Virágos mező (Vers a magyarországi kisebbségekhez)
2009.03.21. 13:11
Ezt a verset Lakatos Mihály úr (szigetszentmiklósi cigány önkormányzat elnöke) felkérésére írtam. Ismerte pár alkotásomat és megkért, hogy amennyiben módomban áll, írjak valamit a Kisebbségek Napja (2009. márc. 13.) alkalmából rendezett ünnepre. A vers megszületett; az ünnepségen jelen volt a Dunavidék TV és felvették a vers egy részét, illetve interjút készítettek velem. Úgy gondolom, hogy a vers utolsó két sora fejezi ki a legvilágosabban álláspontomat a kisebbségek és a többség viszonyáról.
Külön öröm volt a számomra, hogy egy cigányasszony később odajött hozzám és megköszönte ezt a verset. Több helyi cigány lakos szintén pozitívan nyilatkozott róla.
Magyarország a mi mezőnk.
Az enyém és a tiétek.
Élünk, mint füvek, virágok
Ezen az országnyi réten.
Örök tavaszünnep legyen,
A népemnek ezt kívánom!
Vidám virágzásban élve,
Ne sorscsapásban, siváron!
A zöld fűtengeren ringhat
Minden színes, jó vadvirág
És mindegyikük lelkéből
Süssön a rétre napvilág!
Ha gonosz vihar támad ránk,
Az országunkra bőszen,
Dobjuk félre félelmünket,
Álljunk, bújjunk, tartsunk össze!
Hiszen e föld gyermekei
Vagyunk mind! Békében éljünk,
Hogy virágozzon még ezer
Év múlva is közös rétünk!
Tiszta szívből írtam nektek.
Nincs benne hazugság és giccs.
Éljenek a kisebbségek!
DE ÉLJEN A TÖBBSÉG IS!
2009.feb.22.vasárnap
A vers előadása:
A Cigány Kisebbségi Ünnepről készített riport a Dunavidék TV-ben:
AJÁNLOM AZ OLDALT
