Kell, hogy legyenek éteri szavak

Amik lebontanak saras falat

A fogoly emberlélek előtt-mögött-felett-alatt

Karamellszerűen édes, barna, krémes,

De ha kimondod, rábólint egy rémes

Álom édes ál-valóságodra,

Mert, mint indián varázslót a gomba,

Elvisz egy utazásra; tán csak percnyi,

De ahhoz elég, hogy utána senki

Szavának ne hidd el, hogy nincsen lélek!

Nem vagyunk lélegző gépek!

Egy másik szó meg lebeghet a légben,

Hogy zuhanhass vele biztonságban,

Mert ha kimondod, arra ébredsz,

Hogy égi elméden szárny van!

Van szikrázó szó, lázadók szemében kiált,

Hogy 1% zsarnok alatt vonaglik a világ!

Szikrává váló szívemet vághatják öt éllel,

Én lázadók táncát járom, nyakamon kötéllel!

Egy másik szó virágillatot lehel a számba,

Elnyújtózik rajta nők puha teste. Én kába

Imádattal csókolom e szót a lányok ajkán,

És elnyúlok rőt napkeltén, mályván és tarkán.

Léteznek lüktető szavak, miken végigúszva

Száguld a született tehetség a géniuszba.

Őrjöngve ajtót nyit a rajongás szívében

És az addig komor, sötét, ében

Dimenziók boldogan fogadják a diadalmast

Aki bevonul, mint büszke, erőteli farkas.

Kelő napomat látod az azúr horizonton,

Bizsergő szavak súgnak feleletet

És mikor majd egyszer elérem holtpontom,

Kérlek, emlékként őrizd meg nevemet!

A festmény Móra László: Diadal című alkotása, a festomuvesz.hu oldalról