Tombol bennem annyi eszme,

Lelkierőm szökőárja,

Mégis néhány sorom szerint

Az igazság biz’ azt várja

Hogy merész álmok katonáit

Sorban, rendben idehívjam,

Mert szűk az életem, szegény,

Habár sok erejét bírja.

Kimondom nektek őszintén,

Hogy a világ bekaphatja!

Nem vagyok egy bamba bárány,

De vagyok Istenmajom fattya!

Ne fárasszál nagy kereszttel.

Leomlott minden bálványom.

Nincs biztonság, nincs szent törvény,

Nincs őrangyal, nincs sárkányom.

Nem érhetsz el mindent, barát.

Hiába a vasakarat,

Nem hívhatsz ide hegyeket,

Nem omlasztasz kőfalakat.

Semmi sikertörténetem;

Csak egy fáradt negyedszázad.

Nincsen vagyon, nincs szerelmem;

Szegény vagyok és szép lánnyal

Túl régen feküdtem össze.

De a kéglim gyönyörűszép.

Jónéhányan ajánlkoztak

És tudom, hogy vicc a hűség.

Jóbarátaim körében

Megcáfolok több ős eszmét.

Hűséges nők is inognak

És az erős, gyilkos szeszlé

Miatt már fűbe haraptam,

Ugyanakkor mégis élek.

Eredendő bűn: ez kamu.

Jézus sem váltott meg téged.

Isten nem jóságos lélek,

Ő a kiismerhetetlen.

Létezik matek-biztosság:

0=1=∞.

Hittem, hogy ilyen koromban

Pénzem, szép nőm és filmem lesz.

Alamizsna, magány jutott,

Álmodozás, néha herpesz J.

Ledöntöttem minden bálványt.

Csak egy istenalak maradt:

Én vagyok, egy nyegle vesztes.

Dicsőségem helyett sakk-matt.

Szép családom is változott;

Életroncsok, maradványok.

Ez maradt, ezt kell szeretnem.

Nincs bűnöm, semmit sem bánok.

Életművem nem született.

Rengeteg vers, nagy-nagy regény

Sosem kerül kiadásra?!

Utoljára nem a remény,

Hanem az emberke pusztul.

Tudom már, mert vad lelkemben

Régen meghalt minden remény,

Mégis életben rekedtem!

Én lettem a kedvenc költőm.

Iróniám fő forrása

Szintén én vagyok, ragyogón.

Magam szerencsekovácsa

Nem vagyok, mert kalapácsom

Isten morbid játékszere.

Karikatúrám is én vagyok,

Nem a szépség dísz-ékszere.

De szépek maradnak örökké

A merészen álmodók,

Koncz Zsuzsa most ezt énekli.

Hajtincseim nem sárfogók;

Szilaj zászlóként lobognak.

Az angyalok rég elszálltak.

Megdöglöttek vak remények.

Halál-sorsok is elváltak.

Fiatalon fáradt öreg.

Ez lettem hát, semmi több.

Az életem nem habostorta,

Mézből sincsen semmi csöpp.

Templom helyett lelkibéke.

Pénz helyett színpompás álmok.

Nincsen velem szerelmesem,

Mégis flörtölnek a lányok.

Trendi zenék szépe helyett

Enyém a rock izzadt arca.

Kevély büszkeségem helyett

Bensőm kedves, fölös harca.

Se pénzem nincs, se vallásom

Gyémántkemény, aranysárga.

Legyőzött mindent hitetlen

Hitem rongyos igazsága.

2005. szept. 18. vasárnap