Megdöbbenve nézem a világot

Mert ahány darabot magából kivágott,

Annyi sebből vérzik haldokolva

Mint egy éhes gyilkos, mogorva

Szenny-késsel magát meg-megsebezve.

Ez már nem a szép természet rendje.

Szivárvány harcos már akkor tudta,

De az emberiség jól elbukta.

Nem tudom, hogy én még meddig élek,

De a pusztulástól már nem félek.

Tüdőmben a világ halálszaga.

Újságban jogász-papagájszava

Álnok elnököknek, hogy az ipar

Nagy tempója kell, de hogy ki mar

Gyermeked, unokád oldalába,

Csendet fenyegetve igazság szavára?

Az ugyanő és üzlettársai.

Szónoklatának mosolyráncai

A profitéhség cápavicsora.

De mi már az Utolsó Vacsora

Desszertjét majszoljuk lustán, mohón,

Civilizációnk húsán bohón

Elheverve, zsírján (sírján…) nyögve,

Míg a jók szégyenpírján bőgve

Ordítom, hogy ELÉG! Elég jövőnk

A kannibál-lakoma tüzében!

A Harmadik Világ szennybűzében

Megapoliszok kipufogógáza,

Társaságok nagy kevély, mohó háza

Igazgatja mocskos nyakkendőjét.

Eldöntik gyermeked jövendőjét.

Szennyzabáló lesz, ha te is hagyod.

Téli havad sincs már, csak fagyod,

Vagy semmi. Nyáron aszály és vihar.

Újabb gyomor-százezrekbe csikar

Éhség. Menedéket ad a terror.

Ez már egy globális HUMAN ERROR.

Gyárak krematórium-zöreje

És borzalmas viharok döreje

Hörgi a világvég black metálját.

Nyomva a gazdagodás pedálját

Keveseknek jut a pénz-zápor,

Lásd ezt be! A jövő rossz, légy bátor…

Mert ha nem hó, csak hamu hull ránk,

Akkor elszaporodnak a hullák

És az élők majd gázmaszkban járnak.

Téli kertjeinkben már nem várnak

Hóemberek, csak hamufigurák.

Az egyre több asztmás nem szimulál:

Levegőnk mcskosabb, mint pár éve.

Többé már hiába állnál félre,

Ez elől nem tudsz elmenekülni.

Én pedig nem próbálok eltűnni!

Egy Don Quijote vagyok, vállalom,

Szélmalomharc-sorssal a vállamon.

Leendő sírhelyem szép, magasztos:

Mert már ott nyugszik Szivárvány Harcos…

2007.aug.22.szerda