Igen Felség, szép az ünnep, a koronád is fényes.
Császári hatalmadhoz hízelgés és kény fest
Glóriát. Csakhogy a pomparendbe vegyülő anarchia:
SZÁZEZREKNEK KELLETT EZÉRT MEGHALNIA!
A forradalom hőse voltál, lángoló remény,
üstökös csóva hazánk büszke egén!
Aztán...megkóstoltad a hatalom ízét
és jóóó volt, mint kiszáradt békának, ha víz ért
Bőréhez. Nem kellene verned a melledet,
azoknak köszönj inkább, akik kiálltak melletted!
Te csak megkoronázod hiú magadat,
felhasználva minden jelzőt, mi csak maradhat!
Elismerünk, de ne akarj nagyobb lenni, mint Te!
Mert az öndicséret büdös párája inthet
a jellemromlás nevű kórnak. Amit pár sorom akar,
csak az, hogy tudd: a bajod identitászavar,
kisebbrendűségi komplexus, cezarománia!
Nem szükséges ennek mind a tehetséged mögött állnia.
Elismerlek, de ne törd magad alá vezértársaid fejét,
mert tehetség a jellemzőjük és nem cseléd.
Voltak, lesznek nálad kevésbé jók és jobbak, sorban,
csakhogy mögötted hírveréssel csapott ajtó van!
Zubog benned a muszáj, hogy elsőnek kell lenned,
de a személyiségedbe kódolt hiba bukásra terelget.
Aki túlságosan fent hordja az orrát,
az majd nagy robajjal esik egy jó rondát.
Tudom, harag jár igaz szavaimért. A tanulság csak ennyi:
Ha tényleg császár lennél, nem kellene melledet verni...

2010. 06.19. szombat