Virgonc tömeg kacaj-árja

Ifjú nők nevető szája

Éltes hölgyek régi bája

Férfiak bókjait várja

Elegáns, öltönyös urak

Estélyiben széplő hölgyek

Drága borok asztalokon

Dekoltázsok mélyén völgyek

Taps. Fellép a pódiumra

Sovány arcú öregember.

Megáll a tánc. Halk mosolyok.

Nagy, figyelő vendégtenger.

Mély hang zúg a vén torokból

Rázendít a cigánykórus

Morog a bőgő, cimbalom peng,

És a hegedű oly bús,

Hogy víg játéknak tűnik mindez.

Mosolyog a vén énekes

Örökszép magyar nóta szól

És éppen az az érdekes,

Hogy mosolyognak a színpadon,

De a nóta már szívbe mar.

Parasztlány sír apja után;

Sovány kéz és halott kar;

Jégvihar ver búzaföldet,

Jobbágyfohász zokog égnek

Vőlegényt ölet menyasszony

Lovak halnak, várak égnek

És rabigát rak vállra török

És rabol, pusztít, öl a tatár

És magyart nyelnek várbörtönök

És döglött ló és döglött szamár

És megtiltva a házasodás

És táltos orra mind levágva

És nádasban bújik a kuruc

Nincs kenyere, se hagymája

És megesett lány magát ölné

És sír az éhes cigánygyermek

És vezért hív a felkelő had

Legyen ideje fegyvernek

És szántóföldön szül az asszony

Zsellérvacsora? Sós könnyek!

Széthúznak az országnagyok

Aggot rúg a föld göröngye

Betyársorsot rejt a barlang

Kenyérlopásért rabság jár

Apát botoztat a földesúr

Télen szétszakadt nadrágszár

Morogva zeng a vén torok

Trianon-tőr mellkasba mar…

Tudja meg, ki nem tudja még:

SÍRVA VIGAD A MAGYAR!!!

2006.jan.11.szerda