Csak egy kutya volt, helyes kis keverék.

Rajzos színű szőre védte picur teste melegét.

A neve is ez volt: Picur. Bár komolytalan

Név egy ilyen felnőtt ebnek, de ha van

Közöttetek, aki szeretettel kutyát tart

Az tudhatja, a kutya nem csak állat,

Hanem szeretett, kedves családtag.

 

Több éve esett meg, hogy elmentem anyámékhoz

És az utcán megéreztem, ahogy a szél hoz

Valami vigasztalan, elrendelt halálszagot.

Valakit az elmúlás keze megjelölt, elkapott.

Az udvarban a kutyám feküdt. A saját piszkában.

Néztem ahogy mozgott, szuszogott, hogy hátha

Csak beteg…de öreg teste haldoklott…

És a lelkembe belekarmolt ott

Valami engesztelhetetlenül hideg kéz:

„ő most haldoklik”. Nincs remény, minden kész.

Eszembe jutott, amikor évekkel azelőtt sétáltattam:

Lefejelte a kukát, oszlopot, járdaszegélyt. Én áltattam

Magamat, hogy „á, biztosan elbambult”.

De az állatorvos kimondta, hogy megvakult…

Képzeletemben vak kutyaszemeket látok,

Amikre szelíd ködöt von a szürkehályog.

Ő csap egyet a farkával, csóválni nem tud már.

Ő rá még órányi, göröngyös út vár

A visszavonhatatlanság kapujáig.

Húzza egy kegyetlen erő, de maradni vágyik.

Feltápászkodik a barnás-fekete lében

De amint négy lábra állhatna éppen,

Megremeg és összeesik fáradtan.

Hideg kést forgat a sírás a hátamban.

Küzd a véggel és feláll újra, meg újra;

Tehetetlen testet ránt vissza saját súlya.

Beüti a fejét: koppanó koponyahang,

Mint egy csontból formázott lélekharang,

Ami aljasul rázendít a szenvedő kutyára;

Ne legyen kíséret nélkül a haláltusája.

Körülötte, rajta nyüzsög rengeteg légy

Kacagja egy öreg lény kemény keservét.

Én elhajtanám őket, sírva, remegve –

Nincs kéz, mely minden legyet elkergethetne.

El kell mennem tüzelőért, szólok hogy fát hozok,

Aztán mire visszaértem, látom: eltávozott…

 

Csak egy kutya volt. Betakartam a kis testet,

A kamrába megyek, hogy kerti szerszámot keressek.

Örök kép lebeg előttem, sírnivaló, kemény:

Legyek serege járkál kutyám nyitott szemén…

A volt gazda pedig sírgödröt kapar, ás,

Minden mozdulat zokogó szívszakadás.

Mikor már elég mély lett, beletettem a kis testet,

Amit a haldoklás rajzosról mocskosra festett.

Négyen állunk a sírnál, egymást fogó kezek.

Ez a tízkilós kutya most volt a legnehezebb,

Ahogy letettem. Görcsös volt, kemény;

Elsírja magát egy felhő Budapest egén…

 

Azért, hogy sírtam, elnézést NEM kérek.

Ő családtagként élt 13 évet.

 

2010.jan.8. péntek