Sok helyen olvastam az - egyébként zseniális - Avatar című scifiről, hogy gyenge a történet, mert csak annyi, hogy nagy kék emberek ugrálnak a fákon. Ó, az emberi felületesség, kényelem... Engem megihletett a történet egy szabad versre.
hogy megértsd az ösztönös lelkek
köldökzsinórkötődését a kozmoszhoz
elég két és fél óra figyelem
avatar
avatar
tudod-e hogy ez nem
három méter humanoid kékség
hanem ősi szankszrit szó
"alászállott"
"megtestesült"
tudnod kell, hogy létedet érzik
jelzik egymásnak a növények a talajsók
tudnod kell hogy minden zsákmányállat szent
áldozat a körforgásban
minden ragadozó a vis major ténye
a lebegő hegyek ó igen ők
Boris Vallejo festő "Szabadság"-festményén
hánytak lávát
több ezer tonnányi lebegő szabadság
digitális oltár virtuális kegyhely
az aztékok említették a tollas kígyót
vajon milyen élettelen okfejtéssel
bújtatjuk a bolygószülte egységérzést
ha a na'vik értik az emberek miért nem
hogy szerves kapocs van lény és planéta közt
ha Pandora minden növénye idegszál
akkor miért nem érthető hogy ő kommunikál
és emlékszik
minden na'vi emlékét elraktározta
egy programozó úgy mondaná
mentés másként
ez nem csak idegszálas növénytakaró
hanem bolygónyi agykéreg
ha egy átlagember agykérge 100 IQ
akkor mekkora lehet egy bolygóé
Pandoráé
miért hiszi bárki ember
hogy legyőzheti
miért hiszi bárki ember
hogy harcolni kell ellene
egy személy ellen aki
erősebb bölcsebb minden humán prófétánál
legyen áldott az intelligencia minden békés formája