Ki, ha nem mi vállaljuk az erő feketéjét?

Bírnád, hogy szürküljünk, polgár? Gyere, kérj még,

vagy nevess ki! Rettegj: "ez fekete sereg!"

Feromonfelhős felnőtt vagyok, vagy örök gyerek?! :-)

Ökör e kegy, vallás, amit gyakorolsz felém,

hogy megtérítenéd szűzzé serény herém...

Ezt már cseszheted, mert ezzel már csesztem! :-)

A rosszfiú-imídzs lett a tűzkeresztem, nem a vesztem.

Nem gáz, ha egy lányos anyuka tőlem megretten,

vidám, büszke gazember is a nők miatt lettem.

Ki, ha nem mi adunk tartalmat a szabadság szónak?

Legyen csápoló koncertkéztengeren terelt csónak

a színpadról ugró ember, egy élő pentagram!

Eggyé válni egy egész tömeggel, ezt kaptam!

Egy hadban harcol deathcore és folk metál,

és ha bármi vita közénk viszályt olt netán,

van tény-szike, mi a fullánkot menten kivágja:

egy ritmusra döng lelkünk frekvenciája!

De szózatom poént is ha kell, oszt:

mi Akelát kaptunk, a többség csak Alekoszt...

Ki, ha nem mi adunk tartalmat az ösztön fogalmának?

Rockfesztiválok sátraiban együtt mozgó árnyak,

vagy bokrok közé frissen bevágyó emberpárok.

Szép rockerlány, a szemedben huncutságot látok,

ahogy nem káromkodásra, nem részeg blááá-taccsra,

hanem kéjre készen nyílik a tapasztalt szájacska.

Kóstolgass, kényeztess, én is téged, te csaj-magma,

majd minden gátlást félretéve engedjél magadba!

Ki, ha nem mi adunk jelentést a kitartásnak?

Míg mások az életükbe sivárságot ásnak,

mi lázadunk, gázt adunk, megtanulunk várni,

vagy zúzdákban őröljük egymást! Folyhat bármi,

de ne vér! Na jó, néha az is, sírdogál Batman.

Tarja, Marta, Simone vigasztal majd engem.

Teszek rá, hogy a tömegmédia a rockra ráunt!

Emberi párduc vagyok, dzsungelem az underground!