A helyi finomságokat is kipróbáltam és mindenkinek ajánlom ezeket: a pepermint bozskov finom, zöld borsmentalikőr, egyszerre tüzes és hűsít; a sörök frankók; a csesznecska meghökkentően jó ízű hagymaleves, belefőzött sajttal és mellé krutonnal; a syr hermelin pedig grillezett, pikánsan fűszeres camambert sajt. Volt valami laktató egytálétel is, pépes főtt krumpli, összekeverve savanyúkáposztával, füstölt hússal és szalonnával. Nem voltak drágák.

            Prága óvárosa lenyűgöző, de sajnos hiába világváros, nincsenek kiírva a nevezetességek se angolul, se németül. Mivel előre felkészülve kerestem, ezért megtaláltam a Vencel teret, a Károly-hidat, a zenélő toronyórát, gyönyörködtem a várnegyed házaiban és felmentem a fellegvárba is. A kínzásmúzeum is megért egy kis kitérőt. Mellesleg szelfibotos turisták minden mennyiségben.

            Szerdán dél körül már felvertem sátramat a cseh-lengyel határ közelében levő Trutnov városka melletti fesztivál sátortáborában. Bakancs, népies osztrák bőrnadrág, múmiamaszk, piros műanyag kovbojkalap: készen is volt az OEF-ünneplőm. Sokan kiöltöztek erre a gyogyós bulájra. Volt ott raszta Pikachu-lány, pogózó Sailor Moon, hatalmas német csávó rózsaszínű tündércuccban, de valaki beérte egy darab dinnyehéjjal, amit zsineggel kötött maga elé. Másnak elég volt egy pár bakancs...

            Napközben kiderült, hogy a kora délutáni programok csúsznak, úgyhogy elmentem sétálni a városba. A zord, hűvös időjás kicsit vadregényessé tette a vármaradványokkal és csataemlékművekkel is rendelkező helyet, bár az angol és német feliratok hiánya csökkentette az élvezeti faktort. Ezt a legjobban az mutatja, hogy amikor a főtéren levő félmeztelen férfiszoborról megkérdeztem a helyieket, hogy az mit ábrázol, nem tudták. Nos, a szobor a Krákonos, afféle hegyi szellem, ami a környéki hegységben lakik, a hegyek lelke. A helyi Krákonos-sör is róla lett elnevezve, az üveg címkéjén is látható.

            Az első este a feszten a noisecore jegyében telt. A SEDEM MINUT STRACHU összesen 7-10 percet játszott. A 3 éves csapat rövid dühkitöréseket játszott sampleren és két gitáron, plusz némi őrjöngés a mikrofonba.  Őket a DECHE-CHARGE követte, akik már szerencsére hosszabban és jobban játszottak. Az estére a koronát az immár 30 éves zajbrigád, a 7 MINUTES OF NAUSEA követte, a hivatalos műsoridőt bőségesen, de jó műsorral túllépve. Egyszerre volt vidám és inspiráló látvány öreg fickókat és egy fiatalabb nőt látni egyszerre zúzni. Jó látni, hogy ebben a réteg-rétegzenében is vannak veteránok. Az ő műsoruk után zárta a napot egy „freak show”, aminek varietészerű kereteiben egy párocska erotizálta és terrorizálta a retináinkat. Volt kardnyelés, tűzfújás, tűzevés, kígyóemberkedés, és a hölgyemény a punettába feldugott, hevederes gésagolyókkal megtartott egy kis vödröt, amibe társa pakolt mindenfélét, míg végül elernyedtek a simaizmok  B)  Egy kamaszkori emlékem derengett fel, amikor egyik öreg munkatársam ezt az életbölcsességet rebegte: „Gyulám, két fontos dolog van az életben. Legyen elég pénz, és a p.na szorítson!” Nos, a művésznő szorított! B)

            A második napon dideregve ébredtem. Itt kell megjegyeznem, hogy az ég nem volt hozzánk kegyes a fesztiválon, éjszakánként 2 hosszúnadrágban és 4 réteg felsőben is fázva aludni nem tuti. A délelőttöt és a kora délután reggelivel, sétával, ebéddel töltöttem, majd irány vissza. A FREDAG DEN 13:E svéd crust-hc durvulása visszaadta a jókedvemet. Utána egy kis lődörgés a feszten, majd vissza a szintén svéd KORSFÄST  d-beat/crust bulijára. Bírom ezeket a skandináv neveket. Jó ízeket adnak a kultúrsokknak, amit az OEF jelent. Közben született egy találós kérdésem. Mi az: rózsaszínű, szőrös és ordít? Svéd hardcore-énekes, haha! (Remélem, a svédezés nem rasszizmus ;-) )

            Ha már szőrös és rózsaszín, akkor el kell mondjam, hogy egy 3 fős baráti társaság konkrétan bránerkosztümökben flangált a fesztivál teljes ideje alatt. A fejfedőjük konkrétan makkot formázott. Meg is jegyeztem nekik, hogy ők most konkrétan f.szfejek, amit egyetértésben elfogadtak.

            Az olasz HIDEOUS DIVINITY a nevéhez híven förtelmes és isteni death metalt szolgált fel, szakállas-kopasz énekessel a prédikátori poszton. A LAUTSTÜRMER hármasfogata Motörhead-szagú d-beatet csörömpölt, nagyon ráspolyos hangú énekessel. Végre egy csupacsaj thrash-trió következett, a NERVOSA. A csinos brazil babák hisztérikusan őrjöngő muzsikája még jobban megvadította az eleve tomboló közönséget. Nem vették nyafira a figurát, hanem igazi metal-amazonokként ragyogtak!

            De ez még mindig csak előrengése volt az esti kataklizmának. A GENERAL SURGERY művéres műtősruhába öltözött goregrind-rosszdoktorai bitangolták meg eddig a legkeményebben az OEF-lakókat. Folyamatosan másztak a fanok a színpadra egy jó ugrásért. Az egyik leányzónak crowd surfing közben félrecsúszott a rövidnacija és kivillant hosszában egy fél punetta. Kevés szőrike volt rajta, de azok legalább egy hetesek voltak. Amivel végül is, nincs baj, csak fincsi legyen! Végül az énekes is beugrott és szörfölt a kezeken. Az ezután jövő HIRAX kassz régisulis thrasht csinált, de elmentem vacsizni és mire visszajöttem, éppen csak elcsíptem a legendás TERRORIZER L.A. végét. A PIG DESTROYER és az OBITUARY viszont kötelező volt. Óriási bandák, először láttam őket élőben. Főleg a malackodókat élveztem.

 
            Pénteken kissé betegen ébredtem. Némileg javította a kedvemet, hogy a sátramtól pár méterre cseverésző svéd punkok egyike ott, ahol volt, leguggolt sz.rni és füvet tépett a törlőműveletekhez, miközben beszélgetett. Felajánlottam pár pézsét, ezzel meg is lett a jó viszony. Büszkén elmesélte, hogy előző este a sörsátor közepére kakkantott. Kezet már nem fogtam vele, hehe. Aztán bementem a városba, mert kajára és netre volt szükségem. Utóbbit a főtéri könyvtárban találtam. Tipp: bárhol jártok a világban, a könyvtárakban mindig van netes számítógép, olcsón. Ezeket a kiruccanásokat csak azért sajnáltam, mert a délelőtti bandákról lemaradtam, 10 órától már voltak koncertek...
            Időben visszaértem, hogy lássam az ANALKHOLIC kéttagú legénységét a színpadon előkészülni. Az énekes-gitáros valami megható párducmintás leggingsben topogott és felvett egy dildóval kiegészített fejpántot. A basszer fekete nadrágban és fekete, szemkivágásos szövetmaszkban bíbelődött. Az új-kaledóniai himpellérek csinálták szerintem az egyik legélvezetesebb műsort, dőltem a röhögéstől az intenzív klotyóvokál hallatán. A hangulat tetőfokán a dalnok levette a cicanacit és egy szál gitárban folytatta. A pucér valóságot volt „szerencsém” június végén a Showbarlangban látni, amikor ezek a legények közös bulit csináltak az Urtikaria Anal-lal, a Paeditrician-nal és a Gecinyelőkkel. Az is visítva röhögős este volt! Emlékszem, emberek fetrengtek a színpadon, az egyik túlhevült fan a közönségnek háttal letolta a gatyáját és farpofáit széthúzva megmutatta a végbélcsillagot, haha!

            A fesztiválon egyébként két, korábban általam nem ismert zúzdatípus is feltűnt. Az első egy amolyan "melegvonat", ahol a résztvevők úgy vonatoznak, hogy szorosan vannak egymás mögött és csípőikkel dugást imitálva haladnak. A lengén öltözöttek (pl. tangások, pucérkák) automatikusan be vannak ebbe rángatva. A másik az ún. "masturbation wall of death", a halálfal kiegészítve saját magunk taperolásával. Itt volt két olyan pucér csávó, akik konkrétan egymásnak verték. Nincs ezzel semmi baj, Torrente óta tudjuk, hogy "csak kiverjük egymásnak, de buzulás az nuku."

            Ismét csavargás, majd a TEST és a PUTRID OFFAL toltak grindot. A finn FEASTEM csapat HC-grindban utazott, az énekes rózsaszínné ordította a fejét, haha! Majd vacsi és jött a szent ROMPEPROP. A goregrind retyóröffentő apostolai! Aki csak kicsit is vonzódik a hörgő vokálhoz, annak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Rompi-banzájra. Mulatásra ingerlő ritmusú tánczene a bili aljából, szubhumán énekkel és olyan dalcímekkel, mint pl. Vaginal Luftwaffe (talán a stukázásról szól, nem tudom). Szándékosan figyeltem az énekes szájmozgását, hogy tényleg szájjal műveli-e ezt a zajborzalmat, nem-e samplerrel, de tényleg ő volt. A legbizarrabb állat az ember! Fenomenális ujjongás volt ott, komáim, repkedő strandlabdákkal és vécékefékkel! Ezután már csak komoly zene jött, VITAL REMAINS, majd BULLDOZER (olasz Judas Priest-szerűség, színpadias allűrökkel) és egy órányi őrjöngés a japán  S.O.B.-tól. Az estét az osztrák SCHIRENC PLAYS PUNGENT STENCH zárta, amit kihagyni bűn lett volna.

            Szombaton délig a helyi múzeumban voltam, amit minden rockernek ajánlok, mivel tele van temérdek fegyverrel, egyebekkel. Sajnos kevés az angol vagy német tábla, de jól el lehet nézelődni. Trutnov mellett 1866-ban volt egy porosz-osztrák csata, amit bár az osztrákok nyertek, de 3,5-szörös veszteséggel. A vérfürdő emléktárgyai jól passzolnak a death metal-hoz, érdemes megnézni. Utána még sikerült találnom egy éttermet ahol adnak cvícskovát (afféle cseh vadas, knédlivel) és visszasiettem a fesztre.
            A kíméletlen görög HEAD CLEANER kipucolt a fejemből minden nosztalgiát. Majd később jött az általam nagyon várt URTIKARIA ANAL („anális csalánkiütés”). A szado-mazo-maszkos mexikói grinder faszagyerekek a kulturális hátterüket finoman csepegtetve fröcskölték tele a hallójáratokat muzikális popsiszafttal. A Kamikaze Orgy albumukról írt kritikámat megtaláljátok az underview.hu-n, ha érdekel a jóféle burrito-gurgula. A koncertről készült videón magamat is megtaláltam, amint Predator-maszkban egy felfújható stranddelfinnel csépelem a jónépet B) Fantasztikus mulatozást rotyogtattak a csalánseggű bulibárók! A koncert után dumáltunk egy kicsit és készült közös fotó.  Valakik pár vödör műkaksit is odakészítettek a színpad széléhez, hogy aki szeretné pajkosan megdobálni a kis társait, az megtehesse. Repült ám a barnamackó!

            A cseh LAHAR jött be nekem a legjobban az itt hallott thrash metal produkciók közül. Olyan lelkesítő oldschool mészárszék, cseh szövegekkel, hogy vért köp tőle minden cd-lejátszó. Slayer-fanok szeretni fogják. Eztán a technikás halálfémet lóbáló MARUTA szabdalt szét mindenkit. A következő banda, a JASAD névről ismerős volt, de meglepődtem amikor megpillantottam az indonézeket a színpadon, mivel jóval alacsonyabbak, mint amit ázsiaiaktól megszoktam. Viszont olyan erő és méltóság sugárzott belőlük (főleg az énekesből), hogy egyre kíváncsibb lettem. A death metaljuktól pedig leesett az állam. Valami európai pagan bulin is simán ott lenne a helyük. A crust-punk MARTYRDÖD még belefért az estémbe, akárcsak a francia INHUMATE és az amcsi HEMDALE. Aztán a sátram felé vettem az irányt.

            Vasárnap reggel indultam haza pár sráccal, a buszt nem más vezette, mint Herr F.P., a néhai Radikális Amputáció zenekar dobosa. Ennél nagyobb trúság egyszerűen nincs! Az utat a cimborákkal szinte teljesen végigdumáltuk, főleg Dávid vitte a prímet. Az általa látott és kedvelt, kifejezetten gusztustalan pornófilmekről úgy tudott mesélni, hogy azt megérte hallgatni! Bár nem volt recskázás a kocsiban, de röhögés annál inkább. Herr F.P. is beszállt néhány zenekaros sztorival, például hogy mennyire nehezen sikerült kifejezetten öreg prostit találni a színpadi polgárpukkasztáshoz. Elmesélte azt is, hogy miután egyszer a gitáros Trendkill bedobott egy tál sz.rt a közönségbe, a koncert végén odajött egy csaj hozzá, a következő beszélgetés zajlott le.
            "Szia, amikor bedobtál egy rakás sz.rt a tömegbe, az eltalált engem."
            "Ó... bocsánat, nem akartam."
            "Semmi baj. Ööö... megadod a számod?"

            Az OBSCENE EXTREME FESTIVAL igazi lakoma a szélsőségesen kemény zenéket kedvelőknek. Ha pedig szeretnéd a maszkos, kosztümös farsangi bolondozást  zúzdával elegyíteni, ez a fesztivál tetszeni fog neked!