Úgy meg vagyok hatva a modern feminizmus elegancziájától!
De tényleg! Nem láttam még kemény munkától koszos feministát,
inkább csak effektes, filterezett fotóikat az Instán.
Mindegyikük elegáns: pózol, vonul, meg mosolyog.
Nincs homlokukon izzadtság, körmeik alatt meló-mocsok.
Életvitelük: egyetem, vagy média, iroda, annak van ám jó kis haszna!
Nem feminista-lelőhely a kórház, vagy a bolti kassza.
Egy nőjogi aktivista nem erőlködik, nem koszolódik, a szeme se rebben.
A modern feminizmus nem munkálkodás, hanem élményfürdőzés a figyelemben.
 

Úgy meg vagyok hatva a modern feminizmus elegancziájától!
Egy echte kemény femini fő ellenségei: a patriarchátus, a szexizmus!
Nem kritizálja a fekete gengszterrap „bitch” és „whore” szóhasználatát, mert fekete sztárokat kritizálni rasszizmus!
Egyszerű a koordináta: van a menő-ciki-skála, haladásra a „menő”-irány van.
Menő szopni egy vegán bránert, de ciki kritizálni a nők elnyomását az iszlámban...
Kötelező követni a véleményvezérek nyilatkozatait, azokban vak tyúk is talál szemet.
Sőt, némi kihívó viselkedéssel a grupijuk is lehet!
Befogadják a „menő” társaságba, social justice warrior lehet és még
elkerülheti a kényelmetlen igazságok kutatását, megosztását, kamuzó vezéreinek számon kérését.
Az ön ÁLLóságnál jobb egy befolyásos társaságban FEKVE lenni.
A megcsonkított nemi szervű muszlim nőkről sem illik beszélni, se jogaikról elmélkedni.
Nem a Harmadik Világ a fontos, hanem „főhősnőnk”, hogy a sztárok már nem hagyják odakint őt.
A modern feminizmus nem világorvos mikroszkóp, hanem jótékony rózsaszín köd.
 

Úgy meg vagyok hatva a modern feminizmus elegancziájától!
Sajnos én csak egy átlagos suttyó férfi vagyok, aki segít a nőknek.
Mármint azoknak, akik elesettek, vagy egyenrangúak és nem tartják magukat nálam többnek.
Nem tetszik a szó?! Tyű! Akkor jöhet a kő, vesd rám,
de én azokat a női aktivistákat tisztelem, akik munkája az önfeláldozó segítség és nem az önreklám!
A burmai Ang Szán Szú Csít, a pakisztáni Malala Yosufzai-t elég sokszor említettem.
Nadia Murad-ot is posztoltam, mind Nobel-békedíjasok, egyeznek ebben.
A világhírű Szüfrazsett-moziról, a mozgalom őseiről posztoltam – de egyetlen feminista ismerősöm sem...
Bocs, ha ciki fényt vetek az ábrándos kis emlősökre...
Tudom, fúúú, egy barom vagyok. Vállalom. Így adok a véleményemnek helyet,
de a hősködőknek kényelmetlen másokra irányítaniuk a figyelmet – maguk helyett.
Sértődj meg nyugodtan, de határozottságom, mint mellkasbundám, a férfilétem ingje lett.
A modern feminizmus egy üvegcipellő, amit viselője tör szét, amint toporzékolva követeli magának a figyelmet.

Úgy meg vagyok hatva a modern feminizmus elegancziájától!
Fejeiken nem az önkritikus gondolkodás a koszorú, hanem a babér.
A férfinél alacsonyabb női fizetések statisztikáját lengetik, de azt nem, hogy magasabb fizetést a férfiak 57%-a, míg a nőknek csak 7%-a kér...
57%, 7%. Nyolcszoros a különbség, az önérvényesítési ráta.
Hölgyeim, szerintem koncentrálni kellene a bértárgyalásra...
Az énekesnős metalzenekarokat is levegőnek nézik e femiNEEE nők.
Ezerszer lelkendeztem Dalriadáról, Nova Prospect-ről, To-Meráról, de a feminiknek ők nem menők.
 

Végül a kulcstényező: A PÉNZ.
Egy femininek a tevékenység: pódium, cirkuszi trapéz.
Nem akar pénzt áldozni rá, hanem keresni akar vele.
Ezért nincsenek a bántalmazott nőket segítő alapítványok femini-adományokkal tele.
Juj, de csúnyát mondtam! Mindjárt nekem ront száz műköröm és rózsaszín pajszer!
De ami szervezeteknek én havonta adományokat küldtem/küldök: a magyar NANE és az osztrák Wiener Frauenhäuser.
Lehet, hogy zavarok, de a nagyvilágban úgysincs rend.
A modern feminizmus nem királynői palást, hanem hormon űzte, szakadt Gucci-gang.
Nézd el, hogy a versem kissé bő lett.
Én csak egy normális férfi vagyok a sokból, akik szeretik, védik és támogatják a nőket.
 

2018. okt. 14. vasárnap