Megjelenésemnek és szójárásomnak szerves része a hazaszeretet vállalása, kinyilvánítása. Azonban sajnos a második világháború szomorú hagyatéka, hogy hazánkban az ilyen jellegű megszólalások, illetve a magyarsághoz tartozó jelképek nem kívánatos reakciókat válhatnak ki. Konkrétan a rasszizmusról van szó. Vannak, akik úgy gondolják, hogy hazaszerető „tiszta” magyarként gyűlölni/lenézni/megvetni/stb. kell bizonyos embereket. Mások attól félnek, hogy hazaszerető „tiszta” magyarként gyűlölök/lenézek/megvetek bizonyos embereket. Úgy gondoltam, hogy a véleményemet a legérthetőbben egy egyszerű négysorossal tudom megvilágítani. Aki egyetért, annak tetszik, aki meg nem, az legfeljebb megsértődik. Engem nem zavar.