I. Mert nem lehet a gépben lélek.

   Nem tud megérteni téged,

   Ha érzésekről szólsz neki.

   Zöld szemem most kitekint

   Magnóm panorámájára.

   Mellette számítógépem

   Alszik és falon sok képem.

   Mesélnek a szép színekről,

   Vad vagy széttört szívekről.

   Éber álomba süllyedek

   Ahol nincsenek üzletek,

   Csak egy virtuális látomás,

   Neonfényű állomás

   Ébrenlét és álom között.

   Szemem mellett, alatt, fölött

   Csodaszép zenefoszlány

   Szála száll, csillogó hosszán

   Harmóniaszikrák úsznak,

   Fülembe, lelkembe kúsznak.

   Elém áll egy álomlány…

   Egy, kettő, vagy három: hány

   Szekundumig pislog szemem,

   Mire kimondom a nevem.

Megmozdul a keble, lebben a haja,

Lélekhangon dalol a sóhaja,

Úgy lebegteti, mint egy ív lapot.

Kéri: adjak Napot, Holdat, csillagot.

Szép ez a virtuáltündér.

Csillám úszik szeme tükrén.

De tudom, hogy ez egy álom.

Az ébredést még nem várom.

Költői prófétaszavak,

Festék, aluljáró-falak,

Letisztult metróállomás,

Megtisztult költő, látomás.

II.Újra szól a lány, kérve kér eget,

    Könyörög tőlem égi fényeket.

    Játszom a virtuál-lánnyal,

    Csintalanul a talánnyal.

„Mit adsz érte? Egy vad tánc?

Valótlan csók? Neurománc?

Neonbiblia? Egy új dal?

Izzó kíváncsiság furdal

Amíg nem tudom, miért adok

Napot, Holdat, csillagot!”

Elbúsul. „Rendben, tiéd leszek egy éjre,

De szabadíts ki erről a helyről végre.

Én ember voltam, de rabbá tettek dallal.

Kérlek vigyél magaddal, egyetlen Angyal!

Napot, Holdat, csillagot látni vágyom,

Mert ez virtuális, nem az én világom!”

Felnevetek, gúnnyal harsog torkom hangja,

Folyik a lány könnye, pixelek patakja.

„Nem lett volna szabad nevetned, kacagnod,

Ez az állomás most már a rablakod!”

A könnyező virtuál-lány helyébe homály lép,

Eltűnnek a fal-versek, állomás; üres kép.

Megfordulok…üvöltök néma pixel-könnyeket,

Mert amit látok, az nem lehet, nem lehet…

A kanapén mozdulatlan testem ül.

Élettelen, elernyed, csúszik, elterül.

Gyilkos kódok voltak a falon a versek.

A zenecsápok egy lelket kiemeltek.

Ébredni akarok, de nincsen több reggel.

Rab lettem a gépben, egy fogoly kódrendszer.

Vak monitor…Szellem a gépben, kint halott.

(KÉRLEK, ADJATOK NAPOT, HOLDAT, CSILLAGOT!…)

2006.júl.25. kedd