Ez a vers, a P.Ö.CS. a 2009.augusztus 30.vasárnapi slam poetry-n ágaskodott fel , a tízszavas verseny keretein belül, húsz perc alatt. A bedobált szavak a következők voltak: ló, bohóc, szamuráj, Jack, trágyadomb, átlátszó, arany, búra, sör, kör, a téma pedig az AMATŐR. Meglódult az agyam (agyhelyem) és ráasszociáltam arra, hogy hiába nyomunk ki magunkból a slameken irgalmatlanul jó alkotásokat, az irodalmi színtér bizonyos pötscharzu sznobjainak a szemében amatőrök vagyunk, hiába nem süllyedünk le a „három sorrá bontok egy szimpla mondatot és kinevezem szabad versnek, a haverjaim meg leközlik” szintre.
A slam poetry bulik szélsőségesen felszabadult, elképesztően kreatív hangulatát idézi ez a vers. Apropó idézet: a „kör közepén állok” egy Edda Művek dalból van, „a ló meghal, a madarak kirepülnek” pedig Kassák Lajos alkotása.
A közönségnek tetszett, jót röhögtek. Ezzel a darabbal megnyertem a versenyt, kapva egy fekete Slam Poetry pólót és egy Tóth Krisztina: Magas labda verseskötetet. Ezzel én lettem az első, aki 2-szer nyert egymás után versenyt a budapesti slam poetry-n.
Felserken a félig átlátszó cigifüst mögötti közönségmosoly: lássuk,
Mit tud ez az igazán elfogadható minőségű alapanyagokból készült emberszabású!
Állandóan álmos agyú életművész vagyok, nem zen-guru,
És az istenem nem Jahve, hanem Chuck Norris és Jack, a kenguru!
Mert bár kitépik fogainkat a terméketlenek, de ama tőr,
Mit ők kovácsolnak, a fogainkból készül! Tűhegyes, bár amatőr.
Megéltem, mindössze 3 év alatt, az irodalmi színtérből történő kiábrándulást.
Megértem, hogy a júzerfrendli politikailag korrektséghez az én stílusom túl „gyulás”…
Látom, hogy nem a legbelső, hanem az optikai irányzék-„kööör közepén állok”
És hogy a Népszabi, a Magyar Nemzet lelki trágyadombjából enni nem vagyok elég álnok.
De szintén köpök minden, szintén nagy házból ugató úrra,
Az én agyamon hermetikusan zárul egy zakkant, de tiszta aranybúra.
Feloldaná talán tétova önkénnyel loccsantott királyvíz,
De a király halott, felmetszette hasfalát minden szamuráj, hisz’
A ló meghal, a madarak kirepülnek,
A zsenik emigrálnak és a nemlétező méltóság trónjain ülve
Bepállott seggszagot árasztanak a sznob hazugságok bohóc pszeudo-arisztokratái.
Az egyéni, tehetséges költőkre nem babér vár, hanem…Káin.
Talán marad rajtunk ez a sör-kávé-cigi-gyümölcslé-párába burkolózó pincebúra,
De büszkék lehetünk erre a pár, szikrázó agyú emberszabásúra!
AJÁNLOM AZ OLDALT
, a tízszavas verseny keretein belül, húsz perc alatt. A bedobált szavak a következők voltak: ló, bohóc, szamuráj, Jack, trágyadomb, átlátszó, arany, búra, sör, kör, a téma pedig az AMATŐR. Meglódult az agyam (agyhelyem) és ráasszociáltam arra, hogy hiába nyomunk ki magunkból a slameken irgalmatlanul jó alkotásokat, az irodalmi színtér bizonyos pötscharzu sznobjainak a szemében amatőrök vagyunk, hiába nem süllyedünk le a „három sorrá bontok egy szimpla mondatot és kinevezem szabad versnek, a haverjaim meg leközlik” szintre.
Ezzel a darabbal megnyertem a versenyt, kapva egy fekete Slam Poetry pólót és egy Tóth Krisztina: Magas labda verseskötetet. Ezzel én lettem az első, aki 2-szer nyert egymás után versenyt a budapesti slam poetry-n.
