|
Szélhegedűs varázslat
2014.03.24. 01:18
Vers a garabonciás diákról szól. Először a cím született meg, pár szép fotó nyomán, amit Széll Zsófia költőről készített Hegedűs Gyöngyi fotós és valaki azt kommentelte, hogy "varázslat." Nekem megtetszett a szél-hegedűs-varázslat szócsoport, sokáig rezgett bennem, végül megszületett rá ez a vers. Miközben írtam egy Corrs-nóta és egy Lindsey Stirling-nóta ment egymás után, így ez még hozzáadott a hangulathoz :-) A fotó és a dalok a vers alatt.
tél pihen, üldögél, zúzmarás búja int
garabonciás vagyok, pendítem húrjait
sétám krampuszkedély, hunyorsasszé, magányhad
ujjam szikráin táncol szélhegedűs varázslat
kalapom pirkadat, köpenyem ködfutár
bokáim körül bóklászik a február
feldob félmosolyt, reményszemcsillámot
összehúzzák zekéiket az égi pislákok
kislányról álmodik minden békaherceg
kristályokat lőnek ágvégre fagyos tegzek
zúzmarapalotást lejtek a réten én
fehér huzatkastélyt nyitok e féltekén
téltitok kanyarog szemöldökívemen
hegedűhangulat, osonó idegen
gondtalan kópé, végtelen menedék
szökellésemet üdvözlik hárfázó jegenyék
bakancsom baka-incselkedés, ugrabugra mértékek
pusszantással szalutálok minden szundi szépségnek
hajamba kócol szellő és zimankó
hónom alatt pajkos pajtás polkamankó
verseket citálgat, manós rímeket
itt lehel zúzmarát, mágiát, ihletet
idő suhan mögém, kocsmategnap, csárdamúlt
hajszálamból hajszolgatok kacajos brácsahúrt
később ha februárfigaró szeszélyem alábbhagy
elszunnyad a zúzmara, szélhegedű, varázslat
2013. feb.18. hétfő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
