cégzsoldosokról; most azt mutatta, amint a Zanicsok és az aeró üldözését folytató, cégkatonákkal megpakolt Uranoki aerók lomhán követték fürge célpontjaikat. Az első három aeró lelövése nem számított nehéz feladatnak a mögöttük haladó, veterán orosz helikopterpilóták számára.

A többi Uranoki-jármű szétrebbent, majd inkább eredeti úticéljuk felé, a komplexum irányába száguldottak – az üldözőkből üldözöttek lettek. A kiberpunkok aerói és helikopterei gépágyúval folytatták a vadászatot. A fekete aerók szikráztak és hánykolódtak a szennyezett urániummal preparált lövedékek fényjelzőcsíkjai között, de katonákkal leterhelten nem voltak olyan könnyedek, mint ragadozóik. Az utolsó lángolva csapódott a komplexum külső falába, gyártósorokat tört át, végül megállapodott egy szeméttároló konténernél.

Apex kilépett a Hálózatból. Gyásszal, bánattal és valami hatalmas szeretettel eltelve nézett végig a teremben ülő, a hirtelenkapcsolástól kiütött zsokékon.

Annyira közel voltunk.

Annyira közel.

A vereség ízétől megkeseredett a szája. A padlóra köpött.

-Még nem vesztettünk, Apex – robajlott valahonnan a szférákon túlról az ismerős hang.

-Egyszerűen lekapcsolták a rendszerüket a Hálózatról. Manuálisan. Egyetlen mozdu-lattal. – Fájdalomtól párás szemmel nézett rá Pók-re. – Tudod, mit jelent ez? Mindkét fél részéről összesen kábé húsz benti és százhetven kinti zsokét. Ha egy működő, programot futtató számítógépet egyszerűen csak lekapcsolnak, akkor sérülhetnek a meghajtók, adatok semmisülhetnek meg, az egészet újra át kell vizsgálni. Ha viszont egy becsatlakozott emberi elme is van a rendszerben, – szeretettel simogatta meg Pók homlokát – és nincs ideje kicsatlakozni, akkor az gyakorlatilag olyan hatású, mintha fejbevágták volna egy bunkóval. Legjobb esetben azonnal felébred a Mátrixon kívül, iszonyatos, hasogató fájdalommal a fejében.

De sokszor több hónapos, éves pszichiátriai kezelés vár a zsokéra. – Belefeledkezett az üressé vált szemekbe. – Mások azonnal meghalnak. Megint mások kómába esnek és ez még csak a test. A szellem olykor bennragad és mátrix-kísértetként kóborol. Vagy egyszerűen csak megszűnik, elnyeli a Hálózatban születő fekete lyuk. Hallottam, hogy amikor valakinek amputálják az egyik végtagját, utána még hónapokig érzi, viszket, fáj, meg ilyenek. Egyszer láttam egy terrorista-videófelvételen, hogy egy túszt lefejeztek. A fejen még pislogtak és körbenéztek a szemek, még megmozdult a száj, amint az ipse egy pár, rettenetes másodpercig tudta, hogy el van választva a testétől.

Egyszer pedig becsatlakozva láttam azt, amint a spanomat – aki testileg egy másik városban volt – kihúzták a Mátrixból. Érted? Az Ikonja, egy Aranylovag, ott volt velem szemben, amikor a fickóra ráleltek az ellenlábasai és az implant-processzorából kirántották a vezetéket. Nem láttam, de tudtam, hogy ez történt. Mintha egy pillanat alatt megfakult volna az Ikon. Aztán elkezdett egy helyben pörögni, mint egy búgócsiga és csak üvöltött valami istentelen, statikus sikolyt. Kicsatlakoztam és ordítottam, mint a sakál, izzadtam, mint egy ló, érted? Egy hétig rémálmaim voltak. Később megtudtam, hogy az Ikon beleégett a helyi hálózatnak abba a szegmensébe, külön csapatot szedtek össze a környék szolgáltatóinak rendszergazdái, hogy helyrehozzák az anomáliát. Mert az Ikon csak forgott és üvöltött, érted? A pasas már halott volt, csak a szelleme kísértett ott. Mint amikor lefagy az előtted levő komputer, és folyamatosan ugyanazt a képet villogtatja, érted? Érte..

-Elég – a hang nyugodt volt, hihetetlen erő örvénylett benne. – Tudom, mit érzel. Fogd a konzolodat és száguldj ide, amilyen gyorsan csak tudsz. A Phenomen áttöri a valóság korlátait. Ezt te tudod a legjobban, hiszen tudod, mi alapján készült.

Apex némán nézett maga elé, a szobában kiberkori tömjénként szállt a kiégett neurális processzorok gyér füstje és az elnyílt szájakból előkúszó halálszag. A fekete hálózsoké lelkébe lassan, határozottan egy síron túli, csendes béke költözött. Felállt, verset mormolt halk mantraként a kibertérben rekedtek lelkéért, majd bizarr, mégis annyira jellegzetes formájú Phenomen-jét hóna alá kapta és kirohant az épületből.

Nina, Riah, Pierrot és Luc áthaladt a nyugati falon ütött bejáraton. Épségükre harminc, közvetlenül ezzel megbízott Neon Ördög ügyelt.

Egy kirakatbábukkal díszített Neon-autó haladt át a lyukon. Talán húsz métert, ha tehetett, mikor rakétalövedék szaggatta fel előtte a betont. A négy plusz harminc kiberpunk azonnal megpördült és golyózáport zúdított a gyanús ablaknyílásokra.

Az autó súlyosan megrongálódott és lángokba borult. A haldokló sofőr még beletapo-sott a fékbe – a kocsi leszakadt abroncsain a felni fémsikolyával állt meg.

Nina és néhány Neon Ördög a betört szélvédőjű autóhoz rohant, miközben a többiek sakkban tartották a következő lehetséges támadások kiindulópontjait.

A lövészállássá átalakított hátsó csomagtartóból és a hátsó ülésekről az utasok gyorsan kivetették magukat. A sofőr átszakadt nyakából ömlött a vér; rajta nem lehetett már segíteni. Az anyósülésen vörös punktaréjt és vörösen-zölden villogó dzsekit viselő, vérző arcú fiatal férfi üvöltött segítségért, társai hasztalanul próbálták kirángatni: egy üvegdarab nyársalta át a biztonsági öv vállon(!) lévő csatját és a fiú vállát, kinyithatatlanná téve a szakadásmentes övet. Közben lángok mardosták a lábait.

Akárhogyan próbáltak hozzáférni, nem sikerült. Az erőlködőkre több cégrendőr felfigyelt: találatok csattantak a kocsin és az ablakra fröccsentették az egyik Ördög szintetikus droggal és áramkörökkel telezsúfolt agyvelejét.

-Engedjetek oda! – kiáltotta Nina, szemei előtt a Viking-falkában évek alatt összeolva-sott orvosi könyvek képei peregtek. Külön-külön el tudta volna látni az üveg által szúrt sebet és a láb égési sebeit is, de közben kirángatni egy bennragadt, fájdalomtól vonagló emberi testet egy lángoló, a robbanás előtt álló autóból…

Kétségbeesett elméjén valakinek a jeges, emberentúli nyugalma hideg ujjal simított végig. Látta saját kezét, amint a lángoló nadrághoz nyúl…

…

…és…

…

…érintése nyomán a lángok szisszenve aludtak el a gyúlékony műszálon.

Ugyanez a kéz a károsodott csathoz nyúlt, fogásából olyan antarktiszi hideg sütött, hogy a csat kifehéredett, megrepedezett és darabokra tört.

Talán három másodpercen belül.

A svéd lány mellett álló Ördög tátott szájjal nézte a jelenetet.

Ezután Nina benyúlt a sebesült kiberpunk teste alá, kiemelte az autóból és a betonra helyezte. Az már nem üvöltött, hanem csak némán, valami hihetetlen imádattal és hálával meredt a teljesen jégszínűvé vált szemekbe.

-Vigyázz, havercsaj! Robbanni fog! – kiáltotta az egyik Neon Ördög, a lángoló autóra mutatva.

A meseszép svéd lány odafordította fejét. Az a mozdulat, ahogy guggolásból felállt, szinte éveknek tetszett. Az a két lépés, amivel az autó mellé állt, valami olyan hihetetlen szépséget és időtlen kecsességet sugárzott, hogy a rámeredő Ördögöknek könny tolult a szemére.

Lágyan, mintha valami háromdimenziós, kiberkori pantomimet adna elő, úgy emelte fel finom vonalú kibernetikus jobbját a nő. Aranytincseit meglebegtette a kitörni készülő energia nyers forrósága.

Minden átmenet nélkül tette fémkezét a meggyötört karosszériára; érintése nyomán semmivé lett a tűz ijesztő melege. A lángnyelvek holtan bicsaklottak át a semmibe panaszos, csendes hűvösséget hagyva helyükön.

Az egyik Neon Ördög kezéből a talajra bukott a fegyvere.

-Baszd meg, havercsaj – nyögte az illető – nem tudom, mit lősz magadnak, hogy a te ötven kilóddal felkapsz egy nyolcvan kilós testet és érintéssel tüzet oltasz, de én is kérek belőle! Mennyi van most nálad, itt helyben perkálom a zsetont, csak mondj egy árat, húúú …