|
Pügmalión szavai
2007.01.12. 16:50
Pügmalión az ókori görög regék egyik szereplője; kiváló tehetségű szobrász, aki megalkotott egy gyönyörű nőt formázó márványszobrot. Olyan műremeket hozott létre, hogy beleszeretett a szoborba. Hosszas, szenvedéssel teli sóvárgásán végül megkönyörült a szépség és a szerelem istennője, Aphrodité és életet lehelt a szoborba. Ez a vers azonban nem a beteljesülésről, hanem a borzalmas, természetellenes szerelemről szól. Javaslom, tekintsd meg a www.youtube.com videóklipnéző oldalon a Bleeding Through: Love lost in a hail of gunfire című klipjét. Brutálisan kemény, megrázóan szívbemaró alkotás. Ez a videóklip és a zenekar billentyűsének, Martának a sugárzó szépsége ihlette ezt a versemet.
Koppanások, márványpor és szobrász.
Kalapácsot emel, lesújt. Port ráz
Hajából, de nem pihen, csak alkot
Szépet, fájót és örökké tartót.
„Ez a szobor más, nem tudom, miért.
Arcot faragtam, nem tudom, kiét.
Ki vagy te, szépséges leánymárvány?
Kit faragok széppé, szívem tárván?
Nem tudom, ki vagy, mert nem volt múzsám.
Vésőm már elpihent tested húsán.
Mi történik velem? Ez nem lehet!
Ez nem nő!…Ez a legszebb műremek,
Amit valaha kőből kivéstem!
Borzalmas kincsem és büntetésem!
Mi van, ha egy művész szétszaggatja
Saját korlátait? Elhagyhatja
Törvényeit józan szónak, észnek?!
Megvadult, nem létező zenészek
Ordítják: Pügmalión szerelmes!
De ez csak elmezaj, oly gyötrelmes,
Mert karóba húzott szívem sikolt
Sötét sarat, sárkányt, súlyos sikolyt
Üvölt néma agyam tépett mélye.
Mégis tudom, hogy meghalnék érte,
Csak lélegezni, mozdulni lássam,
Hogy szerelmemet szemébe ássam!
Hideg márvány, néma, élettelen
Életművem, vérem, életterem!
Teremtményem, lelketlen leányom!
Süket fülnek néma szerenádom…
Beteg az elmém és beteg a szívem.
Halott embrióm, üres reményem!
Férfiatlan kívánság, torz vágy:
Szobrász imádja élettelen szobrát!
Mocskos átka a kegyetlen sorsnak:
Tökélye születik síró korcsnak!
Sebhelyek csókolják kínzott agyam,
Zokogva tépkedem poros hajam.
Ha nem éledsz fel, életem oda!
Csak testet adhatok, lelket soha…
2007.jan. 1. hétfő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
