Felserken a félig átlátszó cigifüst mögötti közönségmosoly: lássuk,

Mit tud ez az igazán elfogadható minőségű alapanyagokból készült emberszabású!

Állandóan álmos agyú életművész vagyok, nem zen-guru,

És az istenem nem Jahve, hanem Chuck Norris és Jack, a kenguru!

Mert bár kitépik fogainkat a terméketlenek, de ama tőr,

Mit ők kovácsolnak, a fogainkból készül! Tűhegyes, bár amatőr.

Megéltem, mindössze 3 év alatt, az irodalmi színtérből történő kiábrándulást.

Megértem, hogy a júzerfrendli politikailag korrektséghez az én stílusom túl „gyulás”…

Látom, hogy nem a legbelső, hanem az optikai irányzék-„kööör közepén állok”

És hogy a Népszabi, a Magyar Nemzet lelki trágyadombjából enni nem vagyok elég álnok.

De szintén köpök minden, szintén nagy házból ugató úrra,

Az én agyamon hermetikusan zárul egy zakkant, de tiszta aranybúra.

Feloldaná talán tétova önkénnyel loccsantott királyvíz,

De a király halott, felmetszette hasfalát minden szamuráj, hisz’

A ló meghal, a madarak kirepülnek,

A zsenik emigrálnak és a nemlétező méltóság trónjain ülve

Bepállott seggszagot árasztanak a sznob hazugságok bohóc pszeudo-arisztokratái.

Az egyéni, tehetséges költőkre nem babér vár, hanem…Káin.

Talán marad rajtunk ez a sör-kávé-cigi-gyümölcslé-párába burkolózó pincebúra,

De büszkék lehetünk erre a pár, szikrázó agyú emberszabásúra!