Túl sok, túl édes a kóla

Számból kifordul az étel

Szirupos már túl sok nóta

Csinos émely, lélek-métely.

Szikárra, szárazra vágyom!

Nem kell trendi ákombákom!

Fess gyümölcsfák, kis virágok:

Hol vannak régi világok???

Ordítok, egy féreg vagyok.

Virágmosoly? Egy sem ragyog!

De megdobban a föld mélye,

Szívem megdobban véle.

Újra dobban! Ezt akarom!

Tíz ujjal földet kaparom!

Mocskos korcs vagyok, egy dög,

Szívem dobban, szívem lök.

Földbe mászok, le a szívhez,

Még! VISSZA A PRIMITÍVHEZ!

Érintést érez az arcom:

Véget ért volna a harcom?

Megrémülök attól, amit látok,

Mert rémisztőbb, mint akármely átok:

Simogatnak rég halott öregek!

Ősi gyökerek! Átkozott gyökerek!

De a szívem üteme nem rémül,

Azt súgja, hogy itt nem rém ül.          

Őseink ők, rég halott öregek,

Törzsi gyökerek, elrejtett gyökerek.

Emlékőrzővé, ősivé edzenek,

Vad, pogány, nagy táncba kezdenek.

Öröki dalra nyílik minden ősöm szája,

Forog gyönyörű capoeirája,

Forognak csecsemők, anyák és öregek!                                    

Törzsi gyökerek! Vad, erős gyökerek!

Gyökérszép véretek fejemre csorog,

Szívem dobog, capoeirám forog.

Micsoda ősi ajándék tőletek!

Köszönöm gyökerek, ó törzsi gyökerek!

Ajándék-átkot szívembe rakok:

MOST MÁR ÉN IS PRIMITÍV VAGYOK!

Gyökereket ereszt szívem; emlékszem rátok!

Halálom után én is életfává válok!

Én már csak ordítok, táncolok, mögöttem

Ősi törzseim, amelyek előttem

Éltek és tánc volt az életük,

Gyökerek és ősi vér volt az ételük.

Ordítsunk, őseim! Veletek ordítok!

Váljanak életfává mind az ősi sírok!

El vagytok átkozva! Én is veletek!

Törzsi gyökerek, átkozott gyökerek!

 2006. ápr. 07.péntek