Féloldalvást álldogáló lányok és félős ifjak, ti?

Zsebmélyre vágni a gátlást, lássuk, ki mit rak ki!

Középen tombol, tolong, tobzódik a feromonpára-

izzadtságú embertömeg, fordulva körbe, párba,

összelüktetve, szétbontva a ritmusozó formát

és bár nem mondhatnám, te szelíd, hogy pont rád

várnak, de nem is közösítenek ki.

Ha beállsz, nem jutsz térkapuba, se istenekig,

csak növeled a pörgést, a felhőt és se nekik,

se magadnak nem teszel rosszat.

Élvezd a percet, az élet nem lesz hosszabb,

ha csak állsz! Harcsaharapással edd a létet!

Mindenki elfogad a tömegben téged!

Csapódj egy szimpi körbe, vagy korban illőhöz!

Ne ragaszkodj a hálózsákba fekvő idődhöz!

Állat fel, mosolyt nyiss, szemet ragyogtass!

Légy belülről sugárzó szép, hogy foghasd

a szerencsét és egy vonzó idegen kezét!

Érezd arcoddal lélegzete forró neszét!

Ne széteső alkeszek állapotáért aggódj,

csússzon inkább szomjas torkodba hat korty,

vagy amennyit szeretnél! Dalolj virgonc nótát,

míg mások torokcsakrája kiveti a savas rókát...

Amikor lassul a ritmus és a friss hús románcot táncol,

ne menekülj tetszetős párod elől a világból,

inkább simulj, suttogj settenkedő bókot!

Tenyered legyen finom párna pont ott,

ahol a gerinc végigvonul a tarkóján.

Teste nemes-egyszerűt reagál, nem barkobát.

Ha akarod, szeresd őt, de óvszerrel! Ne legyen gáz,

ha puha testbe hatol a merev váz!

Pajzánságomra villantok egy tiszta érvet:

bizony, kellenek nektek azok a féktelen éjek!

2010 júl.6.kedd