Tündérerdő
2007.04.16. 20:24
Korai verseim egyike, 16-17 évesen írtam.
Valahol egy csecsemő felsír
Valahol egy lány arcán halk pír
Valahol érzi, szeret egy fiút
Valahol tudja, nincs más kiút
Valahol a csecsemőből nő lett
Valahol a legszebb nimfa ő lett
Valahol tündér vált belőle
Valahol tudta ezt előre
Valahol született egy fiú
Valahol hérosz lett, nem hiú
Valahol egyszer állt sírva
Valahol meg volt ez írva
Valahol volt egy boldog erdő
Valahol benne madár, csicsergő
Valahol dallal ébresztette a párt
Valahol ő kívánt nekik jóéjszakát
Valahol találkozott a két lélek
Valahol mindketten egy kissé féltek
Valahol felébredt a szerelem
Valahol eltűnt a négy őselem
Valahol falánk, zabál a halál
Valahol viszont sohasem kaszál
Valahol meghátrál ő is
Valahol örökzöld, bölcs a kőris
Valahol a tündér közöttünk él
Valahol a hérosz lantja zenél
Ha kigyúlnak a boldog csillagok
A két isten szeme rám ragyog
1996-’97?
|