A 2009.június 28-i Slam Poetry-n született ez az alkotás a tízszavas verseny keretein belül. Ezúttal témát is bedobtunk, ez volt az ALÁZAT. A tíz szó pedig: macska, London, istennő, esőkabát, anyád, ventillátor, Arisztotelész, van, prizma, bumszli. Nekem Németh Sándor „úr” diccccsőshégges agymosó hálózata, a Hit Gyülekezete jutott eszembe, és az összes többi zsidó-keresztény egyház. Ezügyben fejtettem ki félig szalonképtelen – de attól még vállalt – gondolataimat. Az egyik szó magyarázatra szorul; a „tarpán” egy kistermetű lófajta. Az „anyád” és a „bumszli”-szavakat pedig kétszer használtam fel. Az a rész pedig, hogy  „a nő nem vadít” nem buzeranciát jelent, hanem hogy már nem vagyok annyira ostobán csőbe húzható, mint régen. Elnézést kívánok. Hja, és egy kis kötelező jogi biszbasz: a vers semmiképpen sem tekintendő az előbb említett „úr” sértegetésének, ha valakire haragszom, akkor nem az anyját k.vázom le, hanem az illetőt magát. Mivel az utolsó mondat csak egy feltételezés, ezért nem számít állításnak, vagy ilyesmi. Aha persze.