táncolt a Szabadság szobron, hídon

pincében, téren és időn át

az elengedést hittem látni

amint nyárpiros örömben piruettezett

kézen fogott minden

valamire való gitárakkordot és rádiófrekvenciát

bele ivott minden

randevú bormosolyába

a legszebb barna combok

simaságát vallotta kastélyának

és szemcsillámba fogadta

a romkocsmák félhomályában merengő

állástalan diplomások

szerelmi vallomásait

mert tudta

tudta

hogy minden kocsma egy szentély

hogy minden dugás egy ima

és minden igaz ember megérdemel

egy átkefélt nyári éjszakát

2012. aug. 10. péntek