"A fiam ma kezd iskolába járni. Ez furcsa és új lesz neki egy ideig. Arra szeretnélek megkérni, hogy bánj vele gyengéden. Tudod, mostanáig ő dirigált. Ő volt a hátsó udvar vezére, én pedig mindig ott voltam a közelben, hogy meggyógyítsam a sebeit és lecsillapítsam az indulatait.
De most - más lesz a helyzet.
Ma reggel lebaktat a ház előtti lépcsőkön, meglendíti a kezét és belekezd nagy kalandjába, amelyben valószínűleg háború, tragédia és gyász is elő fog fordulni.
Ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, élni akarásra, hitre, szeretetre és bátorságra van szüksége.
Ezért, Világ, azt szeretném, ha megfognád a kezét és megtanítanád azokra a dolgokra, amelyeket majd tudnia kell.
Tanítsd - de gyengéden, ha ezt meg tudod tenni. Tanítsd meg neki, hogy minden zsiványra jut egy hős; hogy minden csaló politikusra jut egy istenáldotta vezető; hogy minden ellenségre jut egy barát.
Tanítsd meg őt a könyvek csodálatára.
Adj neki nyugodalmas időt, hogy eltöprengjen a madarak, a napfényben röpködő méhek és a zöldellő dombok virágjainak titkán.
Tanítsd meg arra, hogy sokkal jobb tisztességben veszíteni, mint csalni.
Tanítsd meg arra, hogy bízzék az eszméiben, még akkor is, ha mindenki azt mondja neki, hogy tévesek.
Tanítsd meg, hogy csukja be a fülét a csőcselék előtt ... de álljon helyt, és harcoljon, ha azt gondolja, hogy neki van igaza.
Tanítsd gyengéden őt, Világ, de ne dédelgesd, mert csak tűzzel lehet minőségi acélt készíteni.

Nagy kívánság ez, Világ, de nézz utána, hogy mit tudsz tenni.
Olyan helyes kis fickó."