Én megértelek. Tudod? Nem figyelsz, szavam neked ócska zokni.
Az átlagember agya boldog akar lenni. Okulás helyett szórakozni.
Oké, mondok egy viccet: stadion. Gyenge? Lehet, de drága.
Akkor átkapcsolok valami éteribbre, hogy ne legyél berágva.


Csatornát váltunk. Most betonos folyóparton lépek, egy vak kavicsot eldobok.
Embermembránokra éhesen pásztáznak a reményszenzorok.
Pecás bácsik ágálnak, kezeiken munkakéreg, lábaikon izészandál, fura mamusz.
Ők a Danubius két oldalán derűsen váró Duna-bajusz.


Csatornát váltunk. Fontoskodó tucatlányok málló bája.
Világnézetük 0-24-ben a kancsal szívek szállodája.
Sikeresen elérték az öntudatnak azt a fokát,
amin a legtöbb ember nekik csöves, de ők paloták.
Nem kínozza őket logika, ismeretterjesztés, kétségszörnyek.
Akiket bálványoznak, azok félistenek helyett fétis-senkik és még ölben
bólogat a csinos buksi, majd lenyel és lelép. A VIP-listán szólít száz más.
Közben az okostelón lájkgyűjtés és ész helyett élményalapú politizálás.


Csatornát váltunk. Valami aktivista passzív bábként kábítást szájal.
Jóváhagyta a cash-flow, paptalan templom, önimádók hozsannájával.
Se rím, se őszinte gondolat, se ötlet, hallom. Nem vagyok naiv marha.
Aki nem szereti a reál dokut, az átnyergel a szórakoztatóiparra.
Nincs ebben élesztő, se liszt, nem kell kapard a vékát...
Minek égetni az önbecsülés megmaradt vésztartalékát?
Levajazott padlót fogni, ej... sőt, ez romlott tejből kicsalt vaj.
Felböfögött szóbuborékokkal senki sem igazi bajnok, hanem csak baj.

Csatornát váltunk. Valami MC-rovar beef-et próbál, oltogat,
de szúnyogok csak vért szívhatnak, ihletet nem. Lovatlan szófogat.
Állítólag a beef-címlistán a dobogócsúcson vagyok,
az eredményeimet nem közlik, csak az emlegetéseim nagyok.
Vállat vonok, hiszen paraziták barátsága úgy kell, mint szar a zsebnek.
A slepp hiába nő, ha az érték csökken, hisz' egyre többen vannak, akik egyre kevesebbek.
Én maradok Puszta Cowboy, metalfekete bojár, aranyparaszt, szent kanász.
Ha rákeresel a „slam poetry versek”-re, a Google első oldalán megtalálsz.

Csatornát váltunk. Egyfős talkshow megy. Gyenge konyha.
Ecetes harag, gúnysavanyúság, kamukrumpli, nedves sorba'.
Sajnálom, bár nem lenne rossz gyerek, hívnám inni, nem óvnám felestül,
de füstölgése nem dühít. Ez a pogácsa a hamujába belesül.
Téves mese rajzolódik. Ha eltévedtél, hát gyere haza, Mikkamakka!
Ha nem, hát nem. Én évekre tervezek előre, nem pillanatról pillanatra.
Ugyanígy látom meg előre a barátsághiányt, a bemagolt kötelezvényt, mielőtt valaki megszólalna.
Én jól látom, hogy egy Ming-váza önti a szót, vagy egy teszkós kanna.
Vátesznek lenni mocskos teher, mint szarvasgombát érző vadkan, kinek szívén égnek a lyukak.
Vajon lelkes önbeolvasztók miért hiszik rendíthetetlen ólomkatonának magukat?
A karma keményen és pontosan oszt, szövegtermésben is ez jut.
Kinek közhelykanális, kinek fentről ömlő parancs-zuhany. Nekem ihletkút.


Csatornát váltunk. A hatodik érzéket nézzük, tobozmirigy-jóság.
Új jövők forgatják az Ész És Boldogság show-ját.
Élhető és sikeres. Szólok a stábnak: nem kell az utat túl simára, szépre véssék.
Jézus sem váltotta meg a világot; karikatúrája, Soros György még kevésbé.
Nekünk sem kell. Elég, ha maradunk jók és józanok,
mindegy, hogy a szív acél vagy harangvirág, csak jöjjenek belőle jó zajok.
Gondolkodjunk, hisz' a tájékozottság nem az, amit a mainstream harsog országszerte,
hanem tudni, hogy az első Pilvaker rap-versenyét Soul, azaz Szűcs Olivér nyerte.


Csatornát váltunk. Palota, premier plan. Józan szívek szállodája.
Előtte én. Kacsakavicsokat dobálok a haladás tavába.
Gyertek ti is! Nem fontos, milyen név az, aki a képernyőn ott van,
hanem hogy a haladás, a természet, a boldogság, az ész legyen közös program!

2019. márc. 21.