Bejött a lakásba, gyanútlan szellőztetés közben, a függönyön felmászott a karnisra. Ott tanácstalan volt, mivel nem tudott lejönni. Ettől még persze zavarta békés, kispolgári életemet. Széket húztam oda, hogy arra felállva megfogjam kézzel, mivel ez a szokásom, ugyanis az egérfogó lassú, nincs kedvem esélyt adni az egérnek fészekrakásra. Plusz én nem félek egeret megfogni, plusz vicces odadobni a környék kóbor macskái elé a kis nyomit, a hulladékhasznosítás jegyében  Eddig tizenvalahány év alatt kb. 5-6 egérrel járultam hozzá a cicák étkeztetési alapjához.
Szóval a karnis tetején tanácstalanul álldogált a kis szürke muki, én megfogtam a farka végét és így lógatva elkezdtem kivinni. Ez eddig rendben is van, ilyenkor az egerek tanácstalanul, tétlenül lógnak, nem értve, mi a fene történik éppen. Nem így az újdonsült zsákmány. Ő akciófilmekbe illő jelenettel, hasizomból felhúzta magát, ráfogott a hátsó lábaira, felkapaszkodott a farkán, mint egy kötélen. Majd rávetette magát az ujjaimra, amikkel fogtam és elkezdte harapni. Nem hatódtam volna meg ettől, ha a kis szutyok nem lett volna olyan bivalyerős, hogy pillanatok alatt véres sebeket tépett a ujjamba, és a körmömet kezdte el rágni. Pedig azt csak én rághatom. Az egerek mellesleg elég erősen tudnak rágni, volt szerencsém panelba rágott lyukat látni, továbbá betonfal sarkán is próbálkoztak már.
Itt jutottam el arra a következtetésre, hogy az egeres kezemmel megpaskoltam a falat. Hősies ellenfelem ettől belassult. Ezután kimentem az udvarra, odahívtam egy macskát és a gondjaira bíztam. A szakértő kikapcsolta a szürke mukit a nyaki csigolyájánál, majd elszállította, hogy alkotórészeire bontsa.
Ezután sót dörgöltem a durván vérző ujjamra, majd elbringáztam gyógyszertárba fertőtlenítőért. Arcom derűs, gyilkos mosolyán iszonyodva járt valcert a szigetszentmiklósi naplemente.
(itt a mese vége, kekszet-banánt-fokhagymát-oltást kérek kedves asszisztensek)

(eddig 171 like)