Meghalt Faludy György, a vén költő.
Lobonchajú, zoknit fel nem öltő
Furcsaság. Inkább érdekesnek mondták,
Mert a magyar fejekben nem mondák,
Versek élnek, csak reklámszlogenek.
Popsztárok és nem költő-doyenek.
Sminkelt csacsogás arcán büszke herpesz:
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ.

Ezerkilencszáznegyvenben írta,
Dalolta, szavalta, jajongta, sírta
Egy kincstelen nemzet nincstelen himnuszát,
Lerombolva hazug, hanyag nimbuszát,
Felemelve egy rothadó ereklyét,
Úgy, hogy csak lelki gyerekként
Sírjak, mert ő költőelőd, költőapa,
Engem hív börtönszava.

Engem magába zárt a magyar nyelv,
Koponyámat bentről verő harang-elv,
Hogy zajjal, ritmussal, hanggal hirdessem,
Hogy magyar a lelkem, magyar a testem,
Hogy költő vagyok menthetetlenül,
Szavak varázslata izzik legbelül
És eljött az én időm színre lépni,
A világba tépni.

Nincs értelme megjátszani magam.
Csak nemrég jár Faludyn az agyam.
De az Ódától fáj a szám, ég a szemem
És nekem a harcmezőn a helyem,
Ahol küzdeni kell igazért, jóért,
Közhely ellen szikra-varázsszóért,
Üres csillogás fantomját ölve!
Magamfajták, körbe!

Neki Berzsenyivel zengett a mellkasa,
Engem pedig csodaszép halálszava
Kornya Zsoltnak kamaszként szúrt mellbe,
Megmutatva, hogy az én utam merre
Kell felszántsa a Magyar Ugar hátát,
Kiterjesztve lelkem széles szárnyát,
Művirágot leköpve, vadrózsát imádva
És METÁLT kiáltva!

Playback-Fresh-lányok formás segge terén
Óh, de csattogna izzadt, serény herém!
De ha istennőkről van szó, tisztelet-aura
Legyen Tarja Turunen, Binder Laura,
Kiss Julie, Linda Daemon művésznők körül
És ahol álszent keresztény kör ül,
Odaszólok azok tökéletlen Istenéről,
Eredendő bűnéről.

Meghalt, de itt maradt emlék-alakkal.
Én meg harcolok vérmagyar szavakkal
Teli seregem élén, mely lüktet,
Dobog, dalol, szárnyal és büntet,
Halált hörögve, feketét sikoltva,
Hazug mosolyokat így kioltva,
Forrón szeretve szép életet,
Verseket, képeket.

Itt vagyok, hallgass, emeld fel az arcod,
Ha magyar vagy, tudd: ez a te harcod.
Ebben nincs kényszer, de annál több a jó,
Mert zuhan sok szókép, mint télen a hó,
Jeges, de lüktet tőle a szív
És ha úgy érzed, hogy téged ez hív,
Kövesd! Bár nincs pénzem, nincs gyermekem,
A szó a fegyverem.
2007.02.16.