When You want a picture of my heart,

Imagine a living, throbing stone

Radiating thousand coloured, blind art,

Tough like a diamond, ring, bone.

It whispers sparkling, raw transcendentality.

Nature lives in every dimensions of the multiverse,

In amethyst rocks, in sacred mounts. The pity

Is the crown of the strong. I slam a throbing verse

That grows out of the platinum core in my chest.

I knew the sour sorrow of the suicidal wish.

Some years ago i lost almost all. I lived by rest.

I hardened my heart. Mourning died. Spiral itch

Is what I feel in my tree-like strong spine.

I am waving water, dancing fire, green-eyed wood,

World wide earth, ringing metal. Youth is so mine

And I dig for treasure! I’m survivor in my good

Time, in good place. My triumph is existence,

I have heart, it’s no rotting, weak peach,

But an enormous core. I keep distance

Of civilized poisons, friend! I’m bewitched

By the raw, primitive, gorgeous nature!

This is my secretless transcendentality.

I survived, my life shines, i’m mature.

I slam the power’s poem, far from my city.

Thousand years of heritage lays on my shoulder

And I’m wearing it proudly with belief

In myself. It’s a red-white-green boulder.

I hold it like a tattoo’d Atlas, not like a tiny thief.

I rose from a vulgar fraction to an upstanding one, that counts.

Real life-wonder hides among my ribs, not a fake apple.

I keep the gift of a banging stone(henge)-mount

Fém szív-mag és ametiszt sziklák (fordítás)

Amikor egy képet akarsz a szívemről,

Képzelj el egy eleven, dobogó követ,

Ami ezerszínű, vak művészetet sugároz,

Kemény mint egy gyémánt, gyűrű, csont.

Ragyogó, nyers transzcendentalitást suttog.

A természet él a multiverzum minden dimenziójában,

Ametiszt sziklákban, szent hegyekben. A kegyelem

Az erősek koronája. Egy dobogó verset csapok elő,

Ami a mellkasomban lévő platina-magból nő.

Megismertem az öngyilkossági óhaj keserű bánatát.

Néhány éve elvesztettem majdnem mindent. A maradék által éltem.

Megkeményítettem szívemet. A gyász meghalt. Spirális viszketés

Az, amit érzek fa-erejű gerincemben.

Hullámzó víz vagyok, táncoló tűz, zöld szemű erdő,

Világszéles föld, csengő fém. A fiatalság az enyém (a fiatalság bánya)

És én leások a kincsért! Túlélő vagyok a jó

Időben, a jó helyen. Diadalom a létezés,

Van szívem, ami nem egy rothadó, gyenge barack,

Hanem egy óriási mag! Távol tartom

Magamat a civilizált drogoktól, barát! Elbűvöl

A nyers, primitív, gyönyörű természet!

Ez az én titokmentes transzcendentalitásom.

Túléltem, az életem ragyog, érett vagyok,

A hatalom versét csapom elő, messze városomtól.

Ezer évnyi örökség fekszik a vállamon,

És én büszkén viselem, hittel

Magamban. Ez egy piros-fehér-zöld teher,

Tetovált Atlaszként tartom, nem félős tolvajként.

Közönséges törtből felálló egésszé (személlyé) nőttem, ami számít!

Igazi élet-csoda bújik bordáim között, nem egy hamis alma!

Egy dobogó kőhalom-hegy ajándékát viselem,