Hümmögés. Felhúzott ruhák vásznas neszezése. Enyhe rendetlenség a lakásban.

-Nnna…pénz megvan, iratok megvannak, Goodbye Kitty póló fellőve…kávé belő-ve…indulok.

Hosszú hajú, frissen borotvált fickó lépett ki a lakás ajtaján. Szürke pólóján egy rajzfilm-cica fejében véres balta hirdette büszkén a vidám szembenállást a tömeg-kultúrálatlanság által a közre erőltetett baromságokkal. Annak sem lesz már több Hello Kitty… Még magára borított egy pulóvert és egy hosszú, rendkívül kopott bőrkabátot. Vállán átvetve a rockerek között töretlen népszerűségnek örvendő, katonai gázálarctáska himbálózott, rajta színes kitűzők hada: vigyorgó majom, Bridge To Solace, Nightwish-csoportkép (még Tarja Turunennel), Slipknot-Maggot, Watch  My Dying, I Love Bor, nemzeti színhármas, horogkeresztet szemétbe dobó stilizált senki.

Mind felett pedig hatalmas, sárga-piros jelvény bődült el kusza betűkkel: NEM VAGYOK TÖKÉLETES! DE OLYAN  KÖZEL ÁLLOK HOZZÁ, HOGY AZ MÁR IJESZTŐ!

Álmodozó zöld tekintettel simogatta az esteledő égboltot, íriszén egy legendás punkbanda nevének fantomja kísértett: AURÓRA. A ’80-as, ’90-es évek lázadó veteránjai, akiknek pimasz himnusza (Viszlát Iván!) kacagva búcsúztatta a távozó szovjeteket csaknem két dekáddal ezelőtt. Ők és pár előzenekar fogják ma este adni a vadóc talpalávalót a Yukban.

Az út megyen Budára, de előbb a Hév-állomásra, hogy elagglomerálódjon az észak-budai zajklubba ebből a kisvárosi esti rest csendből. Biztos, hogy jó buli lesz, echte tarajos punkokkal, vidámkodással, OI-OI-hurrázásokkal, hogy aztán a környék néhány utcasarkára némi túlalkoholizált gyomortartalom kerüljön a reggel boltba igyekvő kisnyugdíjasok legnagyobb bosszúságára. Talán valami csaj is lesz a dologból. Jó lenne. Akár egy kellemes előrandi, talán egy elsietett, de gyönyörű beteljesülés a lány szobájában, ahonnan hajnalban örök búcsú, vagy remegve várt újabb találka.

Az igazi punknak nagyjából semmi köze az Avril Lavigne-féle szépséges, punciillatú rádióschlagerekhez. Elvigyorodott, amikor egy Exploited-örökzöld primitív taktusai üvöltötték nyers lázadásukat lelki füleibe. Sétálás közben Avril édes mosollyal felszopta,  pucsított, majd akció után szétkente a mellén a tetszésnyilvánítást. Ugyan hogy lehet mosolyogva hatásosan szopni, jogos a kérdés, de ne feledjük, itt csak ábrándozásról volt, szó, mely az élet megrontója és kancsalul, festett egekbe néz. Avril-en pedig már nincs mit megrontani.

Szigetszentmiklós, Dunaharaszti, majd sorra a délpesti kerületek fénylettek el esti lámpáikkal a zötyögő zöld-fehér szerelvény mellett, körül. Megérkezés, Közvágóhíd, némi szendvics, ez bizony kellett, örül.

Boráros téren, a villamospótló buszra ifjú részeg támolygott fel, loboncos haja szelíd, kellemes kölyökarcot keretezett. Homályos tekintettel pásztázta a busz belsejét. A punkkoncertre igyekvő srác rávillantott egy rockervillát. Értetlenség csillan a szintén hosszú fekete bőrkabátot viselő kamasz szemeiben.

-Ismersz engem, vagy mi a fasz van?

-Á, nem. Szokásom, hogy amikor látok egy rockert, akkor mutatom a rockervillát. Kurvajó, mert vigyorognak és visszajeleznek. Fasza dolog szerintem.

-Öööö…télleg. – Lezöttyen mellé. – Olyan…összetartás, vagy mi.

-Csá, én Gyula vagyok.

-Szevasz, én meg Dávid. Hívhatsz Kecskebaszónak is.

A Gyula nevű srác felröhögött.

-Ba-ba-bazmeeeg! KECSKEBASZÓ!!! Ez honnan jött?

-Ez egy hülyeség, részben a blackmetálos mivoltomból fakad, meg még egy hülye idézetből. Hova mész?

-Aurórára megyek a Yukba. Fasza punkcsapat.

-Aha, vágom melyik az. Bírom őket.

-Én most megyek először Auróra-koncertre. Tök fasza amúgy, hogy hajnalt jelent a nevük. Este megyek Hajnalra, vágod??

-Az, bár én most egy jó black metál koncertre mennék. Nekem ez egyszerűen olyan… - Néha hihetetlen, hogy mennyire el tud menni az idő. Röpködtek a poénok, mélyen szántottak egymás hátába a világ, a haza problémái és még mélyebben a megoldások. Annyira egyszerűek, de annyira kivitelezhetetlenek, mert az emberi gyengeségekbe, vágyakba kapaszkodnak keselyűkarmokkal. Recsegtek a keményebbnél keményebb metálbandák nevei…Gutted, Radikális Amputáció, Cannibal Corpse, Turulvér, Tesstimony, Aetherius Obscuritas, Mayhem…Már amikor leszálltak a 2-es villamosról a végállomáson és a Margit pesti hídfőjénél fürdették vigyorgó arcukat a kirakatok fényében, feltette a trécselésre a koronát az örök férfitéma: a PUNCI. Szívet facsaró tünemények, akik merő szórakozásból adtak könnyed ígéreteket, vagy éppen borították szégyenteljes megaláztatásba az értük epekedő, kedvesen udvarias fiúkat. Persze a sikerek is felmerültek az elkeseredettség mocsarából: smárolások, bulik, kurvázások, egyéjszakás kalandok, szopatások…a Zöld Pardon imádnivaló nyári mágnese, ahogy koncert után identitászavaros lyánykák próbálják bebizonyítani egymásnak – és talán maguknak - az irreális hülyeséget: a gátlástalanul minél több idegen srácot  leszopó  lányok az igazán menők.

-Bazeg, én akárhányszor voltam a Zipiben, nem jött össze luk – panaszkodott Gyuszi. – Bár volt olyan ismerősöm, akinek ott összejött.

-Nem bent vannak a dugások, hanem a mellette levő parkban. Én is oda mentem mindig a csajokkal – segítőkészkedett Kecskebaszó. – Igaz, nem mindegyikre emlékszem; általában mire odaértem, már be voltam baszva. Amúgy szerintem tök jó hely.

-Igen, én is bírom. Hát, irigyellek. Amúgy miért vagy Kecskebaszó?

-Ez onnan jön, hogy a Fostartálynak van egy olyan száma, hogy „Kecskék, mindenhol kecskék! Nézd, ott van Varg, és bassza a kecskét!” vagy ilyesmi.

-Varg Vikernes, a Burzumból?

-Az. Gondolom nem szeretik.

-Vagy esetleg nagyon is, csak a maguk hülye módján jót akarnak neki, mondjuk adnak neki szóbelileg egy kecskét…

Peregtek a percek a tavaszi este hűvösében, Kecskebaszó pedig búcsút mondott. Még fiatalkorú, neki haza kell mennie, mert a szülei várják.

Gyuszi fejcsóválva, mosolyogva nézett a még nem büntethető, de már sokat tapasztalt Hippipunkblackmetáloshungarista kamasz után. Micsoda figurák vannak…

Később, a 86-os buszról leszállva a már jól ismert környéken befordult a sötét utcára, ahol az egyik gyárudvarban felállított asztalnál álldogáltak a biztonságiak és a jegyárus. Pénz odarakva, jegy a zsebbe, pecsét a kézfejre. Irány a lejárat, ahonnan már dübörög némi anyukariogató zörej.

A jegyellenőrrel egymásra mosolyogtak.

-Szevasz! Régóta megy már?

-Megy egy ideje.

-Az első már megvolt?

-Igen, a NagyaPUNK már végzett.

-Basszus…pedig rájuk nagyon kíváncsi lettem volna. Bírom az ilyen lökött nevű punkhordákat. NagyaPUNK, Fürgerókalábak, Csigafröccs…

-Macskanadrág, Üveges Csirkeszemek…

-Nem is beszélve a Higgadt Trágyáról!

-Az, ahhoz már pihent agy kell, hogy ilyen nevet viseljen egy banda.

-Persze, de ezért punkok, hogy polgárt pukkasszanak, meg ilyesmi. Milyen szar lenne az, hogy Tokio Hotel…

-Aha, ilyen névvel legfeljebb valami nyálas buzerátorgenget tudok elképzelni!

Nevettek, majd Gyuszi bement.

A Yukban igen szellős volt a létszám; mondhatni alig voltak. Gyuszi ezen alaposan elcsodálkozott, hiszen az Auróra vonzza a hithű kannásboros punkok tömegeit. Node, majd később meglátjuk.

A kanapékon elszórtak üldögéltek a vendégek, unottan beszélgetve a nagy büdös semmiről. A színpadon éppen keménykedett egy csapat – Gyuszi elfelejtette megnézni a nevüket -, a színpad előtt pedig éppen vége lett egy keménykedésnek. A biztonságiak kedvesen megtárgyalták a civódó felekkel, hogy ugyan, ne bunyózzanak már. Gyuszi a ruhatárhoz ment, közben rábólintott egy itt dolgozó ismerősre, aki a pult mögött beszélgetett marcona haverjaival. Bőrkabát, pulóver le, pulcsi be a Mátrix-kabát ujjába. Kedves középkorú hölgy vette el, Gyuszi pedig beballagott a küzdőtérre.

Szelíd pogó zajlott a táncparketten, visszafogott murder on the dancefloor. Kábé tucatnyi ízlésesen szedett-vedett fiatal ropta, rúgta, támogatta egymást, vagy éppen fetrengett bebaszva, vagy csak elrontott szalonspiccben. A szalon két oldalán karbafont kézzel álldogált még szintén kábé tucatnyi látogató, vagy ült a félsötét helyiség egyik oldalán felállított hosszú ülő-fekvőalkalmasságon. Párok smároltak, szinglik bámulgatták egymást visszafogottan.

Volt néhány kifejezetten látványos figura. Egy vasággyal együtt ötven kilós fickó ölelgette, csókolgatta, néha feldöntötte duplasúlyú szerelmét, vagy éppen egybekapaszkodva száguldottak sorstársaik közé. Egy kamaszkorú, cingár kölyök tarajjal fején, sörösdobozzal kezében éltette a punkpartit; egy erősebb testalkatú haverja (fülében brutális piercing ásított űrt) szédítően szép kedvesét ölelte; egy sovány, légiesen vonzó leányzó kecsesen bulizott, könyökén friss, masszív kötés. Gimis korú kellett legyen, arca finom fehér porcelánalkotás, haja félhosszú festettvörös kuszaság.

Bár tíz évvel fiatalabb lennék, sóhajtott Gyuszi. Aztán gondolatban jól letolta magát: tizennyolc évesen is megrémült, ha egy lány szépsége szíven találta. Vannak pasik, akik harmincon innen – vagy túl – is könnyedén ráhajtanak a zsenge, de már kellően beérett lányokra és legyünk őszinték: manapság egy csinos tizenhatoskának már nem kell elmagyarázni, mit kell csinálni az ágyban, a kanapén, a Margit-szigeten, vagy egy klub vécéjében. De Gyuszi már elég jól megtanulta, hogy előbb megfigyelje a csajt, hogy nem-e foglalt, meg ilyesmi. Egyes számú tapasztalat: a szépségeknek van emberük. Kettes számú tapasztalat: kamaszlánytól az ember ne várjon érett, felnőtt gondolatokat.

Ámbár egy kis kaland még beleférhet…

Vett egy pohár baracklevet – alkoholhoz most nem volt kedve. Leült oldalra a hosszú kanapéförmedvényre és szemét pihentette az izgő-mozgó embereken. Kortyolt, kortyolt – a banda végzett, ő pedig üres pohárral a kezében elszenderedett.

A beállás zörejeire felriadt; Vigi mesterék izzították a felszerkót. Lemászott az ülésről, nyújtózott egyet – elégedetten nyugtázta, hogy egyre többen vannak. Helyes.

 Egy, a porcelánkagylós helyiségben tett, gyors kirándulás után befurakodott a közönség soraiba. A színpadon veteránkorú és fiatal zenészek, ismeretlen, mégis fogós gitár-basszus-dobtémák: érezte, hogy bizseregni kezd a nyaka, hajszálai lobogást suttogtak. Megmasszírozta nyakizmait, majd engedve a ritmus csábításának vad hajazásba kezdett.

A hangulat hőfoka emelkedett, az úri közönség táncolt, tombolgatott és folyamatosan szedte fel a parkettról az elesetteket. Vidám verekedés folyt a veretes dalok himnikusságát éltetve, öklök és rockvillák emelkedtek a mennyezetnek. Olykor egy-egy test úszott a kezek tengerén, miután felmászott a színpadra a lélek és ugrott egy szépet. Az egyik legbuzgóbb színpadmászó amint leért, már mászott is vissza, kicsit álldogált, sütkérezve az amúgy nem neki szánt reflektorfényben. Addig-addig tartotta ezt a szokását, míg végül a tisztelt egybegyűltek megunták a magánszámát és egyszerűen nem kapták el ugrása végén.

Csatt.

No igen. Azért tudni kell a határt.

De a színpadmászó – egyébként tisztes átlagember benyomását keltette, dzsekije sem nézett ki semmilyen értelemben extrának – újra felmászott. Zavaros tekintetén látszott, hogy a jóságos szesz elnyomta az esés okozta fájdalmat.

Ismét nem lett elkapva. Szar ügy.

Gyuszi viszont elemében volt élete első Auróra-koncertjén. Meglehetősen kevés volt a hosszú hajú férfiember itt – a punkoknál nem dívik ez a szokás. Hosszú haja folyamatosan simogatta arcát, nyakát lobogás közben, aki nem próbálta még, nem is tudhatja, mekkora felszabadulás ez.

Aztán bevetette magát a zúzdába. Hátába, hasába, oldalába, lábszáraiba könyökök, öklök, térdek, lábfejek mélyedtek, de szemszikráztató csapódásukat azonnal elnyomta a zúzdaélmény primitív, nyers gyönyöre. Valaki a földre került – ő segített neki felállni. Aztán ő dőlt el – testét felebaráti karok nyalábolták fel, valakivel kezet rázott, ordítás – kibaszottul nagy a buli! – és hentelés tovább.

Keze finom, puha testhez ért. Odanézett.

A porcelánarcú leány ott tombolt mellette.

Elmosolyodott és folytatta. Tekintetét hol a színpadra emelte, hol a bekötözött karú tündérre. A félig tündér, félig nő, teljesen punk jelenés teste valósággal zenélt, ahogy finom izmai vad Aphrodité-táncba ringatták-rángatták vékony testét.

Gyuszi néha kiverekedte magát a színpad elejéhez, hogy megpihenjen és haját szélmalmozza: fejét körbe-körbe forgatta iszonyú tempóban, hajzata Don Quijote-kergető szélmalomként írta végtelen karikáit a levegőbe. Kicsit pihent, majd vissza a húsforgácsolóba, újra és újra.

Az egyik szépség kitikkadtan mászott fel a színpad jobb szélére, ásványvizes palackjából nagyot húzott. Gyuszi kedvtelve nézegette a lány pihegő mellének emelkedését-süllyedését. A franciák az áras-dagályos tengert úgy hívják: la mar, nőnemmel illetik. Kedve támadt volna megkóstolni ezt a tengert.

Újra nekiveselkedett és propellerként pörgette szőkésbarna haját, élvezve, hogy a légáramlat utat talál a tincsek között és izzó-izzadó fejbőrét simogatja.

Egy gyengéd kéz is a hajába túrt. Abbahagyta a hajazást és odanézett.

A szedett-vedett Aphrodité állt előtte elbűvölő mosollyal. Bekötözött balja finoman simogatta Gyuszi haját, karcsú vékonysága egyre közelebb sejlett a férfi testéhez. A szőrös mellkasban hevesebben kezdett dobogni a brutális rock-gimnasztikától amúgyis dübörgő férfiszív. A levegőért ziháló ajkak bizakodó mosolyra húzódtak.

Hm… Úgy fest, női test és lélek melege jut ma éjjelre. Az sem baj, ha a lányban van némi szesz.

Az ifjú szépség másik keze is a zöld szemű férfi dús hajzatába simult.

Csók és kefélés lesz, hurrá!

Gyuszi jobbja Aphrodité derekára ereszkedett és megsimogatta a karcsú hátat.

Aphrodité pedig lerázta a kezet.

MI A FASZ VAN?!

Nos, a lány nem pont úgy gondolta azt a hajsimogatást…Kezében hajgumit tartott, azt akarta szelíden Gyuszi hajába tenni, hogy összefogja. Őt zavarta a lobogó hajzuhatag.

Ebből ma este már nem lesz punci, az biztos!

A srác csalódottan ellökte a lány kezét és – csakazértis – folytatta a hajpörgetést, egyre dühösebben. Aki csaj létére bírja a zúzdát, azt ne zavarja már mások lobogó haja…A törékeny lány csalódottan arrébb ment.

Gyuszi visszavetette magát a pogóba, hogy kitombolja dühét. Nem érezte a testének vágódó testeket. Amikor ismét kiment pihenni a színpad elé, a lány már ott volt és – mintha a zúzda ott is lökné – többször nekikönyökölt. Persze, biztosan csak véletlenül. Aha, persze.

Jól van, kislány. Nem kéne bunkónak lennie egy virágszálnak.

Visszatapsolták az Aurórát az utolsó szám után. Gyuszi odavánszorgott a kanapészerű-séghez és megpróbált szenderegni az Éhenkórászok koncertje előtt. Mellé izzadt, kimerült, mosolygó idegenek ültek.

Az ötvenkilós figura és százas csaja nekiálltak birkózni – a padlón folytatták. Nem meglepő módon a donna kerekedett felül, két vállra fektetve a dont. Csak a küzdelem maradt abba, a szerelem nem: a barokk szépség hozzásimult és hosszú, forró csókban forrtak össze ajkaik.

Kis pihenő után a lány felkászálódott, hogy visszamenjen a pogóba. Szerelme rendesen seggbe küldte bakancsos lábával, mire a lány visszafordult és a birkó változatlan hevességgel folytatódott. Hajjaj, de szép a szerelem! Csupa csók, izom, csont és zsír!

Újabb koncertlátogatók ültek mellé, köztük a szakadt külsejű szépség. Nem, nincs értelme ráhajtani, így már nem.

Az Éhenkórászok végre elkezdték, de a zöld szemű srácnak már nem volt kedve a pogóhoz, a hajazáshoz. Nem a zenével volt baja, hanem a kedve ment el. Ehhez talán köze volt annak a festettvörös Aphroditének is, aki a tánctéren engedte át karcsú testét a zene primitív, életteli lüktetésének.

Gyuszinak most a lábszára lüktetett, de kegyetlenül – valamelyik lendülő láb találhatta telibe, és most felhorzsoltan bizsergett.

A tizenöt év körüli, tarajos sovány punkfiú ujjongva sietett vissza a zúzdába, feje felett sörösdobozt rázott, keserűsárga esőt zúdítva a körülötte állókra. A többséget ez nem zavarta, egy párt kivéve, akinek izmos hímtagja odasietett a tarajoshoz és nagy bátran hátulról belerú-gott. Dicsőséges tett volt egy izomagytól.

A kölyök megfordult, földhöz vágta az alumíniumdobozt és megindult támadója felé. Pillanatok alatt kisebb tömeg támadt körülöttük, és elhúzták őket egymástól. Gyuszi tág pupillákkal figyelte az eseményeket.

Úgy tűnt, gyorsan lerendezték a helyzetet. A két civódót elvitték egymástól mesz-szebbre, a punk szépség is megpróbálta megnyugtatni haverját.

Az Éhenkórászok aggódó pillantásokkal figyelték az eseményeket, dehát the show must go on, egyetlen pillanatra sem hagyták abba a műsort.

A hangulat normalizálódni látszott, de a megrúgott kölyök forrt a méregtől. Fel-alá járkált ökölbe szorított kézzel, gyilkos pillantásokat vetve az őt megrúgó, izmos, lófarkas fickóra. Az csak vigyorgott, magához ölelve szexi nőjét.

A festettvörös tündér aggódva leste haverját. Az újabb balhé szaga ott kerengett a két és fél méter belmagasságú atmoszférában.

Az izmos néha ránézett az ideges punkra, vigyorogva üzent neki pár szalonképes baszogatást. Ez nem maradt hatás nélkül, a kölyök lassan odalépdelt hozzá.

Gyors fejelés a tizenéves arcba, bármilyen figyelmeztetés nélkül. Újra csoportosulás, szétválasztás. Gyuszi is felpattant és odament a kölyökhöz, meggyőzni, hogy ekkora bunkóval nem érdemes összeveretnie magát.

A festettvörös lány kiabálva nekiesett az izomnak.

-Hogy lehetsz ekkora kibaszott bunkó?! Nem is támadt rád, csak megbeszélni ment oda! Bunkó geci!

-Csak beszélgetni? Akkor miért volt ökölbe szorítva a keze?

-Hogy miért, te hülye barom? Mert ideges volt, mert belerúgtál!

-Nem kellett volna fröcskölnie a sört – vigyorgott amaz.

Az álláspontok érthető módon nem közeledtek. Gyuszi dübörgő szívvel várta, mikor kell közbeavatkoznia a punktündér védelmében, de nem került újabb tettlegességre sor.

Akkor éjjel még egyszer készült elszabadulni az ökölharc, de ő inkább – megelőzendő a további balhét - megkereste a Yuk szekusait, akik láttán némileg megjuhászodott a bunyós. Az Éhenkórászok is mikrofonon keresztül megkérték a balhé résztvevőit, hogy hagyják abba, mert különben ők fogják abbahagyni.

Hajnal volt de még sötét, amikor Gyuszi felöltözve kiballagott a legközelebbi éjjeli buszmegállóhoz. Korgó gyomra egy éjjelnappalihoz hajtotta, ahol vásárolt némi tápot, majd vissza.

Lassan újabbak érkeztek; köztük a megrúgott-megfejelt punk és a szakadt Aphrodité. A társaság egyik tagja némi kaját kért Gyuszitól, aki szívesen adott, főleg hogy egymásra ismertek a koncert közönségéből.

Egy simlisapkás srác két vadidegen lánynak elkezdte megvilágítani, hogy miért lenne jó, ha teknősök uralkodnának az embereken. Gyuszi hozzátette, hogy az élet jóval kevésbé lenne ideges, pörgős, kevesebb lenne a szívroham, a stressz, hiszen a lassabb életmód lenne a sztenderd. Sőt, ember-teknős barátságok vagy akár szerelmi kapcsolatok is születhetnének. Valósággá válhatna a Tini Nindzsa Teknőcök meséje, sőt katasztrófa esetén a mutánsok behúzódhatnának teknőcpáncéljukba. Ámbár a szex ezekkel undorító lenne és akkor már eleve újabb, mélyebb értelmezést nyerne a rasszizmus kérdése is. Vajon a teknősnők hogyan viszonyulnának a bőrpuhító krémekhez? Tüntetnének, hogy legyen bőrkeményítő reklám is?

Nevetések tarkították a beszélgetést, majd kettő csattanás hallatszott. Gyuszi érezte, hogy valami a derekának vágódik. Odakapott.

Széttört tojás csorgott le bőrkabátjáról..

Valaki mellette hasonlóan járt; egy lány undorodva törölte le combjáról a tojásmarad-ványt. A szemben lévő utcából egy autó csikorgó kerekekkel húzott el az éjszakába, gúnyos nevetés foszlányai rángtak a nyomában.

-Bassza meg…Ilyen primitív állatokat…

-Az…barom gecik…

-Bezzeg nem állt volna ide velünk szembe, hogy valami baja van velünk…

-Szerintem az illető direkt ezt akarta. Hajnali fél kettőkor senki nem mászkál az utcán véletlenül kettő tojással…- vélte Gyuszi.

-De egyáltalán ez hogy születik meg valaki agyában, hogy „hú, éjjel megdobálok tojással valami idegeneket, aztán elszáguldok”?

-Nem tudom, de az a helyzet, hogy neked van szakadt nadrágod, neked meg tarajad és mégis ez az idióta a primitív, nem pedig a magatokfajta – mondta meg a frankót Gyuszi.

-Ja, igazad van, köszi…

Megérkezett a busz, felszálltak, Gyuszi komótosan folytatta a falatozást, előtte a tarajos kölyök enerváltan hajolt előre. Rosszul volt.

-Mi van koma? Lesz hányás vagy nem lesz hányás? – tudakolta sunyi mosollyal a simlis. A punk körül ülők riadt arccal másztak félre.

-Várjál, segítek – a szakadt szépség odalibbent és leguggolt. Halk, gyengéd szavakkal simogatta a borotvált fejet. – Mondtam már annyiszor, hogy ne igyál annyit, amennyitől már kikészülsz. Megint szarakodik a gyomrod, aztán szenvedsz. Na, lesz valami?

A srác nem válaszolt, csak elkezdett öklendezni. Némi nyál, semmi több.

-Oké, akkor segítek. Baszd meg, tudod, hogy utálom ezt. – A festettvörös leány elkezdett szakadt nadrágja zsebeiben turkálni – valamit keresett, de nem találta. Gyuszi érdeklődve, péksüteményt majszolva figyelte a tőle karnyújtásnyira zajló jelenetet.

A lány kinyújtotta középső ujját, feldugta a kölyök tátott szájába és megpiszkálta a torkát. Jó alaposan.

Vörösborszínű hányás ömlött a nőiesen finom kacsóra és a 923-as éjjeli busz padlójára. Némi ételmaradvány színesítette a felhozatalt.

Gyuszinak sztrájkolni kezdett az étvágya. Sikeresen.

A szépség undorodva rázta kezéről a szennyet a járműpadlóra, nem kevés bazmegezés kíséretében. Gyuszi megkönyörült rajta, papírzsebkendővel kínálta az önfeláldozó punkmár-tírt. A tarajos srác lendületet vett és újult erővel folytatta a műveletet. Küszködését bíbor siker koronázta. A busz első felében elviselhetetlen lett a gyomorszonáta bűze, az utazók legyőzve kullogtak az ajtók irányába, terven kívül szakítva meg éjszakai programjukat. Az aljasul bekúszó menetszél pedig a busz egész hosszában elterjesztette a jó hírt, hogy megkönnyebbült egy sajgó gyomor.

-Hehehehe – kacagott a sapkás kölyök -, figyeled koma? Ott a cuccos! Kedves utastársaim, kér valaki pizzát? Finom, szalámis! Csak le kell róla törölni a cuccost, de attól még fini. Nyami. Van a cuccosban vörösbor is, ha esetleg valaki ínyenc.

Elszórt röhögés díjazta a felajánlást. A hányástól megkönnyebbült punk feltápászkodott, rávetette magát egy frissen üressé vált székre, majd a festettvörös lány karjainak ölelésében önkívületbe zuhant.

-Király…- ironizált egy hang egy baráti társaságból, pár méterre hátrébb. – Tizennégy éves punk vagyok, a szüleim gazdagok, én az ő pénzükön vagyok hétvégente kemény és részeg. Büszke punk vagyok.

-Tényleg? – A Gyuszi előtt ülő, nagyobb darab, piercinges punk hátrafordult. – Ide-jössz hülyegyerek, hogy beverjem a pofádat?

A fél busz leste, hogy a barátja maradék méltósága védelmében síkraszálló punk és a vicces fiú között lesz-e márázkodás, de nem történt semmi.

-Nnna jól van, málcsi – szólt a sapkás kölyök a hányás mellett elterülő málhazsákjá-nak. – Menjünk arrébb málcsi, mert neked is mindjárt jut cuccos.

Gyusziban felmerült, hogy mi értelme van egy málhazsákhoz beszélni és főleg azt becézni, de ezt hamarjában betudta a srác felebaráti szeretet terén a Hit Gyülekezetet leköröző fejlettségének. Nem is beszélve arról, hogy ez a gyerek tárgyalta bő fél órája Észak-Budán a teknő-krácia előnyeit. Bármi lehetséges, lehet bármilyen pártra szavazni, lehet már a Marson ingatlant venni, ámbár a Holdon még nem járt Neil Armstrong, hiszen ha a bakancsa alatt behorpadt a lunáris talaj, akkor a holdkomp alatt főleg be kellett volna, ez mégsem történt meg. Node kanyarodjunk vissza.

A hányástermék nagyon együttműködő volt: pontosan érzékelte a busz mozgását, sebesség- és irányváltoztatását és annak megfelelően emigrált kezdeti mocsaras Meótiszából. Dicsőségesen megfutamította az összes körülötte ülő utast, míg végül ellenfél nélkül maradva ellapult, csak brutális szagú szelleme kísértett a 923-ason.

Gyuszi Pesterzsébeten hagyta sorsára az éjjeli járatot. Ilyenkor már biztos minden humán létforma aludt a Kárpát-lavórban: a hátbarúgós, fejelős izom békésen szunnyadt, miután csajával kaffantottak egy jót. Büszkék lehettek magukra. A tojásdobós is talán átment alfába, álmában birkákat és tyúkokat baszva-baszogatva. Valamikor hajnalban talán a szakadt Aphrodité is megszegte a NEFÜRGYÉLLE-javallatot majd káromkodva jóéjtpuszit lehelt a szőnyegre terített, öntudatlan haverja tarajos fejére és saját karcsú testét takaró alá rejtette. Gyuszi álmában alighanem maga is a punktündér takarója alá került. Málcsi hazavivődött örökvidám gazdája hátán.

Az idillt alighanem a BKV buszok központi garázsában felhangzó szitok koronázta meg. No igen. Mert a takarítónőnek igenis fel kell törölnie a cuccost.

VÉGE