|
K.O.N.T.R.A.
2008.01.25. 18:22
Ez a vers azokról szól (pl. rólam) akiknek alapvető lényege a szembenállás, a lázadás. Ez lehet egyszerű, folyamatos, állandó, kiszámítható...de az én szembenállásom progresszív, pillanatonként változó, mindig épp a szükség szerint, és nemcsak ösztönös, hanem a legkülönfélébb megoldásokat kereső. Ezért is lett ilyen összetett ritmusú a vers. Egy Bridge To Solace-dal hozta ki belőlem, de később meglehetősen átment Watch My Dying-ba a stílusa :-)
K.O.N.T.R.A.!
Jó lenne meghajolni puha gerinccel,
Sodródni s békés tömegek sorával,
De beállnom szégyen, kastély helyett pince
Tele Yf várának börtönsors-borával.
Régebben azt hittem,
Okom van a dacra.
Régebben azt vittem
Az észérv-piacra.
Ám hosszú órákon elmélkedve,
Elmélyedve,
Sok éjszakán, nappal, száz év csendben
Ráébredtem,
Mert megvizsgálva és számba véve
Pro- és kontra-okokat,
Mert elrendezve és láncra téve
Gondos eszme-sorokat,
Eltűntek a pro- és kontra-okok,
A PRO felirat elhalványodott
És ragyogott a KONTRA-szó
Mint villámsújtott trafó,
Szikrázva és dicstelenül,
Váratlanul, hirtelenül,
Zászlóképpen!
Csodaszépen!
A KONTRA megszólalt dörgő hanggal,
Őszi széllel, dallal, tündérharanggal,
Hogy fegyverré válik, ki benne hisz!
Ágyútlan ULTIMA RATIO REGIS!
Engem látsz, egy lázadót,
Fizetem a láz-adót,
Mert ahol az egészség a szolgaság ára,
Én betegen vágyom a szabadságra!
Egyesek vigasza talán az ámen,
De az én lelkem ott nyugszik az ohm-on.
Ezerszer elmondott jelszó-tömegben,
Mint "csakazértis", "soha", vagy "árral szemben",
Csodás vezérüstökösömre leltem!
Este kilencet mutat az óra,
Forr egy csodás Bridge To Solace-nóta,
(Believe)
Mi hív.
Egyszer én is meghalok.
Nagyon kíváncsi vagyok,
Emlékként mi maradok?
Próféta-őrülten csillogó szemek?
Virághatalmú hippi-hajrengeteg?
Arc, amiről lelöktem a bakancsot,
Melyben az elnyomás bűze kavargott,
Hirdetve, hogy minden évszám olyan év,
Mely titkon 1984?
Fogsor, mely örökké dactól csikorog?
Láb, mely a szakadék szélén toporog?
A "Soha!" himnuszát ordító torok?
Tüdő, melyben jövőnk szele gomolyog?
Egyszer talán én is megöregszem
És mosolygok az ifjonti dacon.
De lehet, hogy az lesz majd a vesztem,
Hogy ahol félelemtől fog vacog,
Felkiáltok, hogy ne éljünk
E félsz-hidegben, e télben!
Suta ételként ne álljunk
Zsarnok számára a tálban!
Végül, kedves barátaim,
Életünket így csináljuk!
Örömeit, áramait
Árasszuk, áldjuk, kínáljuk!
K.onok arccal,
O.kos harccal!
N.emes szív Bölcsek Kövévé válik,
T.iszta aranyharcos-sor válltól vállig!
R.emegve a sorstól, mely gaz, ronda,
A.zt énekelve-zengve, hogy KONTRA!
2007.okt. 3-4. szerda-csüt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
