Ezt a szösszenetet a 2009.december 27-i slam poetry-esten írtam a versenyblokkban. A kötelező téma a RÓZSASZÍN volt. A közönség által megadott, felhasználandó szavak:
Nekem a rózsaszínről automatikusan egy egészséges, friss, üde BABASEGG jutott az eszembe. Hm…lehet, hogy egy kib.szott látens pedofil vagyok? Szeretettel ajánlom a nagyérdemű figyelmébe a vers alá illesztett kis videót, ami azt mutatja, amit minden egészséges babapopó csinálni szokott...
„Ügyülü-mügyülü-bügyülü-tündibündi!”
Két puhácska halom, amire büszke az anya: Tündi
És az apa: Zsolt. Még akkor is, ha egy ismeretlen
Okból a popsipuszi közben egy purcintás lebben
A frissen be-Bepanthen-ezett, rózsaszínű seggből.
De ez nem leviatáni támadás; egy bőr
Keltette reakció; egy röpke varázsütés
Csak a szülő arcra a bájos bélszellő, ül és
Mosolyog Zsolt a boldog apa,
Arca körül ördögrájaként köröz kicsinye szaga,
Hisz nem kalapács érte, hanem egy kis penetráns pára.
Zsolti mondja: „Szívem, ilyen szagú drága anyád szája.”
Szöget üt Tünde fejébe a gondolat,
Hogy valamit a férjének jól oda mondogat…
Például hogy Zsolt APJA az apa.
Erre utal a jellegzetesen anyajegyes babakukac maga…
De kisgyerekes, elvált anyának lenni nem jó állapot.
Így hát kussolás és babafing lengi körül e vidám vasárnapot.
AJÁNLOM AZ OLDALT
