Ezt a szösszenetet a Születés Slam alkalmából hoztam össze, a Képzelt Várostól nyerve ihletet. A Képzelt Város egy lebegős, álmodozós hangulatú zenét produkáló post-rock csapat és az „Útmutató újszülötteknek” című daluktól kölcsönöztem a címet, amit írás közben hallgattam. Megtalálod a vers alatt. Üdv minden babának!
Szervusz, jövevény!
Tudom, neked a lebegés túl távol.
Most érkeztél az otthontest labirintusából.
Szúr a fény és hideg az állomás
ahova érkeztél. Ez az álom más.
Fehér burokban égmagas alakok.
Ne félj tőlük. Csak sírjad a hangot,
hogy nyers a tüdőd, védtelen, törékeny,
egy őzgida már kész felállni, te még nem.
Most csikorog a táj.
Otthonod már nem a piros mennyország,
hanem a szegletvájt seholság,
ami hideg és túl tágas.
Benne ezerszer száz vas,
de itt vagy. Ágyon fekszik a mindened,
rózsaszínű világanyaistened!
Ő volt a feletted, beléd dobogó szív,
sóhajtozó univerzumringás,
tested teste itt, lásd!
Mellére ölel az anyaszentély.
Síró rianásod eltompul, csodál. Ne félj!
Az ablakhártyán kint néz, fülel a tél.
Ez az asszony már, mielőtt születtél
imádott, mint selyemfényű ódát.
Simogatása boldog féltér. Pont jó rád.
Alattad laposodó hasa áldó napkorong.
Fényed volt az, ki neked alkotott
karmazsinszerelmű égboltot,
mert egy férfivé avatott lény oltott
bele közös jövőakaratot.
Ajándék vagy, mit anya s apa kapott.
Most csak hárman vagytok; szájad kóstol.
Anyatejjé olvadt mosoly.
Majd elpihensz egy ernyedt vállon.
Minden vagy. Remény. Világfa.
Ígéret. Oltár. Kisbolygó.
Beteljesült, legszebb álom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
