Liszkai András: Tanult tehetetlenség
2011.07.22. 06:22
Liszkai András (Another Way dobosa) verse a 2011. májusi Rock Slam Poetry-re készült. Király lett, ezért elküldtem pár helyre. Közzétette a neten a metalcore.hu, a concertphotos.hu és a vaskarc.hu, és nyomtatásban megjelentette a Hammer World rockmagazin. Igazi ütős társadalmi kórkép!
A srácoknak, akiknek nem jön be ez a szitu.
A sok buta sztori rólad.
Csináljunk most olyat, amitől biztos, hogy lesz holnap.
A fejekben nem zajló fejlődésnek hála negyven éves problémákkal ismerkedsz. Csodálkozol, hogy a panel betonfalába nem tudod beverni a képszöget. Ráb@sztál, mert ez B280-as minőségű beton, baráti KGST alapon, amit akkor ingyen adtak, de csak most, csak neked, barátom, ugyanez potom 20 milliós bankhitel CHF alapon.
Együtt laksz Józsi bával meg Elemérrel, akik 4 elemivel építettek olyan múltat, ahol Kossuth-díjat nem a sztárok, hanem olvasztárok kaptak. Nyiss meg egy pornóoldalt és szoktasd magad a nagyiszexhez, mert itt gerontokrácia van amit demokráciának neveznek. Állítólag a nyugdíjasok építettek fel ezt a jelent, de nézz már körül – ez egy élhetetlen, mocskos várost jelent? Ötvenesek, hatvanasok, hetvenesek, a Q7-esek meg a terrorelhárítás jön majd ki, ha a demográfiai bomba már nagyon ketyeg?
Ha én azt mondom, hogy 2014-ben összeomlik a nyugdíjrendszer, mert a Ratkó-korszakos százezrek a 65-ön átlépnek, és borul az eltartottsági ráta, mert minden öreg a jogos jussát várja, te ennyit mondasz: mit okoskodsz itt, menj má' a p.csába!
Fejlődés helyett fejlövés.
Merkúros Trabantban ülve a pofádból kilóg a Mars csoki.
Vörös Október versus New Yorker, de a választék tróger, mert eltaknyolt a kifutón a kétgyermekes családmodell.
A BútorÉrt helyett az IKEA-ba mész bútorért. Az összeszerelési összegzés összehasonlíthatatlanul összetett, szenvedsz vele, úgy érzed magad, mint mikor Krisztus cipelte a hátán a keresztet. Hogy menjen, áthívsz egy havert, akivel valami Brau-ra végződő sört vedeltek, és bár ti már nem tudtátok inni, az érzés kedvéért hiányzik nektek egy picit a fehér címkés Kőbambi. Zavar egy kicsit, hogy mindenkinek ikeás a cucca, de a balkanizált fizetésből csak konszolidált uniformizmusra futja.
A tantestület magyaráz funkcionális analfabétáknak, akiknek ha olyanja van, felrúgják a tanárt, mint egy széklábat.
Angol szakos bölcsészek Shakespeare-ből írnak szakdogát és kis szerencsével szakmai gyakként Stratford-upon-Avonben takaríthatnak hotelszobát. Account managerek panaszkodnak, hogy úgy összement a piac, mint egy fürdés utáni f@sz. Nem vesz senki semmit, de ugye nem a fogyasztói bőség fals? A céged piacvezető megoldásokat kínál, az anyád meg kinn áll a májrákban ehunyt apád sírjánál akaratlan, szavakkal terhesen de mégis szótlan.
Rengeteg az álláskereső, de az állást foglalni kéne. Slágerért, Danubiusért kimentek tüntetni, de úgy látszik, a sürgősségi frekvenciát nem fogja senki készüléke.
És haver...
Partiszemüvegben nyomod a csajoknak, hogy kicsi lány, ú, szia helló, de fingod nincs, hogy a nyíregyházán a legógyárban a kiégett melós kezében miért havi bruttó hetvenért áll össze két kicsi legó.
Nekem nem jön be ez a szitu.
A sok buta sztori rólad.
Csináljunk most olyat, amitől biztos, hogy lesz holnap.
|