üdvözöllek polgár mondd, hallod a perceket
átsuhannak kattognak a leg-természetben
ember alkotta számolásuk eszközeit
tedd le cigarettádat kérlek és szívj magadba óriáslelket
emberi mivoltunk egyik termése a város
lüktet ereződik telepeket növeszt
együttélésünk termeszvár méhkas hangyaboly
ne vasbeton-sivárját hanem életvágyát lásd
minden szmog alatt ott illatozik ezer nőtest
a szeméttömeg sem bírja megtörni a babakacajt
légy hát egy a mindennel, a résszel, magaddal
munkahelyi ebédszüneted fölös perceiben
hallgasd spontán zenédet úgy hívják szívverés
legerősebb izmaid dobolják ba-bam ba-bam
ebben a hangoldatban keverjed stresszedet semmivé
jobban hozzád tartozik a szíved, mint a Citizen-órád
a „citizen” jelentése polgár: te vagy az
az idő nem kell rohanás legyen
csak csipetnyi megvilágosodás kell, hogy megértsd
benned van a city-zen
városi zen városi zen városi zen
a mobilod nyomkodása sem kell gépies legyen
lásd meg benne a meditációs kéztartás kezdetét
engedd a szél szárnyára a muszájokat
hallgasd a vasúti síneket cc-cc cc-cc cc-cc
cincogó hangjukban tonnák ereje
egy pályaudvartól is megtanulhatod a lelki békét
ami megy engedjétek ami jön fogadjátok
egy automatás cappuccino örvényében látható ízlelhető
a porított majd vízben oldott yin-yang
merülj el egy sminkreklámarc tökéletességében
és merítsd magadba az aranymetszést
a kis rész úgy aránylik a nagy részhez
mint a nagy az egészhez   1:1,618
mert ez a szám a teljesség
nem a parlamenti kétharmad nem a 99-re végződő árak

tölts le triphopot, képenyővédőként szelíd hullámú tájat
leginkább ne idegeskedj
a végtelenség csírázik benned
meditálj napi öt percet egy elképzelt tájon
én csak egy önmagába visszatérő kör vagyok
párperces guru
Üdvözöllek polgár! Mondd, hallod a perceket?

2010.május.19.szerda