Nem gondoltak a rózsakertre

és elkövették amit nem szabad.

Valami vészjós, valami ferde,

sorskésétől minden megszakad.

Ragyog.

Ragyog a sorskés, halálmag,

fehér tenyérbe szoruló nihil.

Zuhantában rügyet bont, alább hagy,

elnémul, összeáll, kisír

szemeket.

Lakatba idomított napsugár.

Felragyog, órát bénít, sóhajt,

szívtől szívig öl, száguld, ugrál,

utcavégeken őrjöng, kardot tart,

bevégeztet.

Kiégett hangszálon nem pendülnek

segítségért jajzó ragok,

szétrobbanó grammatika, ülve,

állva halnak babák, aggok,

eltűnnek.

Falakra ég az árnyék arca,

poroszlopként ájul a csigolya,

agyak öregre, szikárra aszva,

égő anyák zászlósikolya,

sivár kút.

Magasba szippantó légörvény.

Babatest repül. Atommag dúl, ás,

porcsecsemő éled romok ölén,

szürkén szirmozó pusztulás,

felhővirág,

felhővirág,

fel.

2012. június 16. szombat