...mert varjaknak is kell lenni...
2008.04.30. 05:31
Vannak emberek, akik színes, tarka papagájok. Vannak, akik gyönyörű, dalos kanárik. Vannak, akik szép, de rikácsoló pávák. Vannak a magamfajta komor, kárhangú varjak is. De varjaknak is kell lenni…Az egyik versszakban megemlítem komámat, a hajába varjútollat rakó Török-Zselenszky Tomi költő-énekes-szövegíró jóembert, egy másik pedig megemlékezés Brandon Lee-ről, aki a The Crow című filmben (Hollónak fordították, de Varjút jelent) alakította a főszerepet és életét vesztette, örök misztikumot adva ennek a műnek.
Kellenek a varjak is…
Hirdetni a kemény gyászt,
Hogy száz létből szegény száz.
Kellenek ők…
Hirdetni, hogy Ősz a legszebb,
Az avarral együtt fekszek.
Kell a komor varjú-horda…
Esős égbolton a sereg
Fázik, gyászol, eped, remeg,
Kellenek emberi varjak…
Sötét zenék koncertjére,
Komorjára, szépségére.
Kell, hogy varjú legyen egy barátom.
Varjútollal a hajában,
A szívében, mosolyában.
Kell egy varjú a vászonra…
Halottan lett halhatatlan,
Emlék Brandon Lee-alakban.
Kellenek varjak, tagadni:
„szolgálj, tavasz tora vár!”
Varjú sikolt: „soha már!”
Kellenek varjak szépségnek…
Ősz-asszony bús pacsirtája,
Éke, dísze, kisírt bája.
Kell a nedves varjúszárny is…
Holtak Napján préselt könnyek,
Esők, vérszép emlék-könyvek.
Kell a varjú küldöncnek is…
Feketéllni: arany sárga kéje:
Rövid, vár a föld hűs mélye…
Kell egy varjú nekem is…
Egyszerre mellettem és szívemben,
És megpihen szívem egy ilyenben.
Igen, én is varjú vagyok.
Ti álltok, mi útra kelünk.
Ti sírtok, mi énekelünk.
2008.ápr.13.vasárnap
|