Augusztus 20-át az államalapítás és a kenyérszentelés napjaként tartjuk. Akkor és a következő napokban sok gondolatom támadt, amikből egy afféle jelen Magyarország-leírást készítettem. Sorsok, álmok, kenyerek. Kb. 1 évvel azelőtt Tengler Gergely "TG" és Antonovits Bence "Kám4" csináltak "Kenyérszentelés" témával verscsokrot és ez nagy hatással volt rám. A versben említett Dalriada, amit "leparasztoztak", egy soproni, népzenés metalcsapat, akikről még 2011-ben írtak az Indexen egy lehúzó cikket "ürgebőrbe varrt parasztmetál" címmel. A "német fesztiválszemét" jelzőt egy utálójuk írta egyik videóklipjük alá, irigyelve a banda német fesztiválfellépéseit.
Először augusztus 24-én adtam elő a verset a budapesti A38-koncerthajón, a Scerra és a Watch My Dying zenekarok előtti Astoria Slam Poetry-műsorban. Majd szept.22-én a Cross Country Slam-en az első fordulóban. Ezzel és a "Tested rab, a házad börtön" verssel 3. helyezett lettem, így részt vettem az októberi I. Országos Slam Poetry Bajnokságon. A világszerte megrendezett "100 ezer költő a változásért" rendezvénysorozat budapesti helyszínein is előadtam.
A tömeg lökdös, a tumultus húz,
rád esteledett augusztus húsz
és nézed a tűzijátékot szabadtéren.
Világnagy gyerekjáték ragyog, szavad éjben
rágja a neurotika rágóját, hogy „bazmeg”. Merengünk,
vajon megint mennyibe került ez nekünk?
Talán mindegy. Megnézed és irány egy sörsöntés,
ahol nyereg alatt puhul a beletörődés
és bogárpózban másznak borízeltlábúak.
A Nyóckerben nyikhajok lenyúlnak, rádrúgnak.
A Gellért-hegy tetején légyottra vár kegyed
és lőporfüstben fetreng a vénuszi Várnegyed.
Tetovált szilikon, pár jó valag,
jövőterv, álomalap.
Itt nyereg alatt puhul a jó remény.
Elélünk az olcsó húsnak hólevén.
Nem zavar minket penészes joghurt, pár zsizsik,
lelkesen lájkoljuk a Tesco párizsit.
16 órás műszakra kacéran kacsint a pilla
és új világot álmodik nekünk Pataky Attila.
Dacol pécsi paradicsommal, csordogáló évekkel,
kibékül a mulatóssal, ufókkal és pléjbekkel.
Nekem nincs ufóm, se istenem, magamban hiszek s a metálban.
A kalózrímek hajóharcán egészen jól helytálltam.
Ha jó, hej! Népművelek! Nem adom addig alább,
míg le nem parasztoznak, mint a Dalriadát!
Bécsben németül slamelve győztem, baszd meg! De még
meddig várjak, hogy rám mondd: német fesztiválszemét?!
Tetkóim közt úgyis van turul, meg zászló,
szóval bírna engem Koppány és Szent László.
Mindegy amúgy hogy csipázod a Szikora-csikidámot,
vagy csodálod a szigort, a Vikidált ott,
egy az ország! Lassan egy a pártrendszer is…
Hiábaloldalog a kínmosoly, furcsány feris…
Tök mindegy hogy választásnál kik mit gajdolnak,
utána úgyis rád raknak újabb adókat.
Itt nyereg alatt puhul az ambíció.
Ma bölcsész vagy, holnap takarító.
Bár ne lennél adós! Rajta vagy a BAR-listán,
ahonnan nem térít meg téged Szent István!
Ha hiszel az ereklyéjében, felőlem kérheted,
de a Szent Jobb nem nyomja le a törlesztőrészletet…
Tök jó cikket látok Facebook-on; azt adom,
hogy Európában siker a magyar sikértartalom!
De megdrágítja a kenyér árát pár fószer,
Besenyő Pista bácsi bírálja a lisztjavítószert.
Megélhetést a magyarnak és kenyeret, meg metált!
Mert a tömegmédia a rockban a rokkant emósoknál megállt…
Tudom hogy a te vágyad is, hogy az M1-en halljad ezt:
„LET FREEDOM RING WITH A SHOTGUN BLAST!”
A metál az irodalomban is csoda;
Arany Jánosra, Wass Albertre figyeljetek oda,
jó írók, nem nácik. Wass nevével tetkós a vállam.
Míg búcsúra lebbentem képzelt shalom-sálam,
ne legyen senki rémült, vagy bízva el,
de a hazámat úgy hívják: Magyarország.
Ismétlem: ne legyen senki rémült, vagy bízva el,
Hiszen ez mindannyiunk hazája, barátom.
Örülök, jó sorodat ha látom.
Tervezz, cselekedj, sült galambot ne várd.
Megélhetést a magyarnak, és kenyeret, meg metált!
AJÁNLOM AZ OLDALT
