A "pupillák" témára kellett írni egy verset slam poetry-re, nekem ez ugrott be. Az Isten Háta Mögött nevű zenekar Kényelmetlen albumát hallgattam, amikor rám zuhant az ihlet. Kellemes fejfájást hozzá!
Újra szárba szökken az eszmélet
a rádöbbenés bántóan éles sziklaperemén,
hogy túl sokat látok, amíg élek
és a tudatalattiba préselt sokk a nyeremény:
hogy felejtem-e a lényeget, baszd meg?!
vagy elejtem a lényeket, szélesre tárt
szembogaraimat rájuk uszítva: azt edd!
Vagy csak bámulok, az igazságot keresve hát
egy képzelt istenháta mögött, aki nincs úgyse?
Vagy rákapcsolok a céltudat speedjére, büszkén leszek kiélt;
agy rácsahol ott, acél ugat Buddhára: "fuss el!"
és igazlátó, tűhegyes pupillám átdöfi selyemszívét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
