Hazám, ha szám kaszán mosolygó pengeél,
remélem vágod, amit mondok. Rejtekén
reszkető betyár voltam, most önkéntes.
Honvéd. Hazámra kartács-bagázs, sörét les
és leszek ellene állandó, szálkás mellkas!
Jutalmam amnesztia, vagy süvítő sebvas.

Álmodom a jövőről - csupa talpra-magyar védi!
A nők gyönyörűek, a bor erős, néha lédig.
Bár borostás portrémat nem verseli szalon, na,
de jutott nekem babám karja, nóta, szalonna.
Sandokan szándékán sziszegő szablyaként szállok,
és pusztul a császár, az ellenség, álnok!

Álmodom a hőseinkről, róluk suttog a sátor.
Félig szlovák, igazi magyar Petrovics/Petőfi Sándor.
Nagyszerű ország, nemzetisége bátor, sok,
ékünk-értünk megannyi németajkú tábornok!
Bár lett volna fotográfus, kettőnket lekapó,
ahogy velem iddogált a lengyel Bem apó!

Jövőről álmodom, egy túlélő országról.
Hazánk élén nem orosz, nem osztrák szól.
Ha földünkre támadna valami vad rája,
rázendít Gábor Áron szponzorunk rezesbandája!
Valami Amerika is lesz, kedves, nem rettentő;
a tizenkét pontot fedezi a Piszkos Tizenkettő!

Hazám, ha szám kazán, parázsként benne vagy.
Nem olt ki divathullám, se renyhe fagy.
A kokárdának is van bal és jobb oldala, érted,
mégsem tekintem egyiket, sem másikat ellenségnek…
Erős, büszke nemzet vagyunk, piros-fehér-zöld kendő!
A Kárpát-medence teli anyaméh, nem elfekvő.
Fejfámon "szóbetyár"-t látsz majd, nem "öleb"-et,
DE DICSŐN HALT, MINT SZÜLETETT!