„Köszönöm uram!” – ragyogta a szeme

és betűre ugyanezt rímelte a szája

mert kapott tőlem egy új kétszázast

és ezzel volt étele, élete mára

Csak egy csóró csöves; idősebb nálam,

Júdás-csókot hagyott arcán a Gondviselés

Nyara izzadtság csatakja, pokol,

Tele jeges lucsok, hűtlen hideg és

Ingyenkonyhát talál testén a tetű

Azt hiszed, te nem járhatsz így? Ugyan…

Átlépdel egy budapesti felhő a szmogos égen

Ezt a két szót majszolva: „köszönöm uram”…

2009.dec.27. vasárnap