Újabb gyertyafényes éjben

Téged látlak a sötétben.

Pedig jól tudom, hogy nem vagy itt.

Szemed fény-gyémántjait

Talán más szemébe ragyogod.

Csak a tépett sötét sajog ott,

Hol a szívem pihent bennem

És nincs többé mit tennem.

Ha elalszok, két obszidián

Az, mit látok, és a hiány

Vasfogai tépnek belém,

Mert egy lány két csodás szemén

Tükörképem rég lefoszlott.

Az éji varázs már eloszlott.

Egy vagyok a tömjénfüsttel:

Megszületett, de úgy tűnt el,

Hogy már nem más, csak az emlék

Lengi be a szobám csendjét.

Nincs több fény, csak tömjénparázs, fogyó gyertya,

Fekete gyémántszemeid halk árnyéka.

2001.júl.15.vasárnap.