Ma is - mint 2014. március 15. óta mindig - elgondolkodtam azon, hogy mennyire hatalmasat fordult az osztrák-magyar viszony. Nagyon kedves osztrák barátaim vannak, akikben nyoma sincs semmi "régi birodalmi" lenézésnek a magyarok felé, inkább a sógorkodás jellemző. Az átlag mai magyarnak sokkal kevésbé az osztrák szomszéd, mint inkább a magyar politika, a bürokrácia, a mesterségesen elültetett és saját maga által tovább gerjesztett keserűség az ellensége.
Az elmúlt 4 évben nagyszerű osztrák slammereket léptettem fel Budapesten: Jimi Lend, Markus Köhle, Christian Schreibmüller és Jonas Scheiner. Az Írószövetség székházában levő slamünkön még zene is volt, Gimpel Tomi gitározott. Ezen a videón pedig Markus Köhle látható, hallható, egy lenyűgözően ötletes és szórakoztató, EU-szkeptikus verssel, amit magyarra én fordítottam le és olvastam fel, egymást verssszakonként váltogattuk. Végig futott bennem, hogy minden osztrák fellépőm minden, Astoria Slam-en előadott versét én fordítottam le, műfordítás igénnyel és minden kifejezést együtt, leülve egyeztetve. Jó leckékkel gazdagodtam ezáltal, mert bizonyos egyértelműnek tűnő szókapcsolatok néha kicsit, vagy nagyon eltérő jelentéssel bírtak, amihez ismerni kellett az osztrák észjárást. Például a "super sauer" az jelenthet nagyon savanyút, de nagyon keserűt is, viszont emberre mondva "nagyon dühös" a jelentése. Miközben ha valakire magyarul azt mondjuk, hogy az illető savanyú, vagy keserű, az inkább csalódottságot fejez ki, az utóbbinál például szomorúsággal elegyítve.
Fordítottam teljes A4-oldalnyi osztrák slamszöveget is, rap-verset is, tájszólásverset is tájszólásosan, anélkül hogy vesztene az ízéből. Fordítottam szonettet szótagszám- és rímképlethelyesen, átültettem a magyar fülnek érthetetlen osztrák szójátékokat, poénokat a magyar fülnek is szórakoztató kifejezésekre. Olyan sodró, pattogó megfogalmazással, hogy az osztrák barátaim is élvezték a közös próbákat. Nem kínlódó fordításroncsok születtek, hanem új költemények.
Közben a magyar nép egy része forradalom helyett csak szórakozást szeretne. Pilvaxi szemlélet helyett csak Pilvakert. Jót nevettem az olyan felháborodásokon, hogy "10 perc alatt elfogytak a jegyek Pilvakerre" és "nem igaz, hogy nem lehetne több műsort csinálni." A Pilvaker nem old meg semmit. A Red Bull belenyúlt a tutiba és csinált egy brandet, miután pontosan rátapintott a magyar nép egyik fájdalompontjára és eladható terméket alakított ki rá. Akik azért mérgelődnek, mert nem tudnak jegyet venni a szűk körben értékesíthető termékre azok valójában ezt kommunikálják: "csinálj még többet a termékedből! Venni akarok belőle! Pénzt akarok kiadni rá! Szórakozni akarok!"
Nem állítom azt, hogy ez rossz, vagy jó, csak azt, hogy így van. A tiltakozók nem forradalmárok, hanem csak fogyasztók. A forradalmár valójában aktívan megkeresi azokat a módokat, amiken javító, rendszerszinten fejlesztő tevékenységet tud kifejteni.
Azt pedig, hogy már évek óta nincsen slam-verseny a Pilvakeren, nos, a mainstream magyar slam ismeretében, éppenséggel jó hírként könyvelem el. Eggyel kevesebb fórumon tud megnyilvánulni egy negatív emberekből álló manipulatív közeg, ami a 48-as forradalom üzenetét kifacsarva, alattvalókat toboroz.
Lelkesítő osztrák-magyar slamcucc érdekel titeket? Nézzétek meg ezt a videót. Éljen március 15!