Az elmúlás szépségéről...A Rubophen Versíró Versenyen ezzel az alkotással és A Leghatalmasabb Szó!-val neveztem be. A Jane Doe a döntőbe jutott, több mint 24.000 versből a döntős 107 közé. Változatos ritmusú, rímképletű, borongós hangulatú darab lett. Kábé 27 órai nem-alvás után írtam meg, amiben benne volt egy stresszes éjszakai műszak is. A Converge nevű, brutális zenét játszó hardcore-noise-metal csapat Jane Doe dala ihlette. Amikor először meghallottam ezt a dalt, megjelent a képzeletemben egy hajnali párában úszó, homályos tóparti látkép, ahol egy flamingó sétál a sekély vízben - az előtérben egy bokor alatt egy oszlófélben lévő női holttest fekszik. A "Jane Doe" kifejezés az angol köznyelvben jelenthet akármilyen női személyt, de van egy olyan jelentése is, mint "azonosítatlan női holttest." Az, hogy a versem bekerült a döntőbe, oké; aminek viszont nagyon örültem, az volt, hogy sokan kommenteltek hozzá, hogy tetszett nekik. Olyanok is, akik nem kerültek a döntőbe. Az ő elismerésük sokat jelent nekem. Jane Doe arcát pedig rátetováltattam a bal felkaromra. A Converge dal két részét meg tudod hallgatni a vers alatti Youtube-képekre kattintva.
Búsongó párában lépdel egy flamingó,
Lépte oly könnyed, mint pár akkord flamenco.
Lábai körül csöpp hullámhegy, hullámvölgy;
Zöld béke harmatlik bokron, fán, hullán. Hölgy
Heveri cserjék közt álmatlan álmait.
Elfonnyasztotta már keblének almáit
A halál örökkön borongós őszmarka.
Teste már nem is fehér, hanem bősz-tarka.
Reggel pitymallik, ébred a vén tó,
Mellette szenderegve egy Jane Doe
Elhever avaros ravatalán.
Talány a lány, talán ahány
Rendőr van vidéken, mind őt kutatja.
Bomló keze a húsát mutatja.
Semmibe néző, üres szemüreg.
Talán vár rá egy szenilis öreg,
Vagy gyerekszájból virágzik sírás.
Egy férfi az emlékeknek sírt ás.
Jane Doe fekszik, mint egy betört fejű tündér,
Oszlás-szagát szórja száz szellő szitája.
Bokrok közt megbúvó, meggyalázott bűntér,
Valaki szerelme, anyja, perditája.
Nem ágál fejénél korhadó kereszt-rém,
Csak madárfütty száll felette halk dallal,
Mementója néhány versszak és keresztrím,
A rigószív együtt hasad a hajnallal.
Anya-rab vagy ifjú nő? Karcsú, vagy telt-e?
Nem tudni és nincs koporsója, kriptája,
Aranyabb templom nincsen, mint a napkelte
És testéből kel ki a bomlás száz virága.
Jane Doe már megtört híd, szárnyszegett verébke,
Csipkerózsika-roncs, barnás Hófehérke…
Flamingóléptektől gyűrűs a nagy, vén tó…
Madárszív, gyászpára, harmatkönny, vak Jane Doe…
AJÁNLOM AZ OLDALT
