Azok a kémények
2007.07.02. 18:16
Ez a vers egy halálgyár áldozatainak állít emléket. Fontos azonban elmondani, hogy a holokauszt ideje alatt nem csak zsidókat végeztek ki, hanem cigányokat, Jehova Tanúit, kommunistákat, szabadkőműveseket, a nácizmus politikai ellenzőit, pacifistákat, homoszexuális férfiakat, a nácizmussal szembehelyezkedő művészeket, a szláv országok hadifoglyait és értelmiségieket is. Gyakorlatilag mindenki célpontnak számított, aki nem volt beleilleszthető a náci rezsim jól körülhatárolt személyiségképébe. Egy kis német nyelvlecke az érthetőség végett: „weiter”=tovább, „ja, ich bin ein Jude”=igen, én egy zsidó vagyok. (Nem, nem én, hanem a tag a versben…)
Hosszú sorok ballagnak
A szürke ház felé.
Állandó a weiter zaja;
Egy sírás sem lázad belé.
Félhalottak baktatnak,
Ruhájuk a semmi.
Gyomruk száraz görcs-csomó;
Számokat kapnak csak enni.
Nevük nincs, már lelkük se.
Szolganép lett belőlük.
Szögesdrót és marhavagon.
Üres lét a szemgödrük.
Utazás és kémény.
Fejadag és munka.
Ébresztő és hajvágás.
Mást jelentettek a múltban.
Egy fáradt öreg elbukik.
Az egyik őr belerúg.
Tompán reccsen kettő borda.
A testben vér már alig zúg.
Feláll az öreg, szemében részvét.
(„Sajnállak, te ifjú német.”)
-Ja, ich bin ein Jude. -
És füstölnek az auschwitz-i kémények…
1999.jan.20.
|