Epigramma B.M.

Jól tudtam az igazat. Hitem volt, nem gyanú.

Hitemet megszentelte fájón vesztett tanú.

Igaz életre tanács ez, s nem valami morbid átok.

Szeretet! Amíg lehet! Mert a halál már vár rátok…

Ma van a Halottak Napja. Ezt a verset 2004-ben írtam, egy jóbarátom, volt katonatársam Balázs Márton temetése előtt pár órával. Marci 20 évesen halt egy autóbalesetben. Halála végérvényesen megváltoztatta az életemet. Csak 20 éves volt… Én nagyon sok olyan személyt vesztettem el, aki ilyen-olyan módon hozzátartozóm volt. Leginkább ezért nem szeretem a manapság annyira divatos Halloween partikat. Oké, aki akar, az szórakozzon, de miért nem a húsvéti látogatás a nagy vidámság ideje, és miért csinálunk poént az elmúlás alkalmából? Nem Angliában vagy az USA-ban élünk, hanem Magyarországon. A Bálint-nap (nem Valentin, ez magyartalanabb) népszerűségének örülök, de…ez a nap talán lehetne mélyebb, érzelmesebb.

Talán nemcsak rutinból vihetnénk virágokat a sírokra, hanem belevihetnénk egy kis lelkiséget. Talán elgondolkodhatnánk önnön múlandóságunkon és sebezhetőségünkkel, bármikor bekövetkező utolsó pillanatunkkal számot vetve szebbé, igazabbá tehetnénk az életünket, amíg még tart. Talán türelmesebben állhatunk a postai sorban és nem piszkáljuk az ügyintézőt, hogy miért nem halad a sor. Talán csillogóbb szemmel tudunk nézni a párunkra, hiszen még velünk van, még vele vagyunk. Talán nem anyázzuk a lassabban vezető sofőrt. Talán nagyobb távolságtartással tudjuk szemlélni a magamutogatás ürességében tobzódó celebeket. Talán lekapcsolhatjuk olykor a tévét, hogy levegyünk a polcról egy jó könyvet, esetleg olyat ami középiskolában kötelező olvasmány. Talán nem felületes bírálatokkal illetjük a különböző ügyekben tüntetőket, hanem utánanézünk indokaiknak.

  Talán bevalljuk magunknak, hogy igenis, tudunk adni 50 FT-ot egy koldusnak pár jó szó, egy vállsimogatás kíséretében. Talán átgondoljuk politikai, vallási, egyéb világnézeti elveinket és tudjuk bírálni, kijavítani a hibáit. Talán az ismerősök „hogy vagy?” kérdésére nem üres közhelyeket mondunk, hanem azt mondjuk, „kösz nagyon jól, legutóbb ez és ez a jó dolog történt velem.” Én már jó pár éve avval az életszemlélettel élek, hogy bármelyik pillanat az utolsó lehet. Mivel minél kevesebb hibával szeretnék szembesülni, amikor majd „lepereg előttem életem filmje”, ezért próbálom minél tisztábban élni ezt az x évtizedet, ami még talán hátra van. Engedjétek meg, hogy néhány szép zenével érzékeltessem veletek a mai nap hangulatát – vagy inkább azt, amit számomra jelent.

-Eleven Hold: Az a néhány tegnapi perc. A mellettünk elszáguldó életről, a közöttünk járkáló lelkekről, a minden pillanatban kinyilvánított szeretetről, a szívünk fényének megosztásáról. ”Mert az, aki volt már fent, az tudja, hogy mit jelent a tiszta égbolt.”

http://www.youtube.com/watch?v=7twl0bA-Lpw

-Nevergreen: Sír a csönd. Az elmúlás feltartóztathatatlan öleléséről, a megbékélés gyászos szépségéről, a fájdalmasan mély érzelmek egész lelket felkavaró örvényéről. „Sír a csend sötét éveket…elveszünk mind…”

http://www.youtube.com/watch?v=CWIuLORGrYc

-The Gathering: Saturnine. Erre nem találok szavakat…olyan, mint egy álombeli látomás. „Whispering those words, crying like a baby (Azokat a szavakat suttogva, babaként sírva.)

http://www.youtube.com/watch?v=afd6xHvKBtU

Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem, nem bántottam meg senkit gyászában, és nem éreztétek kéretlen tanácsnak, okoskodásnak. Csak egy érzőszívű, őszinte fickó írt egy pár dolgot, ami a lelkét nyomta.