Kell-e téma, ha beindul a zúzda egy metálkoncerten,

Ahol ahelyett, hogy az ifjú tömeg megretten,

Beindul a lélek krampusz-szerű vad virgoncsága

És végigszántja a közönséget a fény? Sárga,

Ferrari-piros, égkék, mezőzöld, gyertyafehér,

A sok torok pogány himnuszt kiált

A testkertekben primitíven ujjong a lélekvirág

Mint a csodaszép tinilányok első orgazmusa

Ahogy testükbe hatol a szerelem húsa;

Formája oszlop, kifli vagy kanyar,

De ez most nem szex, csak szexi képzavar

A zúzdában húsmasszává őröljük egymást

De vigyázunk rád, nem lesz bajod, meglásd,

Feltolunk a színpadra, hogy a tömegre vetődj,

Ne félj tőlünk, bizalmunk az erőd

Kavargunk, mint sivatagi, szélfútta homok,

Csak örvény van és lüktetés, nem szigorú sorok.

De mélynyomó szabály, mely íratlan, mondja,

Hogy a ráugró test e tenger hajója.

Ússzál az ismeretlen erő felszínén,

És ha vége, én majd úgyszintén

Ugrok rátok, izzó-izzadt testtel,

Arcotokkal arcomra örömmámort festve!

2009.május 31. vasárnap